Egy lány boldogan sietett egy helyes fiatal ember felé. Amikor odaért hozzá nyakába ugrott és mosolyogva megcsókolta. Már hetek óta nem látták egymást ami nagyon nehéz volt számukra. Heves csókolózásba kezdtek és észre sem vették, hogy időközben megérkezett egy harmadik személy is.
Lassan sétáltam egy park felé ami nekem nagyon ismeretlen volt. Csak azért mentem oda, hogy a legjobb barátommal találkozzak kinek neve Lee Byung-hun. Nagyon aranyos srác. Bevallom nem csak barátként tekintek rá. Szeretem. Csak én voltam olyan hülye, hogy összehoztam a legjobb barátnőmmel és most felhőtlen kapcsolatukat élik. Szomorú vagyok amiért összehoztam őket, de boldog vagyok amiért nekik legalább van egy normális kapcsolatuk... Amikor odaértem a park bejáratához egyből kiszúrtam őket, hogy egy gyönyörű szökőkútnál csókolgatják egymást. Boldogok... Ezt látva elmosolyodok és odamegyek hozzájuk. Nem vesznek észre, ami egy kicsit rosszul esik. Zavartan néztem a földet, a mellettünk lévő fákat, bokrokat és a gyönyörű szökőkutat ami olyan könnyedén csordogált.
- Khm... Szia. – köszörülte meg torkát Byung.
- Sziasztok! Nem akarok zavarni. Ha gondoljátok elmegyek. – mondtam még mindig zavartan.
- Nem, nem zavarsz egyáltalán. Be szeretnék jelenteni valamit. – térdelt le legjobbbarátnőm elé. – Tudod mennyire szeretlek és kérlek legyél a feleségem!
- Hunie! Igen leszek a feleséged. – ugrott nyakába barátnőm.
Én csak álltam és néztem ki a fejemből. Nem tudtam vagy nem akartam felfogni, hogy az a srác akibe az elmúlt időbe beleszerettem megkérte a barátnőm kezét. Ha én nem hoztam volna össze őket most nem lenne ez. A barátnőm nem lenne a menyasszonya Byungnak. Olyan hülye vagyok! Ez miattam volt. Saját magam miatt fogok szenvedni amikor ők összeházasodnak és boldogan élik életüket. Míg én egy szürke kisegér fogok maradni. Eddig se tudtam teljesen kibontakozni gyönyörű barátnőm mellett, de ezek után végképp nem fogok. Ez a pillanat romokba döntötte azt a csepp reményt is, hogy van esélyem összejönni Byunggal. Könnyezni kezdett a szemem és egy csepp végig fojt kiszáradt arcomon.
- Héé Domi... Minden okés? – kérdezte Byung miközben a vállamat simogatta.
- Persze. – töröltem le könnyeimet.
- Miért sír... – kezdte.
- Semmi csak öröm könnyek. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Hát jó. Soa szüleivel már beszéltem. Beleegyeztek a házasságba. Én minél hamarabb le akarom tudni. Ma már szeretném megvenni az öltönyt és szükségem lenne a segítségedre. – fordult felém.
- Persze. Mindenbe segítek. Csak szóljatok hamarabb mert akkor úgy alakítom a progamaimat. – mondtam.
- De persze ma nincs semmi programod és eltudsz jönni velem öltönyt venni? – kérdezte Byung.
- Nincs. – sóhajtottam.
- Akkor menjünk haza. Domi majd érted megyek. – mosolygott.
Nyomott egy puszit az arcomra majd el is ment Soaval. Nem akarok belegondolni mit csinálnak együtt amikor csak ketten vannak. Elfogott a hányinger ahogy mégis belegondoltam majd haza siettem. Sírva rohantam fel a szobámba és feküdtem be az ágyba. Anya pont otthon volt és feljött hozzám.
- Kincsem mi a baj van? – kérdezte aggódva.
- Semmi csak inkább egyedül akarok lenni. – mondtam.
Óráknak tűnő perceket feküdtem az ágyban sírva. Végül egy csengetést hallottam. Tudtam, hogy Byung ezért gyorsan rendbe szedtem magam és siettem is. Nem akartam megváratni a leendő férjet.
- Szia. – mosolygott.
- Csak essünk túl rajta. Válasszuk ki és hozz haza. – mondtam egyhangúan.
- Mi a baj van? – kérdezte értetlenül miközben beültünk a kocsijába.
Válaszra sem méltattam a kérdést. Csak ültem mellette csendesen. Megérkeztünk az egyik butikhoz. Bementünk és ott Byung megtalálta azt az öltönyt amibe elsőnek bele is szeretett. Felpróbálta, de még mielőtt kijött volna behívott.
- Bekötnéd a nyakkendőmet? – kérdezte.
