- Soa, kelj fel! Elfogsz késni a suliból. – keltegetett anya.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd
felöltöztem, és elindultam a suliba. Becsengetés után tizenöt perccel értem
be. Bekopogtam a terembe, majd beléptem. Elnézést kértem, és a tanár az
osztály előtt szidott le. Szuper! Helyre mentem, majd leültem a padtársam
mellé, aki Huang Zi Tao volt. Én csak Taonak hívom.
- Ne röhögj! – böktem oldalba. – Nagyon későn feküdtem le.
- Ne keress kifogásokat! – nevetett még mindig.
- A te hibá... – kezdtem.
- Ha elkésik akkor legalább
figyeljen! – szidott le a tanár. Tao újra röhögni kezdett. – Huang Zi Tao!
Ne nevessen hanem ön is figyeljen, mert már kettő darab egyest kapott a mai
nap, és ez az első órája.
- Pacsit! – mondtam mosolyogva, majd a pad alatt pacsiztunk.
Az óra további részén figyeltünk azaz
próbáltunk figyelni. Végül kicsengetett. Kimentem a mosdóba, majd rendbe
hoztam magam. Visszamentem, majd leültem a helyemre. Tao elém állt, majd
felhúzott a székről, majd ő leült engem pedig az ölébe ültetett.
- Miért késtél? – kérdezte vigyorogva.
- Nem is tudom. Talán azért, mert hajnali kettőkor még telefonon keresztül perverzkedtél nekem. – mosolyogtam.
- Nem tehetek róla, hogy kanos voltam, vagyok, és leszek. – vigyorgott.
- Azért kösz, hogy figyelmeztetsz. Basszus péntek van.
- Igen és nálam alszol! – csókolt nyakamba.
- Héé Tao, Soa! Mi van veletek? – kérdezte Yixing, miközben odagyűltek a padhoz.
- Hagyjad már Yixing. Nem látod, hogy együtt vannak? – kérdezte Kris.
- De mióta?
- Kettő hónapja. – válaszolt Tao.
Nem soká becsengetett, de akkor
kaptunk egy hírt, hogy a tanár nincs. Tíz percig vártunk, de nem jött be
helyettesítő tanár. Én felültem a padra, Tao velem szemben ült csak ő a
székén. Egy minishort volt rajtam, és firkálni kezdte a combomat. Végül
elővett egy csomag gumicukrot. Tudja, hogy imádom. Egy darabot a
combomra tett, majd leette onnan.
- Héé menjetek ki a mosdóba! – kiabálta JongIn a terem hátuljából.
- Bolond! – ráztam meg a fejem.
Tao letette a padra a gumi cukrot,
majd megfogta a kezem, és kimentünk a folyosóra. A mosdóba vettük az
irányt. Becsuktuk magunk után az ajtót, majd egymásnak estünk. Tao
simogatni kezdett ahol csak ért. Halkan felnyögtem, majd átkaroltam
nyakát és egy szenvedélyes csókba húztam. Sajnos két fejjel magasabb volt,
mint én, és alig tudtam normális átölelni a nyakát anélkül, hogy ő
lehajolna.
- Hajolj már le! – mosolyogtam.
- Kicsi vagy. – vigyorgott.
- De én így vagyok cuki.
- És totálisan kívánatos. Akarlak! – nyögte.
- Figyelj! – toltam el magamtól. – Én nem a suli mosdójában akarom elveszíteni.
- Este akkor nálam alszol?
- Igen.
- Akkor, majd este. Addig veszek óvszert. – túrt a hajamba.
- Menjünk vissza. – mondtam. Visszamentünk, és mintha semmi sem történt volna visszaültem a padra Tao pedig elém a székbe.
- Még hamar végeztetek. – szólalt meg Sehun.
- Nem volt semmi. – mondta Tao.
- Áhh... Tao... akkor, majd este. – bökte oldalba Chanyeol Taot.
- Srácok ne kombináljatok semmit. Ez a dolog csak kettőnkre tartozik. Ugye Tao? – néztem rá.
- Hát persze. – mosolygott rám.
- Tök mindegy, mert úgy is elmondja nekünk. – mondta Baekhyun.
- Minden egyes perverz részt.
Legalábbis ahogy ismerem Taot. – szólalt meg Joon Myun. Ezen egy kicsit
elnevettem magam, majd ránéztem az említett személyre.
- De komolyan. Ma reggel elmondta, hogy mit mondott neked este a telefonba. – mondta Kyungsoo.
- Úristen Tao! Van olyan dolog amit nem mondasz el a többieknek?
- Ööö... őszintén?! Nincs.
- Szeretlek! – hajoltam oda hozzá, majd megcsókoltam.
- Haza akarok menni. – kezdett el hisztizni.
- Nyugi... csak három órát kell még kibírnod, és az utolsó tesi. – mosolyogtam.
- Az a tesi ruhád amit tegnap mondtál? – kérdezte vigyorogva.
- Igen ha egyáltalán elhoztam.
Pár perc múlva már ki is csengetett.
Aztán 20 perc múlva jött a következő. Az az óra is hamar eltelt, amit 10
perces szünet követett. Aztán egy újabb óra, ami szint úgy gyorsan
eltelt. Végül megint szünet, és az utolsó óránk jött, ami tesi volt.
Átöltöztünk, majd tanárral kimentünk az udvarra. Hideg volt, és rajtam egy
fekete cica nadrág, egy fehér póló, ami egy kicsit átlátszott mert a
fehér melltartóm is látszódott, meg egy torna cipő volt rajtam. Pulcsi
napköziben sem volt rajtam meg nem is hoztam. Így azt sem tudtam
felvenni. Tehát egy kicsit fáztam. A torna sorban a többi lányhoz képest
alacsony vagyok, hisz az az utolsó vagyok míg Tao harmadik Kris és Chanyeol
után. Tudom Kris jóval idősebb, de három-négy „osztály”-nak mondható csoport
van tesin összevonva. Mert szét vagyunk osztva. A jók, a közepesek és a
rosszak. Én a jók csoportba vagyok benne. Rajtam kívül még van 5 csaj,
Chanyeol, Sehun, JongIn, Baekhyun, Joon Myun, Yixing, YiFan, MinSeok, Jongdae, Luhan és
Tao. Így vagyunk 18an a jó csoportban. De vissza is térek... Tehát hideg
volt kint, és én eléggé fáztam. Tao ezt sokszor látta rajtam, de nem
jött oda hozzám hisz mindketten tudtuk a tesi tanár nagyon szigorú.
Amikor megcsináltuk a kötelező órai feladatot a lányoknak ki kellett
ülniük a srácok pedig kosarazhattak. Tao, és Luhan volt a csere így ők is
lejöttek a pályáról.
- Vigyázzatok egy kicsit! – mondta Tao annak a pár csajnak, aki mellettem ült, miközben odajött hozzám.
A lányok felálltak, majd megsértődve
elmentek. Tao motyogott valamit, majd leült mellém, és magához húzott.
Mivel egész órán keményen dolgozott le volt izzadva, és a teste meleg
volt. Jó volt hozzábújni egy kicsit melegített.
- Minden rendben van? – kérdezte. A hangjában egy kicsi aggodalmat hallottam.
- Persze csak nagyon fázok.
- Nagyon rosszul nézel ki. Biztos csak fázol? – kérdezte aggódva.
Nem válaszoltam semmit csak
megrántottam a vállamat. Tao felállt, majd karjaiba kapott, mint egy
menyasszonyt, és elindult velem az épület felé. A tanár útközben
megállított minket.
- Hova mennek?
- Nem látja, hogy rosszul van? – kérdezett vissza Tao kevés tisztelettel.
A tanár csak hagyta, hogy Tao
bevigyen az épületbe. Kinyitotta a fiú öltözőt, majd bementünk. Tao leült
én pedig a fejem ölében volt. Egyikünk sem szólalt meg. Tao az arcomat
simogatta néha egy-egy puszit nyomva ajkaimra.
- Már sokkal jobban nézel ki. – vigyorgott. Erre csak egy erőtlen mosollyal válaszoltam. – Fázol még?
- A közeledben sose fázok. Ezt tudhatnád. – ültem fel. – Mennyi az idő?
- Még csak 10 perc telt el. – mosolygott.
- Tehát még van 15 percünk. – mondtam majd vele szemben az ölébe ültem.
- Pontosan. – bólogatott hevesen.
- Tao majd otthon vagyis nálad, este. – mosolyogtam.
- Anyáék szerencsére nem lesznek otthon. – tette kezeit fenekemre.
- Szuper! – csókoltam meg.
- Nem bírsz magaddal, igaz? – kérdezte.
- Nem. – vallottam be.
- Viszont ezt nem csinálhatjuk. Legalábbis itt nem.
- Csak had csókoljalak. – mondtam, majd egy újabb csókba invitáltam.
Tao egyre közelebb ölelt magához, majd
ajkaimról áttért nyakamra. Kezeim pólója alá kalandoztak, és ott
simogatták az meztelené vált hasát. Később mellkasára tértek át. Tao
egyre gyorsabban vette a levegőt, és a szíve is gyorsabban vert a
kelleténél. Ekkor egy kicsit eltoltam magamtól, és mosolyogva öleltem
magamhoz. Halkan nyakamba szuszogott. Ezt a pillanatot YiFan, és a többiek
zavarták meg.
- Ohh héé... Szerelmes pár! – mondta YiFan.
- Látom vége a tesinek. – mondta Tao. Még mindig az ölében ültem, és egyik esze ágába sem volt ezen a helyzeten változtatni.
- Én szerintem megyek öltözni. Megvársz, majd? – kérdeztem, miközben felálltam Tao öléből.
- Persze. – harapott alsó ajkába. Nyomtam egy csókot ajkaira, majd indulni készültem.
- Nyugodtan maradhatsz. – mondta JongIn.
- Hát persze. – mondtam, majd kimentem. Gyorsan átöltöztem, majd az ajtó előtt Taoba ütköztem.
- Mehetünk? – mosolygott.
- Persze. – mondtam, majd Tao megfogta a kezemet, és elindultunk.
