Geibl Zsanett: Hea - JongIn

   Ha mondhatom úgy nekem nagyon bejött az élet. Egy nagyon híres vállalatnál dolgozom. Gondolom most mindenki azt hiszi, hogy én vagyok az igazgató nője. Hát nem.... Én csak az igazgató asszisztense vagyok. Mindig bent kell lennem csak mert az igazgatónak túlórázni van kedve. Ezen a pénteki napon is így volt. Én nagyon babonás vagyok és miért is ne ez a pénteki nap 13-ára esett. Ez a nap teljesen megváltoztattam az életemet. Reggel a szokásosan fél 6kor keltem. Lezuhanyoztam, felöltöztem a ruhámba ami egy eléggé rövid, fekete szoknya volt, egy fehér blúz amiből teljesen kilátszottak telt kebleim és egy fekete platformos cipő. Megcsináltam a reggelimet és a megszokott reggeli kávé adagomat. Végül fogat mostam, hajat csináltam és sminkeltem. Aztán elindultam a munkahelyemre.
   A munkatársaim azt hiszik kavarok az igazgatóval. Csak mert sokszor kapok fizetés emelést és sokáig maradunk bent. Folyton kibeszéltek de nagy nehezen elviselem. Azért nem hagytam már ott a munkámat mert jó a fizetésem. 10 perc alatt oda is értem a munka helyemre. Amint odaértem egyből a recepcióhoz mentem. Bejelentkeztem és felvettem a papírokat vagyis a mai munkámat.
-    Szia Hea! – üdvözölt Baek a recepciós pult mögül.
-    Szia Baek! – mosolyogtam.
-    Jól kitetted formás kebleidet. – igazította meg nyakkendőjét.
-    Minden nap így volt. Meg szerintem kicsi a felső.... – mondtam.
-    Hát persze... Egyébként nagyon khm... szépek. – mosolygott.
-    Ennyi lesz a mai munkám? – akadtam ki mikor megláttam 2 köteg 100-200 oldalas kötegeket.
-    Igen. Mai is későn mész haza. Meg ahogy láttam társaságod is lesz. Apropó társaság az igazgató hívat. – kacsintott.
-    Hülye... – mondta majd elvettem a lapokat.
   Elindultam az irodám felé. Útközben nekem jött egy srác. Szuper! Kiszóródott a kezemből az összes lap. Semmi baj összeszedtem. Lepakoltam majd bementem az igazgatói irodába.
-    Késett! – mondta szigorúan. – De üljön le!
-    Mi? Időben itt voltam. – mondtam.
-    De már 7 órakor itt kellett volna lennie. Most pedig 8 óra van! – mondta.

-    Nekem nem mondta senki, hogy korábban kell jönni. – vágtam vissza.
-    Hát persze... – sóhajtott majd végre felnézett a papír munkáiból. Hirtelen zavarba jött.
-    Ha csak azért hívott be, hogy most elkezdjen baszogatni a késésem miatt akkor már megyek is. – mondtam idegesen majd felálltam és menni készültem.
-    Kérem várjon...! – szólt utánam.
-    Mi az? – kérdeztem.
-    Ma sokáig leszünk bent ugye tudja? – kérdezte.
-    Vettem észre a papír munkámból. – mondtam majd távozni készültem de nekem jött ugyan az a srác aki miatt kiszóródott a kezemből a papír.
-    Figyeljen már jobban! Nem a melleit kell mutogatni hanem az eszét... – mondta.
-    ZiTao abba hagynád? – kérdezte az igazgató.
-    Omo... mióta véded ennyire? Csak nem megfektetted? Azt hittem jobb ízlésed van! – mondta.
-    Na ide figyeljen! Nem tudom kinek hiszi magát de engem rohadtul fel basz az, hogy csak úgy ítélkezik felettem. Ki maga? – vágtam a fejéhez majd idegesen kimentem és erősen becsaptam magam mögött az ajtót. Nyugisan mentem az irodámba ahol eltöltöttem az egész napomat.
-    Hea... kész vagy? – kérdezte Min.
-    Még nem.... – sóhajtottam fáradtan.
-    Mi megyünk haza. Jó munkát! – mondta.
-    Okés. Menjetek csak! Sziasztok! – mondtam majd magamra hagytak. Fél óra múlva kész lettem. Elindultam az igazgatóhoz, hogy odaadjam neki a papírokat. Bekopogtam majd meghallottam az igazgató aranyosan csengő hangját.
-    Gyere! – benyitottam majd bementem.
-    Meghoztam a papírokat. – tettem le az asztalára. Egyszerre néztünk az órára este 11-et mutatott. Szuper!
-    Mára végzett is? – kérdezte.
-    Még nem. Pár lapot még alá kell írnom és el kell küldenem a gépen majd csak utána végzek. – mondtam.
-    Hozna nekem egy pohár kávét? – kérdezte.
-    Persze igazgató úr! – mosolyogtam majd indulni készültem de a kezem után nyúlt.
-    Csak JongIn. – mosolygott. Odalépett hozzám majd megsimogatta az arcomat. – Tudod... nagyon szép, okos és csinos kis asszisztens vagy.
-    Köszönöm igazga... JongIn. – mosolyogtam.
-    Sajnálom a délelőtti kis incidenst! Nem akartam csak a barátom tudod... elég egy fura srác. – mondta.