Megfogtam majd megkötöttem. Hogy nem tudja egy pasi bekötni magának a nyakkendőt? Amikor végeztem sóhajtottam egyet. Ekkor vettem észre, hogy ahol Byung próbált akkora, mint egy szoba. Van benne 3 tükör, egy emelvény és 2 kanapé.
- Elegáns vagy. – ültem le az egyik fehér, bőr kanapéra.
- Kösz. – válaszolt egy kicsit távolság tartóan.
Ekkor felpillantottam rá és előttem állt. Megfogta a kezemet majd felhúzott kényelmes ülő helyzetemből.
- Miért vagy ilyen? Mi a baj van? – kérdezte. – A barátod vagyok elmondhatod nyugodtan.
- Chh... még kérded mi a bajom? Ha ennyire jó barát lennél tudnád mi a helyzet. – toltam el magamtól és menni készültem, de megfogta a kezemet ezzel ott marasztalt.
- Tudni akarod mi a bajom? – kérdeztem. – Az, hogy hülye voltam amiért összehoztalak Soaval. Olyan boldog vagy miatta és ez nekem fáj. Fáj mert én miattam vagy boldog. Szeretlek Byung! Egy ideje reménykedek benne, hogy szakítasz Soaval és én végre próbálkozhatok veled. Erre fel te most benyögöd, hogy megkéred a kezét. Köszönöm szépen én ebből nem kérek! Ja és lenne egy kérésem. Ne hívj meg az esküvőre mert nem megyek el. Nem akarok magamnak még jobban fájdalmat okozni.
- Kérlek Domi! Gyere el az esküvőre. Nem miattam hanem Soa miatt. – mondta.
- Basszus most vallottam neked szerelmet és te csak annyit hallottál meg, hogy nem megyek az esküvőre? – kérdeztem miközben könnyeim hullottak.
- Szeretlek Domi! Nem azért veszem el Soat mert annyira szeretem. A szülei kényszerítették rám. – mondta. – Ez az igazság!
- Tessék? De akkor mi volt az, amit mondtál a parkban, hogy Soa szüleivel már mindent megbeszéltél? – kérdeztem értetlenül.
- Én csak mondtam, hogy még nem akarok senkivel sem házasodni erre fel ők rám kényszerítették. – mondta lehajtott fejjel.
Visszaléptem hozzá majd magamhoz öleltem. Pár perc múlva éreztem, hogy vékony anyagú felsőm a vállamnál átázott Byung könnyeitől. Ettől még szorosabban öleltem magamhoz. Egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy arcába nézhessek. Letöröltem könnyeit majd puha bőrét kezdtem simogatni. Byung egyre közelebb hajolt hozzám míg végül megcsókolt. Gyengéd volt és szenvedélyes.
- Szeretlek Paboya! – dünnyögtem ajkaira.
- Szeretlek! – súgta fülembe.
Halk, férfias hangjától akaratlanul is végigfutott hátamon a hideg. Felsóhajtottam majd újra magamhoz öleltem. Percekig öleltünk egymást majd Byung átöltözött és elindultunk egy kajáldába. Megvacsoráztunk és amikor kiléptünk az épületből szakadni kezdett az eső. Messze volt Byung kocsija. Kéz a kézben futottunk a kocsi felé. Beültünk a hátsó ülésre majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Kacér mosolya miatt bátran kezdeményeztem egy csókot amit partnerem rögtön viszonzott. Kezem bevándorolt Byung felsője alá majd simogatni kezdtem mellkasát. Halkan felnyögött majd maga alá fektetett. Ajkaival áttért nyakamra és egy kicsit megszívta az érzékeny bőrömet. Levettem a felsőjét amit az én felsőm követett. Egyre jobban forrósodott a levegő és egyre több ruhától szabadultunk meg. Végül meztelen testünk simult egymáshoz egy heves csók közepette. Éreztem Byung lüktető férfiasságát hasam aljánál. Késztetést éreztem, hogy lenyúljak és simogassam hím tagját. A kezem cselekedett és nem soká hallottam partnerem férfias nyögéseit. Ő nőiességemhez vezette kezét és 2 ujjával belém hatolt. Felnyögtem majd egy szenvedélyes csókba húztam. Pár perc múlva éreztem, hogy Byung belém hatolt. Nagyon rendesen várt amíg megszokjuk az új érzést. Lassan mozogni kezdett. A tempón az 1 óra alatt nem változtattunk majd sokkal érzékibb lett. Szeretem ezt a pasit! Mint már említettem 1 óra múlva, elért minket a gyönyör. Ezután heves csókolózásba kezdtünk. Ezt a romantikus pillanatot telefonom üzenet jelző hangja zavarta meg. Megnéztem és Soa írt. Az üzenetben ez állt: „Nagyon csalódtam benned! Azt hittem rád bízhatom a vőlegényemet, de nem. Azt hitted nem veszem észre, hogy mennyire oda vagy érte? Jobb lesz kiábrándulsz belőle mert ő téged soha sem fog szeretni!”.