Tao haza kísért, majd felmentünk azaz
felmentem mert anyáék beszélni akartak valamit partneremmel. Lepakoltam,
majd megfogtam egy táskát. Belepakoltam egy fehérneműt, valami ruhát ha
éppen nem pizsiben leszek, majd lementem a szobámból. Tao mellé álltam,
majd összefontuk ujjainkat. Mosolyogva köszöntem el anyáéktól, de amint
becsuktam magunk mögött a bejárati ajtót a mellettem állóra
pillantottam.
- Mi az?
- Mit beszéltek veled anyáék?
- Csak, hogy látják rajtad
mennyire szerelmes vagy, de nem szeretnék, hogyha ez a tanulás rovására
menne. Meg felhozódott, hogy reggel elkéstél. Ja meg hallották, hogy
este velem beszéltél. Ja még azt is mondták, hogy ha szeretkezünk akkor
jól védekezzünk mert nem akarnak még nagyszülők lenni. – mosolyodott el a
végére.
- Ohh... oké. – hajtottam le a fejem.
Tao megállt, majd magához ölelt, és
felemelte a fejem. Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Ez nem
olyan volt, mint a többi. Nem volt olyan szenvedélyes. Ez inkább
gyengéd, nyugtató, és gondoskodó volt.
- Ne szégyelld a szüleidet.
Csak jót akarnak neked. Egyébként igazuk van. Én sem akarok még apa
lenni. Viszont majd tíz év múlva azt akarom, hogy te legyél a feleségem,
és egy gyönyörű kis lány és egy kis fiú anyukája.
Tao hangja lágy volt. Egy pillanatra
elgondolkodtam a jövőmön. Milyen is lenne tíz év múlva Taoval? Milyen
lenne férjemként? Hogy viselkedne a kis lányukkal, és a kis fiúnkkal?
Viszont egy kicsit szomorú lettem. Hisz tudtam, hogy nem 100% esély van
arra, hogy még tíz év múlva is együtt leszünk. Ettől a gondolattól
könnyezni kezdtem, és egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Mi a baj van? – kérdezte Tao miközben letörölte a könnycseppet az arcomról.
- Semmi. Inkább menjünk. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Nem! Addig nem megyünk sehova amíg el nem mondod!
- Csak annyi, hogy elgondolkodtam a jövőnkön, és rájöttem, hogy nem száz százalék esélyünk van rá.
- Mire?
- Arra, hogy mi ugyan ilyen boldogok leszünk együtt.
- Figyelj! – fogta meg a másik
kezemet is. – Ezt csak úgy mondtam. Igaz nagyon szeretném, de tudom,
hogy nem száz százalék. Viszont ha küzdünk érte akkor nagyobb esélye van, hogy
valóra válik. Szeretlek Soa, és nem akarlak elveszíteni!
- Szeretlek Huangie! –öleltem át a derekát.
Végül elindultunk. Amikor
megérkeztünk Taohoz nagyon meglepődtem. Gyönyörű házban él a szüleivel.
Még sose voltam nála így nem is tudtam milyen szobája van. Bementünk, és a
szülei a nappaliban ültek összebújva. Nagyon aranyosak voltak.
- Anya, apa! Miért vagytok még itthon? – kérdezte meglepődve.
- Lekéstük a repülőt. Meg amúgy
sem szép dolog fiacskám úgy elküldeni minket itthonról, hogy idehozod a
barátnődet. – állt fel Tao anyukája a kanapéról majd felénk jött. –
Szia! Én vagyok Tao anyukája, mint azt szerintem már észre vetted.
- Annyeonghaseyo! – hajoltam meg.
- Jaj nincs szükség ennyire a tiszteletre. – mosolygott majd megölelt.
Nem vagyok valami közvetlen ember tehát Mrs. Huang közvetlensége eléggé zavarba hozott.
- Anya... Soa, nem szereti ha az emberek nagyon közvetlenek vele.
- Semmi baj. Nem haragszok rá. – mondtam.
- Jaj akkor elnézést kérek. Csak tudod a fiam nagyon keveset hoz haza barátnőt. – mondta Mrs. Huang.
- Anya mi inkább felmegyünk a szobámba. – mondta Tao, és már fogta is meg a kezem, majd elindultunk a lépcső felé.
Bementünk egy nagy tágas szobába. Tao
becsukta az ajtót én addig körbe néztem. Magas, fehér falak, kettő-három nagy
ablak, amin keresztül a Nap sugarai szabadon világíthatták meg a szobát.
Fekete és szürke bútorok voltak, és egy tárgy ami nagyon kitűnt az az ágy
volt. Fekete bőrből volt, a takaró, lepedő, és a párnák a kék árnyalatai
voltak. Az ágy két oldalán egy-egy éjjeli szekrény helyezkedett el. A
gardrób mellett egy barna bőr kanapé terült el. Vele szemben egy nagy
tükör a falon ami egyébként az ajtó mellett volt.
Tao miután becsukta az ajtót lerakta a
táskáját a kanapéra, majd ledőlt az ágyra. Meglapogatta maga mellett az
ágyat ezzel jelezve, hogy feküdjek mellé. Engedtem a csábításnak. Én is
leraktam a táskámat a kanapéra majd lefeküdtem mellé. Az ágy
hihetetlenül puha volt. Olyan érzés volt mintha lebegnék.
- Kedves anyukád van.
- Túl kedves.
- Ez nem baj. Én már
megkedveltem. – mondtam. – Viszont az apukád már nem ennyire közvetlen.
Olyan, mint te régen. Amikor még csak ismerkedtünk. Egyébként az öcséd?
- Szerintem még suliban, de
jobb is így. Addig örülj amíg nem találkoztál vele. Nem fog le akadni
rólad addig, amíg meg nem tudott rólad mindent. – forgatta meg a szemeit.
- Csak biztosra akar menni, hogy hozzád illő vagyok-e. – mosolyodtam el.
Erre Tao rám nézett, és ő is
elmosolyodott. Egyre közelebb hajolt hozzám végül megcsókolt. Rám
mászott, majd megfogta a kezemet, és a fejem felé emelte. Csókunkba
mosolyogtam mikor rájöttem mire is készül.
- Szeretlek! – mondta, majd újra megcsókolt.
- Szeretlek! – mondtam.
Levette a felsőmet, majd a
nadrágomat, és kicsatolta a melltartómat. Én is levettem róla a felsőjét,
majd megfordultunk, és levettem róla a nadrágot. Újra megfordultunk, majd
lehúzta a bugyimat, és levette magáról a boxert. Visszatért hozzám, majd
csókolgatni kezdte a nyakamat. Megfordultunk, majd végigcsókoltam a
testét. Simogatni kezdtem férfiasságát. Egyre erősebben, és gyorsabban
simítottam végig rajta a puha bőrt. Tao felnyögött én pedig számba
vettem méretét. Egy idő után Tao újra felnyögött, és egyszer csak
megéreztem a számban forró nedvét. Egy részét lenyeltem a többi kifolyt a
számból. Végig a nyakamon, melleim között, majd végig a testemen. Tao
tekintetével követte ahogyan folyik. Megnyalta ajkait, majd magára húzott,
és elkezdett csókolni. Megfordultunk, majd Tao szétnyitotta lábaimat,
majd simogatni, csókolgatni kezdte belül a combomat. Egyre közelebb, és
közelebb került ajkaival nemi szervemhez. Már a hideg kezdett futkosni a
hátamon. Tao simogatni kezdte a testemet, majd nyelvével kényeztetni
kezdte a csiklómat közben ujjai hüvelyemben kalandoztak. Egyre többet
nyögtem fel, majd Tao nyelvére váltotta ujjait. Felszisszentem, majd
belemarkoltam a takaróba. Megfogtam az egyik párnát, és a fejemre fogtam.
Elkezdtem nyögni. Hallottam, hogy Tao egy kicsit felnevet, majd tovább
folytatja. Aztán abba hagyta, és levette a fejemről a párnát, majd ellökte,
ami az ajtónak csapódott. Csókolni kezdett közben melleimet simogatta.
Átdugta nyelvét ajkaim között. Ízlelgetni kezdtük egymást. Csók közben
Tao lenyúlt merevségéhez, és saját magát kezdte izgatni ezzel egyre
többször nyögött csókunkba. Végül hüvelyembe vezette férfiasságát. De
egy percre sem váltak el ajkaink. Csókunkba nyögtem mikor belém hatolt
aztán levegő után kezdtem kapkodni így megszakítva vagy tíz perce tartó
csókunkat. Mindketten halk nyögdécselésbe kezdtünk. Aztán újra
megcsókoltunk egymást. Tao végig simított a testemen, majd combomba
markolt. Ekkor beleharaptam alsó ajkába. A lábamat vállára húzta, és
egyre erősebben, és gyorsabban kezdett el nyomni. Halk nyögésből már
hangos nyögések lettek. Mindketten levegőért kapkodtunk. Végül elért a
gyönyör. Tao kivette belőlem férfiasságát, és hasamra élvezett. Magához
ölelt, majd elkezdte csókolgatni melleimet. Én pedig haj tincseivel
kezdtem el játszadozni.
Nem mondtunk semmit csak egymás
mellett feküdtünk boldogan, és egymás izzadságától ragacsosan. Tao
elővett az éjjeli szekrényből egy zsebkendőt, és letörölte nedvét.
- A többivel mi lesz? – kérdeztem lágyan.
- Css... – ölelt magához.
Idő közben besötétedett, de minket
nem érdekelt csak csendben feküdtünk egymás mellett. A szobát kettőnk
szuszogása töltötte meg. Tao felült, majd betakart minket a takarójával.
Füléhez hajoltam, majd mindenféle dolgokat suttogni kezdtem neki. Ami
akkor éppen eszembe jutott.
- Szeretlek! – súgtam fülébe.
- Szeretlek! – csókolt meg. – Örülök, hogy végre az enyém lettél!
- Eddig is a tied voltam. – mosolyogtam.
- De már nem csak úgy, mint
barátnőm. Most már komolyabb. Elvetted a szüzességemet. Ahogy pedig
tudom én is a tiedet. – vigyorgott önelégülten.
- Még milyen tájékozott vagy. – mosolyogtam.
- Délelőtt mondtad a suli
mosdójában. –sepert félre egy kósza haj tincsemet. Egyszer csak nyílt az
ajtó, és Tao anyukája dugta be a fejét.
- Nem akarok zavarni, de kész a vacsora. – mondta kedvesen.
