Urbán Ivett: Jea Hwa – Niel

   Egy fárasztó nap után haza felé tartottam a munka helyemről. Alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem Nielt, a szerelmemet. Már 5 éve vagyunk együtt és 2 hete az esküvőnket tervezzük.
   Amikor megérkeztem a ház előtt Niel kocsija állt. Elmosolyodtam majd bementem és a hálószobába vettem az irányt. Amint beértem lefagyott az arcomról a mosoly. Niel a bőröndjeibe pakolta az összes ruháját.
-       Niel... Mit... mit csinálsz? Miért pakolsz?
   Nem válaszolt semmit csak fojtatta cselekvését. Odamentem hozzá, de ő a csak elhúzódott tőlem.
-       Niért csinálod ezt?
   Szintén nem válaszolt. Csak a hálószoba ajtajában álltam és már sírtam. Néha rám nézett, de nem mondott semmit. Eddigi kérdéseimre nem kaptam semmi választ csak egy-két váll húzást, hogy nem nagyon érdekli a helyzet.
   Amint összepakolt, megfogta bőröndjét és engem félre lökve ment a kijárat felé.
-       Nem hagyhatsz el! 1 hónap múlva esküvő...
-       Csak egy olyan okot  mondj, ami miatt ne hagyjalak el... Elegem van, hogy folyton ugráltatsz. 1 hónapja csak az megy, hogy Niel csináld meg azt, csináld meg ezt. Elegem van!
-       Igen ugráltatlak, belátom. Viszont ha te nő lennél és terhes, te is ezt csinálnád. Az orvosom azt mondta, hogy ha lehet ne erőltessem meg magam, mert az se nekem, se a babánknak nem tesz jót.
-       Te? Terhes vagy? Mióta? Miért nem mondtad el? Miért titkoltad?
-       Niel, édesem... 1 hónapja vagyok terhes. Azóta kerüllek téged „úgy”. Én ezt a dolgot akartam neked esküvői meglepetésnek. Sajnálom, hogy nem mondtam el...
   Felmentem a hálószobába és lefeküdtem az ágyba Niel részére. A párna, a takaró, minden felvette azt a jellegzetes férfias illatát, amit én annyira imádok. Lehunytam szemeimet és abban reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom és ahogy felkelek Niellel ugyan olyan boldogok leszünk. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki bebújik mellém az ágyba. Kinyitottam szemeimet és láttam, hogy Niel fekszik velem szemben.
-       Még mindig itt vagy?
-       Nem megyek el.
-       Az előbb még...
-       Az előbb még nem tudtam, hogy apa leszek.
-       Tehát ha nem lennék terhes csak úgy elfelejtenéd azt az 5 évet, amit együtt töltöttünk?
-       Téged nem lehet elfelejteni csak úgy...
-       Miért akartál elhagyni?
-       Stressz miatt... Itthon is az esküvő miatt és a cégnél is. Mivel vezér igazgató vagyok sok teher szakadt a nyakamba... Sajnálom, hogy ez az egész rajtad csattant. Szeretlek!
-       Szeretlek, de többet ne csinálj ilyet! Nagyon megijesztettél... Inkább mondd el mi a baj, ne menj el!
-       Jól van kicsim!
   Még egy ideig beszélgettünk majd mind a kettőnket elnyomott a fáradság. Szeretek Niel közelében lenni. Már a jelenlététől is megnyugszom. Mindig tudja mire vágyok!
   Másnap reggel amikor felkeltem Niel már nem feküdt mellettem. Biztosan a cégnél van. Amikor lementem és a konyhába értem ott volt szerelmem és főzött, ami elég fura volt tőle! Én úgy tudtam eddig, hogy nem tud főzni...
-      Jó reggelt kincsem!
-      Jó reggelt édesem! Nem úgy volt, hogy nem tudsz főzni?
-      Szakács könyvből könnyű. Fejből nem. Az a nők dolga. Nekik jobb a memóriájuk.
-      Hát persze. Mit főzöl?
-      Spagettit.
-      Khm... - fojtottam vissza nevetésemet. - Az jó lesz.
-      Most min nevetsz?
-      Szakács könyv kell ahhoz, hogy megcsinálj egy spagettit?
-      Most cukkolsz a főzés tudományom miatt? - lépett közelebb hozzám.
-      Neem... eszembe sem jutott. - mosolyogtam.
-      Én is így gondoltam.
   Nyomott egy gyors csókot ajkaimra majd visszament a húshoz. Mosolyogva néztem ahogy ügyködik. Félre álltam mert útban voltam neki. Sürgött-forgott a konyhában. Ilyet még soha, de soha nem láttam Nieltől. Amint leszűrte a tésztát és már terített volna meg megállítottam. Csak álltam előtte és nem csináltam semmit.
-       Kicsim most nincs erre időm. Biztosan éhes vagy.
-      Annyira nem. De egy kicsit nyugodj meg. Nem tesz jót neked, hogy még a szabadnapodon is pörögsz. - megfogtam a kezét majd elindultam vele az étkezőbe és leültettem az egyik székre. - Ülj itt! Én megterítek. Nem lesz tőle semmi bajom.
   Niel ott maradt én pedig megterítettem. Megebédeltünk majd segítettem kipakolni szerelmemnek a bőröndjeiből. Aztán elmentünk fürödni. Segítettünk egymásnak a mosakodásban. Niel amikor a hasamat mosta nagyon óvatos volt. Ezen elmosolyodtam.
-      Ne aggódj édes! Azzal nem bántod, hogy csak megmosod a hasamat. Még amúgy sem kezdett el fejlődni.
-      Akkor mikor fog?
-      3 hónap után kezd fejlődni és akkor fog nőni a hasam is.
-      Fiú lesz? Remélem az. De én lánynak is örülnék. Viszont fiút jobban akarok.
-      Niel.. édesem ezt még nem tudom. Majd csak akkor tudjuk meg ha már fejlődik. Úgy az 5.-6. hónapban fogjuk megtudni.
   Ezek után boldogan vártuk a babát. Nagyon boldogok voltunk amikor végre megszületett a baba. Niel kifejezetten örült, kisfiú lett. Szépen lassan leneveltük a csöppséget és tereltük az élet útján.