- Chh... még ő mondja magát legjobb barátnőmnek. – mondtam halkan.
- Mi az? – kérdezte.
- Csak Soa írt, hogy itt képzelek magamról. Ő rájött, hogy szerelmes vagyok beléd és felejtselek el mert te csak az övé vagy és sosem fogsz engem szeretni. – mondtam.
- Ne foglalkozz vele! Beszélek vele holnap. Viszont öltözzünk fel. Haza viszlek mert a szüleid biztosan aggódnak érted. – mosolygott.
- Jó kezekben vagyok tehát nem kell nagyon félteniük. – csókoltam meg Byungot.
Felvettük a ruháinkat majd előre ültünk. Elindultunk és Byung megfogta a kezemet vezetés közben. Ránéztem majd elmosolyodtam és egy puszit nyomtam arcára.
Másnap Byung beszélt Soaval és felbontották az eljegyzést. Ennek csak én örültem a legjobban. Tudom szemét vagyok, de örültem neki, hogy Byung végre az enyém és szeret.
Utóirat: Tudom azt mondta, hogy hétvégére lesz meg ez a oneshot, de csak mostanra tudtam hozni. Sajnálom ezt a több, mint 1 hetes késést késést. Remélem tetszett! Ja és kérek minden olvasót írja le a véleményét. Jöhet negatív, pozitív is egyaránt csak, hogy tudjam miben kell még javítanom vagy éppenséggel mi maradjon. Előre is köszönöm! Ha valaki még szeretne személyre szóló oneshotot akkor írjon nyugodtan a véleményhez csatolva, hogy kiről szóljon és az igazi neveteket! Előre is köszönöm a véleményeteket és ha kértek oeshotot! Dominika remélem tetszett a késésem ellenére is!
A suliba média órára be kellett adnunk saját magunk által írt szinopszist (pár oldalas forgató könyv). Én úgy döntöttem, hogy most közlöm veletek mit adtam oda tanár nőnek.
A főszereplő egy Kris nevezetű, gazdag srác, aki egy idő után megunja az életét és több öngyilkossági kísérletet hajt végre, de egy sem sikerül neki, így túléli.
Pár hét után vagdosni kezdte a csuklóját. Szerencséjére a barátai elől el tudta rejteni, de szerelme elől nem.
Egy nap a barátnője, Hyorin számon kérte, miért teszi ezt magával? Ez a kérdés nagy veszekedésbe torkollott. A lány közölte Kris-szel, hogy válasszon: vagy vagdossa a kezét és elköltözik; vagy abba hagyja és elfelejtenek mindent. Kris sajnos rosszul döntött és elköltözött a lánytól.
Fél évvel később Hyrin egyik filmjét mutatták be, mivel színész nőként dolgozott.Kris is megjelent a premieren. Egyszer a vetítés közben szemei a volt barátnőjére révedt és onnantól fogva csak őt nézte. Azt hitte álmodja és ha leveszi tekintetét a lányról –aki sokkal sápadtabb volt a megszokottnál–, egyszer csak eltűnik. Kris már 1000-szer megbánta döntését, hisz ha nem ment volna el most ott ülhetne Hyorin mellett és az egész film alatt foghatná apró, selymes kezeit. A fiú szíve mélyén imádta a lányt. A film véget ért és mindenki gratulált a lánynak a csodálatos alakításáért. Viszont Kris csak messziről nézte a történéseket. Amikor már minden elment, végre erőt vett magán és odament a lányhoz. Hyorin arcáról lefagyott a mosoly és könnybe lábadt gyönyörű csokoládé barna szeme. Épp menni készült, de Kris keze után kapott, visszahúzta magához és szorosan magához ölelte. A lány eltolta magától erre Kris felhúzta zakója ujját és megmutatta csuklóját. Hyorin még sápadtabb lett. Szemeiből könnycseppek kezdtek záporozni majd megsimította a csuklóját és már a begyógyult sebeknek a hegeit érintette meg. Felnézett a magas fiúra majd szorosan magához ölelte és arcát a mellkasába fúrta. Pár perc múlva beszéltek Kris kocsijába és haza vitte Hyorint. A lány megkérte, hogy költözzön vissza hozzá.Kris gondolkodás nélkül igent mondott. Aznap éjjel egymás karjaiban aludtak el. Másnap Kris már pakolt is a lányhoz. Hyorin boldog volt, hogy az élete nem sokára véget ér, hisz súlyos beteg, de azt a kevés időt is szíve választottjával töltheti. Boldog volt, hogy Kris megváltozott és, hogy újra a közelében lehet.