- Mindjárt megyünk anya. Csak előtte lezuhanyzunk. – válaszolt Tao ugyan olyan kedvességgel.
Kiment az anyukája, majd kikeltünk az
ágyból, és elmentünk zuhanyozni. Amint kész lettünk megtörölköztünk,
felöltöztünk, majd lementünk vacsorázni. Utána megismertem az anyukáját,
apukáját, és az öcsét. Nagyon kedvesek voltak. Huangieval pedig boldogok
voltunk. Szerintem ez a lényeg!
Sziasztok!
Lehet, hogy hamarabbira várta mindenki, de csak most lettem kész.
Az ihlet nagyon nehéz akart megszállni amikor otthon voltam. Bezzeg
tanóra kellős közepén azt se tudtam, melyiket írjam le először olyan sok
jött. Na mindegy... Tehát nagy nehézséggel mindenkinek megszületett és
remélem nagyon tetszik! Ha lehet véleményeket szeretnék kérni, hogy
valójában hogyan is tetszik nektek vagy éppenséggel kinek mi a
véleménye vagy, mivel tudtam meglepni. Akikről kértetek közötte nagyon
sok saját bias is van, például: JungKook, JongIn, Siwon, NamJoon, SeHun,
JunHong, Ilhoon és CheolYong. Ezekre persze hamarabb jött ihlet.
Mindegyis... Itt van, meghoztam és lejjebb a nevetek mellett
megtaláljátok, kivel kértetek OneShotot és, a linket is. Még egyszer –
ha nem gond – szeretnék véleményt kérni, hogy megtudjam a
véleményeiteket. Sajnálom, hogy „később” hoztam. Tudom nem ígértem
pontos időt csak annyit, hozom amint tudom. Remélem mindenkinek tetszik
és meg vagytok elégedve az irományommal. Ha gondoljátok kérhettek még,
szívesen írok.
• Szabó Victoria – JongIn (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/05/szabo-victoria-kai.html)
• Szabó Dominika – JungKook (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/szabo-dominika-jungkook.html)
• Makra Zsófia: Danbi – YoungJae (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/makra-zsofia-danbi-youngjae.html)
• Kontra Manuéla: Manu – Siwon (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/kontra-manuela-manu-siwon.html)
• Papp Atina: Tina – HoSeok, YooKwon (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/papp-atina-tina-hoseok-yookwon.html)
• Monori Henrietta: Heni – NamJoon (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/monori-henrietta-heni-namjoon.html)
• Nagyházi Beáta: Bea – JunHong (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/05/nagyhazi-beata-bea-junhong.html)
• Hetesi Zsanett: Zsazsa – TaeHyung (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/hetesi-zsanett-zsazsa-taehyung.html)
• Park YoRa: Geobugi – SeHun (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/park-yora-geobugi-sehun.html)
• Urbán Ivett: Jea Hwa – Niel (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/urban-ivett-jea-hwa-niel.html)
• Rónyai Ágnes: Ági – Peniel (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/ronyai-agnes-agi-peniel.html)
• Geibl Zsanett: Hea – JongIn (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/geibl-zsanett-hea-jongin.html)
• Domján Nárcisz Bíborka: Hana – ChunJi (Link:http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/domjan-narcisz-biborka-hana-chunji.html)
• Kaszás Dominika: Domi – CheolYong (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/kaszas-dominika-domi-cheolyong.html)
• Osztopáni Ágnes: Gica – SeHun (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/osztopani-agnes-gica-sehun.html)
• Csirkovics Alexandra: Szaszy – JunHong (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/csirkovics-alexandra-szaszy-junhong.html)
• Földi Dóra: Park Seon Hee – Ilhoon (Link: http://oneshotok.blogspot.hu/2014/06/foldi-dora-park-seon-hee-ilhoon.html)
Ha mondhatom úgy nekem nagyon bejött az élet. Egy
nagyon híres vállalatnál dolgozom. Gondolom most mindenki azt hiszi,
hogy én vagyok az igazgató nője. Hát nem.... Én csak az igazgató
asszisztense vagyok. Mindig bent kell lennem csak mert az igazgatónak
túlórázni van kedve. Ezen a pénteki napon is így volt. Én nagyon babonás
vagyok és miért is ne ez a pénteki nap 13-ára esett. Ez a nap teljesen
megváltoztattam az életemet. Reggel a szokásosan fél 6kor keltem.
Lezuhanyoztam, felöltöztem a ruhámba ami egy eléggé rövid, fekete
szoknya volt, egy fehér blúz amiből teljesen kilátszottak telt kebleim
és egy fekete platformos cipő. Megcsináltam a reggelimet és a megszokott
reggeli kávé adagomat. Végül fogat mostam, hajat csináltam és
sminkeltem. Aztán elindultam a munkahelyemre.
A munkatársaim azt hiszik kavarok az
igazgatóval. Csak mert sokszor kapok fizetés emelést és sokáig maradunk
bent. Folyton kibeszéltek de nagy nehezen elviselem. Azért nem hagytam
már ott a munkámat mert jó a fizetésem. 10 perc alatt oda is értem a
munka helyemre. Amint odaértem egyből a recepcióhoz mentem.
Bejelentkeztem és felvettem a papírokat vagyis a mai munkámat.
- Szia Hea! – üdvözölt Baek a recepciós pult mögül.
- Szia Baek! – mosolyogtam.
- Jól kitetted formás kebleidet. – igazította meg nyakkendőjét.
- Minden nap így volt. Meg szerintem kicsi a felső.... – mondtam.
- Hát persze... Egyébként nagyon khm... szépek. – mosolygott.
- Ennyi lesz a mai munkám? – akadtam ki mikor megláttam 2 köteg 100-200 oldalas kötegeket.
- Igen. Mai is későn mész haza. Meg ahogy láttam társaságod is lesz. Apropó társaság az igazgató hívat. – kacsintott.
- Hülye...
– mondta majd elvettem a lapokat.
Elindultam az irodám felé. Útközben
nekem jött egy srác. Szuper! Kiszóródott a kezemből az összes lap. Semmi
baj összeszedtem. Lepakoltam majd bementem az igazgatói irodába.
- Késett! – mondta szigorúan. – De üljön le!
- Mi? Időben itt voltam. – mondtam.
- De már 7 órakor itt kellett volna lennie. Most pedig 8 óra van! – mondta.
- Nekem nem mondta senki, hogy korábban kell jönni. – vágtam vissza.
- Hát persze... – sóhajtott majd végre felnézett a papír munkáiból. Hirtelen zavarba jött.
- Ha
csak azért hívott be, hogy most elkezdjen baszogatni a késésem miatt
akkor már megyek is. – mondtam idegesen majd felálltam és menni
készültem.
- Kérem várjon...! – szólt utánam.
- Mi az? – kérdeztem.
- Ma sokáig leszünk bent ugye tudja? – kérdezte.
- Vettem
észre a papír munkámból. – mondtam majd távozni készültem de nekem jött
ugyan az a srác aki miatt kiszóródott a kezemből a papír.
- Figyeljen már jobban! Nem a melleit kell mutogatni hanem az eszét... – mondta.
- ZiTao abba hagynád? – kérdezte az igazgató.
- Omo... mióta véded ennyire? Csak nem megfektetted? Azt hittem jobb ízlésed van! – mondta.
- Na
ide figyeljen! Nem tudom kinek hiszi magát de engem rohadtul fel basz
az, hogy csak úgy ítélkezik felettem. Ki maga? – vágtam a fejéhez majd
idegesen kimentem és erősen becsaptam magam mögött az ajtót. Nyugisan
mentem az irodámba ahol eltöltöttem az egész napomat.
- Hea... kész vagy? – kérdezte Min.
- Még nem.... – sóhajtottam fáradtan.
- Mi megyünk haza. Jó munkát! – mondta.
- Okés.
Menjetek csak! Sziasztok! – mondtam majd magamra hagytak. Fél óra múlva
kész lettem. Elindultam az igazgatóhoz, hogy odaadjam neki a papírokat.
Bekopogtam majd meghallottam az igazgató aranyosan csengő hangját.
- Gyere! – benyitottam majd bementem.
- Meghoztam a papírokat. – tettem le az asztalára. Egyszerre néztünk az órára este 11-et mutatott. Szuper!
- Mára végzett is? – kérdezte.
- Még nem. Pár lapot még alá kell írnom és el kell küldenem a gépen majd csak utána végzek. – mondtam.
- Hozna nekem egy pohár kávét? – kérdezte.
- Persze igazgató úr! – mosolyogtam majd indulni készültem de a kezem után nyúlt.
- Csak JongIn. – mosolygott. Odalépett hozzám majd megsimogatta az arcomat.
– Tudod... nagyon szép, okos és csinos kis asszisztens vagy.
- Köszönöm igazga... JongIn. – mosolyogtam.
- Sajnálom a délelőtti kis incidenst! Nem akartam csak a barátom tudod... elég egy fura srác. – mondta.
- Semmi baj. Már hozzá szoktam. – mondtam. JongIn keze a derekamra tévedt majd közelebb húzott magához.
- Nagyon jól áll neked ez a ruha. – mért végig.
- Köszönöm. Csak ez a szoknya annyira rövid, hogy folyton felcsúszik, a blúzból majdnem kiesik a mellem... – panaszkodtam.
- Css...
Ez így tökéletes. – tette mutató ujját ajkaimra.
Odahajolt hozzám majd
megcsókolt. Egy kicsit elhúzódott tőlem és megnyalta ajkait. Erre én
átkaroltam a nyakát és egy újabb csókba húztam vissza. Csókunkba
mosolygott majd keze derekamról fenekemre tévedt. Lesepert mindent az
asztaláról majd felültetett rá. Kigombolta felsőmet majd a szoknyámat
feljebb húzta. Lehúzta a bugyimat majd simogatni kezdte csiklómat.
- Ssszz... JongIn... Ah... heezzz..... tö... töké... tökéletes...
– lihegtem az izgalomtól.
Kigomboltam JongIn ingét majd levettem és
csókolgatni kezdtem izmos felkarját, kulcscsontját, nyakát és ajkait.
- Érezni akarlak! – súgta a fülembe.
- Gyerünk! – csatoltam ki az övét. Kigomboltam nadrágját majd benyúltam boxerébe. – Menjünk a kanapéhoz. Kényelmesebb lesz!
- Jó...