-    Semmi baj. Már hozzá szoktam. – mondtam. JongIn keze a derekamra tévedt majd közelebb húzott magához.
-    Nagyon jól áll neked ez a ruha. – mért végig.
-    Köszönöm. Csak ez a szoknya annyira rövid, hogy folyton felcsúszik, a blúzból majdnem kiesik a mellem... – panaszkodtam.
-    Css... Ez így tökéletes. – tette mutató ujját ajkaimra.
   Odahajolt hozzám majd megcsókolt. Egy kicsit elhúzódott tőlem és megnyalta ajkait. Erre én átkaroltam a nyakát és egy újabb csókba húztam vissza. Csókunkba mosolygott majd keze derekamról fenekemre tévedt. Lesepert mindent az asztaláról majd felültetett rá. Kigombolta felsőmet majd a szoknyámat feljebb húzta. Lehúzta a bugyimat majd simogatni kezdte csiklómat.
-    Ssszz... JongIn... Ah... heezzz..... tö... töké... tökéletes... – lihegtem az izgalomtól.
   Kigomboltam JongIn ingét majd levettem és csókolgatni kezdtem izmos felkarját, kulcscsontját, nyakát és ajkait.
-    Érezni akarlak! – súgta a fülembe.
-    Gyerünk! – csatoltam ki az övét. Kigomboltam nadrágját majd benyúltam boxerébe. – Menjünk a kanapéhoz. Kényelmesebb lesz!
-    Jó... – sóhajtotta.
   Leszálltam az asztalról majd elindultunk a kanapé felé. JongIn lefeküdt én pedig levettem róla a nadrágot. Lehúztam a boxerét majd simogatni kezdtem férfiasságát. Hangosan felnyögött majd levette a blúzomat és lerángatta a szoknyámat. Ekkor már alatta feküdtem.
-    Hea... Tökéletes tested van.
-    Azért te se mondhatod, hogy nem vagy sokat az edző teremben. – mosolyogtam miközben végigsimogattam a testét.
-    Nem is tagadtam le! – vigyorgott.
-    Ahh... inkább csókolja meg! – húztam le.
   De mielőtt még megcsókolt volna semmi előkészítés nélkül belém hatolt. Felnyögtem majd megcsókoltam.
-    Utállak! - nyögtem.
-    Én meg kívánlak! – nyögte.
   Elkezdett nyomni egyre erősebben és erősebben. A végén már nem nyögtem hanem sikítottam az élvezettől. Végre JongIn elérte a G-pontomat. Annyira jól esett, hogy se nyögni, se sikítani nem tudtam.
-    Ez... ahhh... pont... ahh... – lihegtem, mint valami kutya.
-    Tudom... a G-pontod! – vigyorgott.
-    Honnan tudod? – kérdeztem.
-    A reakciód... mindent elárult. – csókolt meg.
-    Kis szemét... – ütöttem meg gyengéden a mellkasát.
   JongIn egyre erősebben kezdte el nyomni a G-pontomat. A lábammal körbe fontam a derekát majd közelebb húztam magamhoz. Rámosolyogtam majd egy kicsit nyakába haraptam majd erősen megszívtam. JongIn válasza csak az volt, hogy szintén erősen megszívta a nyakamat. Ezek után heves csókolózásba kezdtünk. Végül elkezdtünk egyszerre nyögni. Pár perc múlva megéreztem ahogy JongIn forró nedve szét áramlik bennem. Mellkasomra feküdt majd csókolgatni kezdte melleimet én pedig haj tincseivel játszadoztam.
-    Neked jó volt? – kérdezte.
-    Csodálatos volt. – mosolyogtam.
-    Melyik munka társaddal feküdtél le eddig? – kérdezte kíváncsian.
-    Hát... eddig csak Min próbált ágyba vinni de nemet mondtam neki. – mondtam.
-    Ohh szóval én vagyok az első? – kérdezte mosolyogva.
-    Igen. – mosolyogtam majd megcsókoltam.
-    Tetszel nekem! – jelentette ki miután elváltak ajkaink.
-    Te is nekem... – mosolyogtam.
   Felöltöztünk majd hazaindultunk vagyis hozzám mentünk. Együtt lezuhanyoztunk majd ágyba bújtunk.
-    Legközelebb majd ágyban csináljuk. – vigyorgott JongIn.
-    Miért? Szerinted lesz legközelebb? – kérdeztem miközben hozzá bújtam.
-    Remélem, hogy igen. – kezdte el simogatni a hátamat. – Miért, nem lesz?
-    De lesz... – bökdöstem tökéletesen kidolgozott testét.
-    Mikor? – kérdezte.
-    Amikor szeretnéd. – adtam egy puszit mellizmára.
-    Akkor majd munka előtt. – sóhajtott.
   A válaszom csak egy hosszú csók volt. 1 óra hosszáig még beszélgettünk majd mindkettőnket elnyomott az álom. Reggel felkeltem majd reggelit csináltam. JongIn már kora reggel nem bírt magával. Megkajáltunk majd elpakoltunk és gyorsan beiktattunk egy szenvedélyes kis huncutkodást. Aztán elindultunk a munka helyre. Mindenki furán nézett ránk de nem érdekelt. Csak egymással foglalkoztunk. Most már imádom a péntek 13át!