– sóhajtotta.
Leszálltam az asztalról majd elindultunk a kanapé felé. JongIn lefeküdt én pedig levettem róla a nadrágot. Lehúztam a boxerét
majd simogatni kezdtem férfiasságát. Hangosan felnyögött majd levette a
blúzomat és lerángatta a szoknyámat. Ekkor már alatta feküdtem.
- Hea... Tökéletes tested van.
- Azért te se mondhatod, hogy nem vagy sokat az edző teremben. – mosolyogtam miközben végigsimogattam a testét.
- Nem is tagadtam le! – vigyorgott.
- Ahh...
inkább csókolja meg! – húztam le.
De mielőtt még megcsókolt volna semmi
előkészítés nélkül belém hatolt. Felnyögtem majd megcsókoltam.
- Utállak! - nyögtem.
- Én
meg kívánlak! – nyögte.
Elkezdett nyomni egyre erősebben és erősebben. A
végén már nem nyögtem hanem sikítottam az élvezettől. Végre JongIn elérte a G-pontomat. Annyira jól esett, hogy se nyögni, se sikítani nem
tudtam.
- Ez... ahhh... pont... ahh... – lihegtem, mint valami kutya.
- Tudom... a G-pontod! – vigyorgott.
- Honnan tudod? – kérdeztem.
- A reakciód... mindent elárult. – csókolt meg.
- Kis
szemét... – ütöttem meg gyengéden a mellkasát.
JongIn egyre erősebben
kezdte el nyomni a G-pontomat. A lábammal körbe fontam a derekát majd
közelebb húztam magamhoz. Rámosolyogtam majd egy kicsit nyakába haraptam
majd erősen megszívtam. JongIn válasza csak az volt, hogy szintén
erősen megszívta a nyakamat. Ezek után heves csókolózásba kezdtünk.
Végül elkezdtünk egyszerre nyögni. Pár perc múlva megéreztem ahogy JongIn forró nedve szét áramlik bennem. Mellkasomra feküdt majd
csókolgatni kezdte melleimet én pedig haj tincseivel játszadoztam.
- Neked jó volt? – kérdezte.
- Csodálatos volt. – mosolyogtam.
- Melyik munka társaddal feküdtél le eddig? – kérdezte kíváncsian.
- Hát... eddig csak Min próbált ágyba vinni de nemet mondtam neki. – mondtam.
- Ohh szóval én vagyok az első? – kérdezte mosolyogva.
- Igen. – mosolyogtam majd megcsókoltam.
- Tetszel nekem! – jelentette ki miután elváltak ajkaink.
- Te is nekem... – mosolyogtam.
Felöltöztünk majd hazaindultunk vagyis hozzám mentünk. Együtt lezuhanyoztunk majd ágyba bújtunk.
- Legközelebb majd ágyban csináljuk. – vigyorgott JongIn.
- Miért? Szerinted lesz legközelebb? – kérdeztem miközben hozzá bújtam.
- Remélem, hogy igen. – kezdte el simogatni a hátamat. – Miért, nem lesz?
- De lesz... – bökdöstem tökéletesen kidolgozott testét.
- Mikor? – kérdezte.
- Amikor szeretnéd. – adtam egy puszit mellizmára.
- Akkor
majd munka előtt. – sóhajtott.
A válaszom csak egy hosszú csók volt. 1
óra hosszáig még beszélgettünk majd mindkettőnket elnyomott az álom.
Reggel felkeltem majd reggelit csináltam. JongIn már kora reggel nem
bírt magával. Megkajáltunk majd elpakoltunk és gyorsan beiktattunk egy
szenvedélyes kis huncutkodást. Aztán elindultunk a munka helyre.
Mindenki furán nézett ránk de nem érdekelt. Csak egymással
foglalkoztunk. Most már imádom a péntek 13át!
- Siwon! Te mit keresel itt? – kérdeztem amikor az említett személy belépett mellém meztelenül a zuhany kabinba.
- Soa én szeretlek! – csókolt meg. Én először nagyon, de nagyon meglepődtem.
- Tessék? – toltam el magamtól.
- Szeretlek Soa! – ismételte meg. – Már egy jó ideje össze vannak kavarodva az érzelmeim veled kapcsolatban és fogalmam sincs mit tegyek. Mostanában alig tudok aludni úgy kavarognak az érzelmeim.
- Siwon ezt nem beszélhetnénk meg egy kicsit később?
- De persze. – mondta majd kiment.
Uram isten! Siwon nagyon jó pasi. Mostanában én is elég bizonytalan vagyok az érzelmeimmel vele kapcsolatban. Szeretem lehet túlságosan is. Szeretem, de nem tudom most barátként vagy, mint pasit. Folytattam a zuhanyzást majd kimentem, megtörölköztem majd magam köré csavartam és átsettenkedtem Siwon szobájába. Ő pont akkor kezdett el zuhanyozni így próbáltam halkan bemenni, de nem sikerült.
- Eunhyuk mondtam, hogy ne gyere be amikor zuhanyzok!
Amint meghallottam Siwon irtó szexi hangját elindult bennem valami. Levettem a törölközőmet majd beálltam mögé a zuhany kabinba.
- Eunhyuk mondtam már, hogy hagyj békén amikor zuhanyzok!
- Majd ha Eunhyuk leszek békén hagylak. – öleltem át a derekát hátulról.
- Manu...
- Ha már te is bejöttél hozzám.
Siwon megfordult majd elmosolyodtam mikor végig néztem rajta és ajkamba haraptam amint megpillantottam újra tökéletesen kidolgozott testét. Magához ölelt és behúzta a zuhany kabin ajtaját.
- Meg ne fázz.
- Nem fogok.
Átkaroltam a nyakát majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Siwon a falnak támasztott majd heves kezdte csókolni ajkaimat. Fogaimmal elkaptam alsó ajkát és egy kicsit ráharaptam. Siwon alig bírt magával így egy kicsit hagytam magam. Elkezdte csókolgatni a nyakamat közben simogatni melleimet. Én nyakára haladtam és egy kicsit megszívtam. Erre Siwon felkapott és a hátamat a zuhan kabin ajtajának támasztotta. Belém helyezte merevségét majd lökni kezdett. Hangosan felnyögtem majd belemarkoltam Siwon vállába. A fejemet nyakába temettem majd nyögni kezdtem. Hallottam ahogy Siwon ezen csak nevet. A végére már olyan erősen nyomott, hogy egy kicsit fájt. Így a nyögésem is egy kicsit olyan fájdalmasan hangzott. De jó érzés volt mikor elérte a G-pontomat és ezt nyomta egyre erősebben és erősebben. A hátam megfeszült majd elért a gyönyör. Pár perc múlva Siwon kihúzódott belőlem és ő is elélvezett. A zuhanyzó másik oldalának nyomtam. Letérdeltem elé majd számba vettem férfiasságát. Elkezdtem mozgatni a fejemet. De egy idő után Siwon is mozogni kezdett. Végül számba élvezett. Lenyeltem majd felálltam és megcsókoltam.
- Tegyél magadévá ahogy csak akarsz! – dünnyögtem csókunkba.
A kezemmel lenyúltam majd simogatni kezdtem férfiasságát. Siwon csókunkba mosolygott majd derekamra tette kezeit.
- Menjünk ki!
- Jó.
Kimentünk majd a kád mellett volt egy szék arra Siwon leült engem pedig magával szemben az ölébe ültetett. Rávezetett férfiasságára majd elkezdtem lassan mozogni. Mindkét kezemmel a nyakát karoltam át és egyre jobban szorítottam magamhoz. Siwon az egyik a kezét a hátamhoz tette a másikat pedig a derekamra. A testünk között egy papír lapnak sem lett volna hely. Végül mindketten ütemesen kezdtünk el mozogni. Az első nyomásnál felsikítottam. Imádom a srácokat amikor megcsináltatták hang szigeteltre a fürdőt.... Egy ideig így voltunk aztán elértem újra a gyönyört.
- Manu... várj! Menjünk be a szobába.
Siwon kihúzódott belőlem majd bementünk a szobába. Gyorsan becsuktuk az ajtót majd folytattuk tovább a kis el foglaltságunkat. Felhúztam Siwon merevségére az óvszert majd átöleltem a nyakát csókolgatni kezdtem ajkait, nyakát és kulcscsontját. Tudtam, hogy partnerem nem fogja kibírni ezt a helyeztet a nélkül, hogy belém hatolna. Ezért Siwon újra belém hatolt majd másfél órás szeretkezés után elért minket a gyönyör. Levette magáról az óvszert majd kidobta és visszafeküdt mellém. Nem soká viszont Donghae zavart meg minket.
- Ti szexeltetek? – kérdezte amint meglátta, hogy Siwonnal összebújva fekszünk.
- Donghae nem mindegy? – kérdezett vissza Taecyeon.
- Na ne már... Nem igaz, hogy szexeltetek!
- Donghae kérünk szépen menj ki, de csukd vissza az ajtót. – mondtam.
- Ja és ne mondj semmit se a többieknek. – mondta Siwon.
- Mindent hallottunk. – ment el az ajtó előtt Zhou Mi.
- Akkor csukd vissza az ajtót. – mondta Siwon.
Donghae visszacsukta az ajtót én pedig Siwonra néztem. Elmosolyodtam majd közelebb bújtam hozzá.
- Most mi van? – nevetett.
- Semmi. Most is te nevetsz.
- Aish...
Siwon magához húzott majd megcsókolt. Nyelve könnyedén kúszott át ajkaim között száj üregembe. Nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek.
- Szeretlek, Manu!
- Szeretlek, Siwon!
Nyakához hajoltam majd adtam rá egy puszit. Egy ideig feküdtünk az ágyban majd kimentünk és miért is ne a srácok számon kértek mit is csináltunk a szobában, annak ellenére, hogy mindent hallottak.
Anyukám meghalt szülés közben. Apukám nem foglalkozott velem és beadott egy árvaházba azzal az indokkal, hogy "ott nekem jobb életem lesz". Hát persze.
Az árvaházban amikor betöltöttem a 2. életévemet örökbefogadott egy nagyon rendes család, akiknek már volt egy velem egyidős fiúk. Úgy tekintettek rám, mint a tulajdon lányukra. Ám ez megváltozott amikor betöltöttem a 17. életévemet. Teljesen megváltoztak. Egyáltalán nem foglalkoztak velem. Csak azért maradhattam velük egy házban mert JunHonggal jó volt a kapcsolatom. Túl jó kapcsolatom volt vele. Amikor kettesben voltunk mindig simogattuk egymást. Eleinte csak szórakozás képpen, de amikor már mindketten felnőttünk azaz betöltöttük a 19-et már komolyabban gondoltunk mindent amit egymással tettünk.
Egy nap anyáék wellnesesni voltak. JunHong elment gördeszkázni és amikor megérkezett lerohantam hozzá majd nyakába ugrottam és csókolgatni kezdtem. Hevesen faltuk egymást felmentünk a hálóba majd JunHong leült az ágyára majd megpaskolta maga mellett az ágyat majd odamentem és
az ágyra másztam. JunHong magára húzott majd egyből levette a toppomat.
Végigsimított a hátamon majd ajkaihoz húzott egy szenvedélyes csókra.
Levettem pulcsiját majd pólóját is és végigcsókoltam testén. Amikor
hasaaljához értem kicsatoltam övét majd lehúztam nadrágját. Ajkaim újra
mellkasára és hasára tapadtak miközben kezemmel, boxerén keresztül
simogattam férfiasságát.
- Miért csinálod ezt velem?
- Sss... csak lazulj JunHong és élvezz engem.
- Az nem fog menni.
Amint kimondta utolsó szavát megfordultunk így alulra kerültem.
Kikapcsolta a melltartómat majd levette a nadrágomat. Végigcsókolta
hasamat majd melleimre tapadt. Csókolgatta puszilgattam és simogatta.
Egy cseppet sem akart nekem fájdalmat okozni. Löktem egyet csípőmön
mire mindketten felnyögtünk, de JunHong nyögése még jobban beindított.
Levette magáról a boxerét majd rólam a bugyit. Nőiességemhez hajolt majd
nyelvével kényeztetni kezdte csiklómat. Pár perc múlva nyelvét már
hüvelyemben éreztem.
- Jhun... JhunHong!
Láttam, hogy ő csak elvigyorodik majd végig nyal nőiességemen végül
belső combomat kezdi el simogatni. Később szintén belső combomat
halmozta el sok-sok apró puszival. Aztán nyelvével újra hüvelyembe
kalandozott.
- JunHong!
Partnerem ahogy meghallotta nevét felmordult majd ajkaimhoz tért.
Megcsókolt közben alsó ajkamba harapott. Én is visszaharaptam, de egy
kicsit erősebben. Egyik keze a mellemet masszírozta míg a másik keze
levándorolt combom közé és óvatos mozdulatokkal simogatta csiklómat.
Nagyokat nyögtem miközben JunHong egyre jobban gyorsította a tempót.
- Jhun... JhunHooong... ahh... el fogok.
Nyögtem egyre többet munkálkodó kezei alatt. JunHong lassan belém
hatolt miután felhúzta magára az óvszert. Kezét a hátam alá vezette majd
egy lökéssel beljebb csusszant hüvelyemben. Amint bólintottam, hogy már
teljesen megszoktam méretét lassan és érzékien mozogni kezdett.
- Ahh... gyorsabban, kérlek!
Szerelmem eleget tett kérésemnek és gyorsított a tempónkon, de ugyan
olyan érzéki és szenvedélyes volt. Kezei vagy melleimet vagy az
oldalamat simogatták.
JunHong
ismét gyorsított a tempón és éreztem, hogy nem soká elérem a gyönyör
kapuját. Egyre hangosabbakat nyögtem és néha JunHong ajkai közül is
kiszaladt egy-egy igazán férfias nyögés.
- Mhhm... igen... ahh...
Az élvezettől csak ennyit tudtam kinyögni. Egyszerűen nem tudtam mit
csinálni, hol JunHong hátát karmolásztam, hol a lepedőt markolásztam. De
amikor eltalálta azt a bizonyos pontot még levegőt is elfejeltettem
venni.
- Ahh... JunHong... nem... nehhm... bí... bírohhm... gyorsabban, kélrek! Mhhmm...
JunHongot egyre jobban feltüzelte nyögéseim és az, hogy nevét nyögöm.
Hallottam, hogy egyre gyorsabban kezdte venni a levegőt.
- Szaszy! Kicsim... ahh...
Hagyta el egy mély férfias nyögés száját és nekem ennyi elég is volt,
hogy elérjem a csúcsot. A hátam megfeszült és erősebben markoltam a
lepedőt. Szerelmem nevét nyögve élveztem majd pár lökés múlva ő is
elélvezett. JunHong lihegve dőlt mellkasomra majd ujjaimat egyből
hajtincsei közé futtattam. Percekig nem szóltunk semmit csak így
feküdtünk az ágyban. Nem soká felemelte a fejét majd megcsókolt és az
oldalamat kezdte el simogatni
- Ez tökéletes volt JunHong, köszönöm.
- Csodálatos voltál, Szaszy! Szeretlek!
- Szeretlek!
JunHong kihúzódott belőlem majd levette az óvszert, kidobta és
visszafeküdt mellém. Amint betakart egyből mellé bújtam és a fejemet
mellkasára tettem. Pár perc múlva egymás karjaiban aludtunk el.
- YooKwon nem érdekel! Megcsaltál! Ez teljesen egyértelmű!
- De... kérlek...
- Nem érdekelsz! Nem fogok megbocsájtani neked mert már a 2. csajjal csalsz meg! Most elmegyek itthonról és holnap ha haza jövök nem szeretnélek itt találni!
Meg sem vártam amíg válaszol. Felkaptam a cipőmet majd elmentem a legjobb barátomhoz, HoSeok-hoz. Benne teljesen megbízok és mostanában olyan sok időt töltöttünk, hogy egy kicsit már kezdek többet érezni a barátságnál, de én elfojtottam ezeket az érzelmeket nem úgy, mint YooKwon. Megcsalt, szakítottunk én már ha úgy nézzük szingli vagyok, újra... Annyira boldog voltam 2 hete, hogy összejöttem vele, de nem tartott sokáig. Alig foglalkoztunk egymással... Nem is lehetett igazi kapcsolatnak nevezni.
Amint odaértem HoSeok házához becsengettem. Nem jött ki senki így úgy terveztem felhívom barátomat, hogy itthon van-e egyáltalán. Amikor elővettem a telefonomat akkor vettem észre, hogy hajnali fél 2 van. Szuper! Biztosan alszik... Már éppen menni készültem mikor kinyílt az ajtó és egy édesen kómás HoSeokkal találtam magam szembe. Szemeit dörzsölgette, tehát felébresztettem. Könyörgöm kit nem keltenék fel hajnali fél 2kor? Egy kék, fehér, fekete csíkos, térdnadrág és egy fehér atléta volt rajta.
- Tina... Hát te? – kérdezte.
A pasik hangja felkelés után a legcukibb, viszont HoSeoknak mindig az – legalábbis amikor velem beszél –.
- Bocsi, hogy felkeltettelek nem akartam épp menni készültem.
- Biztos van annak oka, hogy idejöttél 2 órakor. Gyere be!
Bementem majd leültünk beszélgetni a nappaliba. 1 óra hosszát beszélgettünk utána HoSeok adott egy pólót és elküldött zuhanyozni. Amikor kész lettem kimentem a fürdőből és az ajtó előtt legjobb barátom állt. Odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm HoSeok! Nélküled nem tudom mi lenne velem.
- Szívesen! Ugyan úgy élnél. Gyere menjünk aludni.
- Veled alszok?
- Nem. Én a kanapén alszok.
Bementünk a szobába majd lefeküdtem az ágyba. HoSeok betakart majd leoltotta az éjjeli lámpát és az ajtó felé indult.
- HoSeok...! Kérlek maradj itt! Szükségem van rád.
Odajött majd mellém bújt. Egy kicsit még beszélgettünk majd mindketten elaludtunk. Reggel arra keltem, hogy rosszat álmodtam és Ho Seok simogatja a hátamat. Pontosabban nem rosszat hanem furát. Megcsókoltam és elmondtam neki, hogy szeretem végül szeretkeztünk. Kinyitottam szemeimet majd azt láttam, hogy ruhák hevernek a földön. „Ilyen rendetlen lenne a szobája?” gondoltam ezt amíg fel nem ültem. Akkor vettem észre, hogy nincs rajtam HoSeok felsője amit zuhanyzás után vettem fel és fehérnemű sincs rajtam. Meztelen voltam ahogy HoSeok is. Nem emlékeztem semmire mintha részeg lettem volna.
- Ho-HoSeok mi történt?
- Este miután befeküdtem melléd megcsókoltál és elmondtad, hogy szeretsz azután pedig megtörtént. Kár, hogy nem emlékszel rá.
- Emlékszem rá csak én azt hittem, hogy álmodtam.
- Álmodtad?
- Igen, de úgy látom mégis megtörtént.
- És... megbántad?
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Ő ezt viszonoztam majd egy kicsit ráharaptam alsó ajkára.
- Egyáltalán nem bántam meg. Örülök, hogy veled történt meg az első.
- A-az e-első?
- Igen. Neked nem?
- De. Csak egy kicsit meglepett. Azt hittem... azt hittem, hogy Yoo Kwonnal már lefeküdtél.
- Úgy ismersz, hogy 2 hét alatt lefekszek vele úgy, hogy 2szer is megcsalt?
- Ezek után amit este tettünk...
- De mi már 3 éve ismerjük egymást és amúgy is szeretlek!
- Én is szeretlek Tina! Jössz reggelizni?
- Ha nem zavarok akkor igen.
- Te sose zavarsz!
Felöltöztünk majd HoSeok magához ölelt és nagy nehezen ölelkezve mentünk ki a konyhába. Amikor a nappaliba értünk elestünk. Fél óráig feküdtünk a földön. Végül felálltunk és a konyhába vettük az irányt. Szendvicset és teát gondoltam reggelire. Miközben csináltam HoSeok mögém osont és a derekamra tette a kezét majd csókolgatni kezdte a nyakamat. Elmosolyodtam majd tovább csináltam a szendvicseket. Egyszer csak valaki igazán nagyon ráfeküdt a csengőre. HoSeok ment és kinyitotta az ajtót. Pár perc múlva kiabálást hallottam. Odamentem az ajtóhoz majd HoSeok hátára tettem a kezemet. Hátra fordulta majd maga mellé húzott. Ekkor vettem észre ki is áll az ajtóban.
- YooKwon. Hát te? – kérdeztem.
- Érted jöttem.
- Minek? Szerintem tegnap érthetően elmondtam, hogy nem akarlak többé látni. 2 hete vagyunk együtt és már 2 alkalommal megcsaltál.
- Megváltozok... ígérem!
- Nem! Ez már késő! Már egy ideje mást szeretek, csak én eltudtam fojtani...
- Ki az? Csak nem HoSeok?
- De,Ho Seok az és tudod ő viszont szeret...
- Én is viszont sze...
- Ha viszont szeretsz valakit nem csalod meg!
Ho Seok látta rajtam, hogy már ideges vagyok és magához ölelt mielőtt még valami hülyeséget csinálnék.
- Jaj, de aranyosak vagytok! – mondta gúnyos hanglejtéssel.
- YooKwon, kérlek menj el! Ne keresd többé Tinát! Mi együtt vagyunk amióta elsőnek megcsaltad. Akkor kellett volna gondolkodnod.
- Tina, és még te hisztizel, hogy másodjára is megcsaltalak?
- Felejtsük el egymást! Ez lesz a legjobb mindkettőnknek.
- Tényleg ezt akarod?
- Igen, YooKwon. Sajnálom...
- Semmi baj!
YooKwon mielőtt elment volna megölelt. Miután beszállt a liftbe sóhajtottam egy nagyot és HoSeok felé fordultam. Nem mondtam semmit csak szorosan magamhoz öleltem majd megcsókoltam.
- Szeretlek, HoSeok!
- Szeretlek Tina! Gyere, menjünk reggelizni!
Becsuktuk az ajtót majd a konyhába vettük az irányt. Csináltam még pár szendvicset majd leültünk reggelizni. A teával már nem volt kedvem foglalkozni. Csendben ettük meg a tányérunkban lévő ételt és ugyan olyan némaságban ültünk egymás mellett miután végeztünk. Megfogtam HoSeok kezét majd végigsimítottam kézfején mire szerelmem lesepert mindent az asztalról majd felmászott rá és megcsókolt. Vadul falta ajkaimat miközben felhúzott magához az étkező asztalra. Elmosolyodtam majd a hátára fektettem. Vajon este is ennyire lényegre törő volt vagy csak én erőltettem akkor?
- HoSeok... Nem lenne kényelmesebb a szobában?
- Gyere!
Lemásztunk az asztalról majd a szobába vettük az irányt. Ajkaink egész idő alatt összetapadtak egyszer sem váltak el. Az ágyra löktem Ho Seokot majd csípőjére ültem mire partnerem felnyögött.
- Nehéz vagyok?
- Nem... A-add a kezed...
Felé nyújtottam a kezemet majd megfogta és boxerébe vezette. Elmosolyodtam majd kivettem a kezemet. Felé hajoltam majd megcsókoltam. Lassan mozogni kezdtem rajta ami egy nyögést váltott ki belőle. Elkuncogtam magam majd nyakára haladtam ajkaimmal. Ezt a romantikus pillanatot a csengő zavarta meg. Lemásztam HoSeokról majd megigazítottuk a ruhánkat. Ajtót nyitottunk és hat számomra ismeretlen srác állt ott.
- J-Hope! Miért nem veszed fel a telefont?
- Bocs RapMon, csak tudod el voltam foglalva...
HoSeok magához húzott majd átkarolta a derekamat mire mind a hat srác rám kapta tekintetét. Az a RapMon nevezetű srác eléggé megbámult. Nem vagyok olyan lány akit könnyen zavarba lehet hozni, de amikor még 2 perc után is ugyan úgy néznek mintha életükben nem láttak volna nőt ez egy kicsit zavarba hozott ezért feltűnés nélkül oldalba megböktem HoSoeokot.
- Gyertek be!
Mindenki bejött a házba majd a nappaliba vették az irányt. Én bezártam az ajtót majd utánuk mentem.
- Hozhatok valamit? – kérdeztem.
- Köszönjünk nem!
- Gyere Tina, ülj ide! – mondta HoSeok.
Odamentem hozzám majd mellé akartam ülni, de szerelmem az ölébe húzott.
- Tehát te lennél Papp Atina?
- Igen...
- Végre találkoztunk! Már annyira elviselhetetlen volt J-Hope siránkozása, hogy nem tudtok együtt leni...
- JungKook!
- Most mi van Jin? Én csak igazat mondtam...
- Ez most komoly? – néztem HoSeokra, aki olyan vörös volt, mint egy rák. Elmosolyodtam majd megcsókoltam, amit készségesen viszonzott is.
- Tehát most együtt vagytok?
- Igen Suga! – vágta rá HoSeok.
- Jaj, de hülyék vagyunk. Be sem mutatkoztunk és már egyből faggatunk. Én Kim NamJoon vagyok. Ő Park Jimin, ő Jeon JeongGuk, ő Min YoonGi, ő Kim TaeHyung és ő Kim SeokJin. HoSeokkal vagyunk a BTS azaz a Bangtan Boys.
- HoSeok...
- Tudom kicsim... nem mondtam el, hogy énekes vagyok... Sajnálom!
- Semmi baj. Legalább tudom, hogy a szerelmem híres.
Még beszélgettünk a srácokkal. Este elmentek HoSeokkal, pedig neki álltunk vacsorát főzni. Amint kész lett ettünk majd elmentünk fürödni és aludni.
Minden napunk nyugisan telt. Néha veszekedtünk, de leültünk és megbeszéltük a problémáinkat. YooKwon tényleg nem keresett többet. Ha az utcán találkoztunk köszöntünk egymásnak, ritkán megálltunk és beszélgettünk, de legtöbbször mindketten siettünk a dolgunkra. HoSeokkal 5 év hosszan tartó pár kapcsolat után szakítottunk. Egymásra untunk ha lehet így mondani. Fojton csak próbált és a kapcsolatunkat is elhanyagoltuk. Azóta nincsen senkim. Az viszont boldoggá tesz, hogy HoSeokkal barátok maradtunk.
Park YoRa vagyok 21 éves és EXO Super Fan. A szüleimnek sok pénze van így minden koncertjükön ott vagyok akárhol is vannak.
Egy versenyen én lettem ez első és a nyereményem pedig az volt, hogy az egyik szöuli koncertjükön felmehetek hozzájuk a színpadra.
Nagy izgatottsággal készülődtem arra a bizonyos koncertre. A legtökéletesebb formámat akartam hozni. A legjobb ruhámat vettem fel és a legjobban sminkeltem ki magam.
Végül elindultam a koncertre. VIP jegyem volt tehát a koncert után is maradok a dedikáláson.A koncert közepén elhívtak a színpad mögé majd az utolsó 4 számra mehettem fel. A Black Pearl, a My Lady, a Thunder és a Peter Pan szám volt. Pont ezek a kedvenceim tőlük. A színpad közepén volt egy szék amire leültettek. A srácok körbeálltak én pedig az ultimate biasomat kerestem, SeHunt. Ott állt mellettem és amikor ránéztem ő is nézett. Átkarolta a vállamat majd magához húzott. A fejemet oldalának döntöttem és úgy énekeltem halkan a zenéket. SeHun mindig a közelemben volt és az utolsó számnál már a kezemet fogta. Olyan jó érzés volt. A szín falak mögött megölelgettek a srácok. SeHun adott egy félénk puszit mielőtt még elment volna átöltözni a dedikálásra. Elpirultam majd kimentem és a sor legvégére álltam. Az utolsó voltam és reménykedtem benne, hogy nem mennek el hamarabb a srácok.
Amikor rám került a sor mindenkivel aláirtattam majd eltettem és indultam volna, de valaki megfogta a kezemet.
- Gyere haza viszünk! - mondta SeHun.
- Nem kell köszönöm! - hajoltam meg.
- Akkor veled megyek. Haza kísérlek!
- SeHun a rajongók! - szólt neki SuHo.
- Könyörgöm melyik rajongó járkál hajnali 1 órakor az utcán?
- Aki most megy haza a koncertről. - mondták egyszerre.
SeHun nem mondott semmit csak megfogta a kezemet és kisiettünk a csarnokból. Hirtelen megálltunk majd maga felé fordított és megcsókolt. Olyan sötét volt, hogy nem láttam semmit. Kitapogattam haját majd beletúrtam és visszacsókoltam. Percekig faltuk egymást a sötétbe majd levegőhiány miatt váltunk el. Zavarban voltam... fogalmam sincs miért, de zavarban voltam. Éreztem, hogy az arcom pipacs vörös. Odaértünk a házamhoz. Egyedül lakom itt Szöulban. A szüleim Daeguban élnek. Hirtelen esni kezdett az eső. Berohantunk a házba majd megtöröltük magunkat. Dörgött egy nagyot mire én összerezzentem. Odaléptem SeHunhoz és hozzá bújtam. Ő szorosan magához ölelt.
- Kérlek maradj itt! - néztem fel arcába. Körülbelül egy fejjel magasabb, mint én.
- De a srácok... - kezdte.
- Esik az eső. Nem kapsz tőlem esernyőt. - mosolyogtam.
- Akkor nincs más választásom itt kell maradnom. - mosolyodott el. Dörgött még egyet én pedig közelebb bújtam hozzá. - Félsz az esőtől?
- Aha. - suttogtam.
- Ne félj én itt vagyok veled!
- Elmegyek zuhanyozni.
Elengedtem majd felmentem az emeletre a szobámba. Megfogtam a törölközőmet, a pizsamámat és egy bugyit. Bementem a fürdőbe majd gyorsan lezuhanyoztam. Kimentem, de SeHun nem volt a szobámban.
- SeHun hol vagy?
- Itt vagyok. - ölelte át a derekamat hátulról.
- Jesszusom...! SeHun úgy megijesztettél. Merre voltál?
- Csak körül néztem. Szép lakásod van. De nem túl nagy ez neked?
- Nem pont megfelelő. - mosolyogtam. - Gyere!
Megfogtam a kezét majd bementünk a szobámba. Elővettem egy törölközőt és egy férfi tusfürdőt. A kezébe nyomtam majd betoltam a fürdőbe.
- Zuhanyozz le! Ne aggódj nem fogok rád nyitni!
- Jól van!
Megágyaltam majd bebújtam az ágyba. Elkezdtem olvasni majd csak azt vettem észre, hogy SeHun bebújik mellém és ad egy puszit az arcomra. Elmosolyodtam majd félre raktam a könyvet és SeHunhoz bújtam. Ő átnyúlt felettem majd leoltotta a lámpát. Megcsókolt majd magához húzott és elkezdtünk beszélgetni. Az arcomat simogatta miközben mesélt magáról. Olyan dolgokat tudtam meg az ultimate biasomról amit még nem tudtam. Érdekes dolgok voltak és emiatt még jobban megkedveltem. Elalvás előtt még nyomtam ajkaira egy hosszú szenvedélyes csókot majd hagytam, hogy hajnali 3 órakor elnyomjon az álom.
Ezzel a nappal egy álmom vált valóra!
- Egy nap a kisfiúnk mellett lesz egy kislányunk is! – morogta Nam Joon a fülembe.
- Először kicsi Nam Joon is szülessen meg. – mondtam.
- Hány hónap múlva?
- 1 hét, de lehet később lehet hamarabb jön. Attól függ mikor akar világra jönni kicsi NamJoon.
- Alig várom, hogy a kezembe foghassam. Az esküvőnk mikor legyen?
- Nem tudom. Szerintem jobb lenne még most mielőtt megszületne.
- Jó ötlet! Holnap szólok anyának, hogy mire jutottunk ezzel kapcsolatban.
- De ugye nem azért veszel el feleségül mert már terhes vagyok?
- Mi? Nem, dehogy! Heni... azért veszlek el meg szeretlek!
- Én is szeretlek!
- El sem hiszem, hogy már általános iskola óta szerelmes vagyok beléd és most az esküvőt tervezgetjük.
- Én sem, de így van! Örülök, hogy ez a valóság és nem csak álmodom.
- Szerintem aludjunk mert már nagyon elfáradtam.
A fejemet mellkasára hajtottam majd a fáradság el is nyomott. Minél közelebb kerülök a szülés napjához annál jobban fáradok és félek. A szüleim nagyon ellenezték, mivel még fiatal vagyok. De nem hallgattam rájuk... Megtartottam és most tessék. Boldog vagyok!
Másnap erős fájásra keltem. Felébresztettem szerelmemet majd ő hívta a mentőt. 15 perc múlva már a mentőben voltunk és a kórház felé vettük az irányt. NamJoon ott ült mellettem és egész idő alatt a kezemet fogta. Amikor megérkeztünk a kórházba szülő szobába vittek ahova jött szerelmem is.
Nem kezdődhetett egyből a szülés mert még nem voltak elég gyakrabban a fájásaim. 1 óra kín szenvedés után elkezdődött. 2 óra múlva már a saját kórtermembe voltam ahol NamJoon is velem volt. A kimerültség teljesen elnyomott.
Gyerek sírásra keltem fel délután 4 órakor. Amikor kinyitottam szemeimet NamJoon pillantottam meg kezében a babánkkal. Nagyon aranyosak voltak. Szerelmem viszont nem bírt vele. Biztosan éhes.
- NamJoon! Szerintem éhes...
Ideadta majd megetettem. Olyan apró volt, olyan törékeny és olyan cuki. Teljesen NamJoonra hasonlít. Ázsiai baba, életem nagy vágya volt, hogy egy távol keleti pasim legyen és a gyerekünk majd rá hasonlítson, mint rám. NamJoon mellém ült majd nézett ahogy gyönyörű babánk arcát simogatom.
- Legszebb baba a világon!
- NamJoon rád hasonlít. Nagyon olyan, mint te. Ha felnő tökéletes lesz, mint te.
- Kicsim... gyönyörű lesz! A következő gyerekünk majd egy lány lesz. Egy tökéletes kislány, aki rád fog hasonlítani.
- Jó napot kívánok! – jött be az orvosom.
- Jó napot doktor úr! – mondtuk.
- Van egy nagyon rossz hírem. A szülés után egy kis probléma adódott, aminek a következménye az az, hogy többé nem lehet terhes. Sajnálom! Ennek az okát pontosan még nem tudjuk, mivel még vizsgálatokat kell elvégeznünk. Amint megtudtuk az okát egyből értesíteni fogjuk önöket. Most pedig mennem kell! Viszlát!
Az orvos kiment én pedig sírva fakadtam. NamJoon magához ölelt majd megcsókolt. A babánkra nézett, aki csak értetlenül pillantott rám és szerelmemre.
- Nem lesz kislányunk...
- Heni nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Itt van a kisfiúnk, ha pedig utána még akarunk gyereket akkor majd örökbe fogadunk vagy majd próbálkozunk minden féleképpen.
- Szeretlek NamJoon!
- Szeretlek!
Pár nap múlva kiengedtek a kórházból engem is és a gyereket is. NamJoon otthon összerakta a baba ágyat én addig elaltattam a kisbabánkat ami nem volt nehéz. Beleraktam majd szerelmem betakarta. Bementünk a szobába majd lefeküdtem az ágyra.
Kicsi NamJoon 2 éves. A születésnapját velünk ünnepelte délelőtt, délután pedig vőlegényem szüleinél volt.
Délután kitakarítottunk a házban végül felmentem a szobába és fáradtan dőltem az ágyra NamJoon mellé. Rám nézett majd elvigyorodott. Megráztam a fejemet mikor rám mászott. Elkezdte csókolgatni a nyakamat majd lejjebb haladt kulcscsontomra. Levette a pólómat, amit a nadrágom követett.
- NamJoon... Ne most...
- De kicsim...
- Figyelj ha véletlenül mégis sikerülne a gyerek nem akarok egy 2.-at úgy, hogy csak a vőlegényem vagy. Anyáék nem tudom mit szólnának hozzá.
- De tudják, hogy gyereked van.
- Igen. Viszont úgy tudják, hogy a pasim elhagyott.
- Miért nem mondtad azt, hogy már a férjed vagyok?
- Mert az jutott eszembe először. Tudod milyen váratlanul jelentek meg itt Koreában...
- Jól van... Akkor 2 hónap múlva meglesz az esküvő. Mindkét család itt legyen?
- Igen. Csak egyszer akarok házasodni.
*2 hónappal később*
Az esküvő csodálatos volt. NamJoon teljesen kitett magáért ezért este a gyerek anyósomék aludt. Férjecskémmel pedig megtörtént amit 2 hónappal ezelőtt annyira akart.
Pár nappal később hányingerre keltem. Gyorsan kikeltem az ágyból és amit előző este ettem az mind kijött belőlem. Ez ment egész nap. Ahogy megéreztem bármilyen ételnek az illatát egyből rohannom kellett a mosdóba.
Másnap NamJoonnal elmentünk a nőgyógyászomhoz, aki tovább küldött a kórházba. Ott megvizsgáltak és 1 órát kellett várni eredményekre. Én nem értettem semmit. Akkor voltam ilyen állapotban amikor a fiammal terhes voltam. Most pedig ugyan az van, mint akkor. A kórtermembe egy orvos lépett be kezében a leleteimmel. Az eredmény megdöbbentő volt.
- Mrs. Kim örömmel közlöm, hogy ön várandós!
- De ez lehetetlen... – mondtam.
- Miért is?
- Azért doktor úr mert én nem lehetek terhes, mert az előző gyerekem születése után azt mondták, hogy nem lehet több gyerekem.
- Akkor az orvosa valószínűleg elnézett valamit. Mert nem találtunk semmi olyat ami megakadályozta volna a megtermékenyítésben.
- Ez azt jelenti, hogy ha szeretnék még gyereket akkor lehet?
- Természetesen!
- Uram Isten! – kezdtem el sírni, persze örömömben.
Az orvos kiment mi pedig olyan boldogok voltunk, mint még soha. NamJoonnal mindent megtettünk, hogy egészséges kis testvére legyen a fiacskánknak.
*8 hónappal később*
Megtudtuk a születendő gyermek nemét és sajnos nem kislány lesz hanem megint fiú. Persze ennek örülök, csak jó lett volna egy lány is. Már csak 1 hónapom van, de ha nagyon pontos akarok lenni akkor 3 hét és 4 nap. Nem izgulok egyáltalán. Tudom, hogy egészséges lesz mivel nem vittem be semmi káros dolgot a szervezetembe. Teljesen egészséges vagyok. Remélem a baba is a pocakomba. NamJoon nagyon sokat simogatja amióta rugdalózik a hasamban.
Este volt és az ágyban feküdtünk. NamJooniet már elaltattuk így csak nekünk kell álomba szenderülnünk. Az ablak felé voltam fordulva így háttal voltam férjecskémnek. Ő hátulról átölelt és a kezét pocakomra helyezte majd simogatni kezdte. Jó érzés volt. A baba nem örült neki, hogy simogatja ezért rúgodt egy nagyot, amin én csak felkuncogtam.
- Focista lesz a gyerek.
- NamJoon...
- Neked nem fáj amikor rúg?
- Nem.
NamJoon tovább simogatta a hasamat a baba pedig folyton rúgott. Elnevettem magam mert ez a helyzet egy kicsit vicces volt.
- NamJoon... nem szeret téged a gyerekünk!
- Majd én beszélek vele.
- Mégis hogyan? – nevettem.
NamJoon a hátamra fordított, a pocakomhoz hajolt majd simogatni kezdte. Adott rá pár lágy puszit majd beszélni kezdett a hasamhoz.
- Kisfiam! Egyezzünk meg! 3 hétig és 4 napig békén hagylak, de akkor a mamát kíméld meg szülés közben! Nem szeretném ha sokat szenvedne...
- Édes...
- Sss...
Ajkaimhoz hajolt majd egy lágy csókot hintett rájuk. A keze még mindig pocakomon volt majd a babánk rúgott egyet.
- Jó, jó leveszem!
- Fáradt vagyok. Aludjunk szerelmem!
- Jó éjt kicsim!
- Jó éjszakát édes!
NamJoon a hátára feküdt majd magához húzott és átölelt. A fejemet szerelmem mellkasára tettem majd lehunytam szemeimet. Szeretem NamJoont! Tiszta szívemből! Boldog vagyok, hogy ő a férjem és kis fiaim édesapja. Remélem most is inkább rá fog hasonlítani, mert akkor tökéletes fiúnk lesz! Megint...
Kaszás Dominika vagyok és 23 éves. Az MBLAQ stylistja egyben lelki támasza vagyok. Ha valami problémájuk van mindig hozzám fordulnak tanácsért amiért nagyon szeretem őket. Megbíznak bennem ahogy én is bennük. Imádom őket, mint barátot, de CheolYongot már nem. Iránta többet érzek, mint barátság. De nem lehet. Szeretem a munkám és nem akarom elveszíteni!
- Domi! Gyere! Életbevágó segítség kell nekem! - rontott rám a szobámba Mir.
Még aludtam tehát alig bírtam felfogni ki is van bent és mit mond. Nagy nehezen kimásztam az ágyból majd beleléptem papucsomba és átcsoszogtam Mir szobájába.
- Segítened kell! - mondta kétségbeesetten.
- Miben?
- Nem tudom mit vegyek fel...
Amint eljutott tudatomig ledőltem az ágyára és hisztizni kezdtem, hogy csak ennyiért kellett felkeltenie. 10 perc után összeszedtem magam majd bementem a gardróbjába ami akkora volt, mint egy kisebb szoba. Elővettem neki egy farmernadrágot, egy fehér V vágású felsőt és egy fekete zakót.
- Cipő?
- Fehér torna cipő.
- Aha értem. Most kimennél?
Nem mondtam semmit csak magamra húztam a takaróját és próbáltam aludni. CheolYong nem foglalkozott velem elkezdett öltözni. Félszemmel néztem, hogyan öltözködik. Egy kicsit elkuncogtam magam mikor majdnem elesett miközben a nadrágot vette fel.
- Te leskelődsz?
- Hm? - kérdeztem vissza mintha nem hallottam volna.
- Te leskelődsz?
- Nem... Nem értem miről beszélsz. Csak eszembe jutott egy vicc.
- Nekem is elmondod? - ugrott mellém az ágyára.
Kinyitottam szemeimet és nagyon meglepődtem. Mir arca 1-2 centiméterre lehetett az enyémtől. Elmosolyodtam majd megsimogattam az arcát. Ő közelebb hajolt és megcsókolt. Meglepődtem kezdeményezésén, de boldogan csókoltam vissza. Elmosolyodott ő is majd rám mászott. A helyzetünk egyre jobban felizgatott mindkettőnket. Levettem Mir zakóját majd felsőjét. Benyúlt felsőm alá és simogatni kezdte melleimet. Halkan felnyögtem majd újra megcsókolt. Már kezdett visszafordíthatatlanná válni a dolog mikor SeungHo benyitott.
- Öm... basszus bocs. Nem akartam. - csukta be az ajtót. - Mir igyekezz mert elfogunk késni!
- Jó csak felöltözök.
Kikeltem az ágyból majd segítettem Mirnek felvenni a felsőjét és zakóját. Amint teljesen kész lett közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Ez így jó?
- CheolYong... Tökéletes vagy!
- Mit érzel irántam?
- Mir igyekezz!
- Mindjárt! Mit érzel irántam Domi?
- Szeretlek! De meg akarom tartani a munkahelyem!
- Szeretlek, Domi! - csókolt meg. - A barátnőm leszel és titokban tartjuk, jó?
- Nekem bármi jó, ha neked jó. - simítottam végig arcélén. - Szeretlek!
- Szeretlek! - csókolt meg. - Este befejezzük amit elkezdtünk?
- Persze. - mosolyodtam el.
Mir sietett és még pont időben odaértek. Ezt onnan tudom mert így egy üzenetet a telefonomra, hogy megérkeztek és még időben vannak. SeungHo gondolom most nem örül annak, hogy sietniük kellett.
Este amikor hazaértek a srácok lerohantam és megöleltem őket. Feltűnés nélkül nyomtam egy puszit Mir nyakára.
- Gyere! - fogtam meg Mir kezét. - Menjünk zuhanyozni!
- Együtt?
- Igen! - mosolyogtam majd megcsókoltam és felmentünk a szobámba.
Levetkőztettük egymást majd heves csókolózással estünk be a zuhanykabinba. Kész lettünk utána meg sem törölköztünk egyből bementünk a hálóba és szeretkeztünk. Megtörtént... mindkettőnknek az első volt. Figyeltünk egymásra. Csodálatos volt! Ezek után a srácok megtudták, hogy mi együtt vagyunk. Másnak nem mondtuk el. Csak mit tudtuk 6an és annyi elég is volt!
Park Seon Hee és 21 éves – koreai élet kor szerint, egyébként csak 20 – vagyok. Eléggé elkényeztetettek a szüleim. Mindent megadtak nekem és nem kellett semmit se kétszer kérnem. Édesapám egy dél-koreai ügynökség, a Cube Entertainment igazgatója míg édes anyám egy 5*os étterem és szálloda tulajdonosa. Sok pénzünk volt, amit ha a szüleim eltávoznak a ami remélem nem most lesz – én fogok megkapni.
Egy nap bementem apához az ügynökséghez. Édesapám az egyik táncteremben volt. Bementem majd odamentem apuhoz.
- Szia apa! - pusziltam meg.
- Szia kincsem! - mosolygott. - Srácok gyerünk próbáljatok!
- Apuuuu...
- Mi az, kincsem?
- Az egyetemen nem szól hozzám egyik srác sem. - mondtam szomorúan.
- Ne aggódj kincsem. Azért nem szólnak hozzád mert te jobbat érdemelsz, mint ők és ezt maguk is tudják.
- Apa ő ki? - mutattam az egyik táncos srácra.
- BtoB egyik tagja, Lee Hyunsik.
- És ő? - mutattam egy másik srácra.
- Jung Ilhoon. De miért kérded?
- Aranyosak. Szerinted tetszenék nekik?
- Kincsem... neked másik srácot kell találnod. Ők nem hozzád valóak.
Utálom amikor apa nem ért velem egyet. Édesapám elment mert csörgött a telefonja. Én leültem és néztem a srácokat. Az egyik srác odajött hozzám és leült mellém. Addig a többi srác elment inni.
- Szia. Én Lee Hyunsik vagyok. Te? Mennyi idős vagy? Az igazgató lánya vagy? Vagy rokona?
- Szia. - mosolyodtam el. - Park Seon Hee vagyok és 21 éves. Igen, az igazgató lánya vagyok és ha apa visszavonul az enyém lesz az ügynökség.
- Neked jobban szót fogadnék! - hajolt hozzám közelebb.
- Miért? Édesapámnak nem fogadsz szót?
- De csak nálad lenne haszna. - nevetett.
- Milyen haszonra gondolsz? - húztam végig combján mutató ujjamat.
- Megmutassam?
- Ha nagyon szeretnéd.
Hyunsik egyre közelebb hajolt és lassan összeérintette ajkait az enyémekkel. Nyelve utat tört magának és vadtáncba kezdtek izmaink. Végigsimított az oldalamon mire egy kicsit felnyögtem és közelebb húztam magamhoz. Ezt a pillanatot Ilhoon zavarta meg azzal, hogy elhúzta tőlem Hyunsikot. Haragos szemekkel néztünk rá mire engem elráncigált az öltözőbe.
- Te mégis mi a faszt képzelsz magadról, hah? -kérdezte.
- Neked ahhoz mi közöd?
- Látom apád nem adott neked egy-két pofont, hogy végre felfogd, hogy nem lehet az emberek érzéseivel játszani. Te tudod egyáltalán mit csináltál Hyunsikkel?
- Neked nem mondták a szüleid, hogy ne szólj bele másik dolgába?
- Egy hülye elkényeztetett kis picsa vagy...
- Akkor te mi vagy?
- Na mi? Mondd!
Nem mondtam semmit csak odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát így közel tartottam magamhoz. Először ellenkezett, de egy idő után már megadta magát. Visszacsókolt majd kezét a derekamra tette a kezét és közelebb húzott magához. Egy idő után eltávolodtunk egymástól és csak mosolyogtunk egymásra.
- Egy elkényeztetett ribanc vagy! Ez tetszik! - markolt a fenekembe.
- Az előbb még az volt, hogy egy szemét nő vagyok.
- De a csókod... - csókolt meg.
- Jól csókolsz! - nevettem.
- Te is!
Láttam, hogy apa tőlünk nem messze mászkál. Ilhoon újra magához húzott egy szenvedélyes csókra. Ez a srác... Az őrületbe kerget. Kell nekem! Örökre!
- Most mennem kell! Apával beszélek.
Odamentem apához majd nyomtam egy puszit arcára. Mosolyogtam majd elmondtam mindent apának. Nagyon mérges lett és odahívta magához Hyunsikot és Ilhoont is.
- De apa! Én kezdtem az egészet. Nem ők tehetnek róla!
- Jól van kincsem. Most menj haza! A fiúkkal majd megbeszélem a dolgokat.
- Apa nem! Tudom, milyen vagy! Nem hagyom, hogy leszidd a fiúkat azért, mert nem csináltak semmit.
- Jól fiúk. Mit akartok a lányomtól?
- Én meg akarom ismerni. - mondta Ilhoon.
- Én semmit. - mondta Hyunsik.
- Jól van Hyunsik elmehetsz. - mondta apa. - Ilhoon... Ugye tudod, hogy ő az egyetlen gyermekem és egyetlen lányom.
- Jól fogok vele bánni. Hercegnőként fogom kezelni. - mondta Ilhoon.
- Ilhoon... - léptem mellé.
- Először ismerjétek meg egymást. Ha akkor is össze akartok jönni hát legyen. De nem szeretném ha utána 2 hét múlva szakítanátok vagy azzal állítanátok elénk, hogy a lányom terhes.
- Igenis igazgató úr! - hajolt meg Ilhoon.
Nos Ilhoonnal elkezdtünk találkozgatni majd fél év után összejöttünk. Apa nagy nehezen beleegyezett mert azt hitte, hogy nem fogjuk egymást megszeretni. De nem így történt. Megszerettük egymást és végül összejöttünk. Apa 3-4 hónap után bejelentette az újságíróknak, rajongóknak, hogy Jung Ilhoon igenis kapcsolatban él. Sok fenyegető üzenetet kaptam, de Ilhoon segítségével kibírtam és nem törődtem velük. Boldogok voltunk!