A napok, a hetek és a hónapok egyre gyorsabban teltek. Kris elhatározta, hogy egy gyönyörű hétvégén megkéri szerelme kezét.
Egy péntek délután Kris megvette a gyűrűt, hogy másnap reggel odaadja a lánynak a gyűrűt reggelizés közben. Boldogan sétált haza, ahol Hyorin épp a vacsorát főzte. Kris bement a konyhába, nyomott szerelme rózsaszín ajkaira egy szenvedélyes csókot majd megterítette az asztalt kettőjüknek. Megvacsoráztak és együtt elmentek elmentek zuhanyozni. Amint kész lettek, bebújtak az ágyba és elnyomta őket az álom. Kris izgatottan várta a másnap reggelt, ami hamar eljött. Felkelt és csinált szerelmének valami reggelit majd felvitte a szobába. Keltegetni kezdte, de a lány nem reagált semmire. Kris kétségbeesett és egyre erősebben rázta Hyorint, de még mindig semmi. Mentőt hívott, akik amikor kiértek közölték a szerencsétlen fiúval, hogy a lány már meghalt. Kris összerogyott a hír hallatán és csak sírni tudott. Este 10 órakor felhívták és közölték vele, hogy Hyorin-nak súlyos agydaganatja volt, ami miatt meghalt. Kris nem akarta elhinni.
Másnap reggel elment zuhanyozni. Utána mentőt hívott és egy határozott mozdulattal felvágta ereit. A mentősök már nem tudtak rajta segíteni, hisz túl sok vért vesztett és meghalt. Így viszont Kris és Hyorin örökre együtt lehettek.
- Soa fent vagy még? – bökött oldalba Tao. Már régóta barátok vagyunk, de még egyszer sem értünk egymáshoz.
- Mi van? – dünnyögtem miközben felé fordultam.
- Szeretlek... Soa! – mondta.
- Tao menj vissza a szobádba és aludj! – mondtam fáradtan.
- De Soa nem! – mondta majd leült az ágyamra. – Én ezt komolyan mondom.
- Jó. – mondtam majd visszaaludtam.
- De nem aludj! Hozzád beszélek! Hallod?! Ne aludj! – kezdett el hisztizni, mint valami kis gyerek akitől el vették a nyalókáját.
- Huang Zi Tao! Mégis mi a fene ütött beléd? Tisztában vagy azzal, hogy hajnali 3 óra van? Hagyj már végre aludni! Tűnj át a saját szobádba! – mondtam idegesen. Tao kiment a szobából és idegesen csapta be maga után a szobám ajtaját.
Reggel a Nap sugaraival én is keltem. Felöltöztem majd kimentem a konyhába. A nagy konyhában, a széles márvány pulton Tao ült.
- Jó reggelt! – töltöttem magamnak egy bögre kávét.
- Te ezt jónak nevezed? – kérdezte gúnyosan. Felé fordultam majd letettem a bögrémet.
- Este nem aludtál? – kérdeztem.
- Most komolyan... ha én téged úgy elküldenélek, mint te az este, tudnál aludni? – kérdezte idegesen.
Leszállt a pultról majd elindult a szobája felé. Utána mentem, megfogtam a kezét, visszahúztam és megcsókoltam. Lassan araszoltunk vissza a konyhába. Tao felültetett a pultra majd neki támaszkodott és magához húzott. Átöleltem a nyakát így jobban elmélyíthettük a csókunkat. Tao keze a combomra vándorolt és közelebb húzott magához. Annyira szorosan simultunk egymáshoz, hogy egy toll pihe sem fért volna közénk.
- Tao... – kezdtem el nyöszörögni.
- Soa... csak még egy kicsit. – mondta. Még egy ideig csókolóztunk majd megcsörrent Tao telefonja. Elővette majd kinyomta.
- Szeretlek Tao! – haladtam ajkaimmal a nyakára.
Éreztem, hogy Tao egyre türelmetlenebb. Lehúzta a nadrágomat majd levette a pólómat. A kezem boxere széléig vándorolt és simogatni kezdtem a puha bőrét. Olyan jó volt hozzá érni. Imádom! Amióta ismerem erre e pillanatra vártam, hogy végre egy szenvedélyes csók közepette simogathassam az érzékenyebbnél érzékenyebb helyeken. Tao telefonja megint csörögni kezdett.
- Ez a hülye telefon. – mondta. Pár perc múlva elhallgatott a telefonja. Leszálltam a pultról majd a nagy szint különbség ellenére megcsókoltam az előttem állót.
- Gyere! – fogtam meg a kezét majd elindultam a szobám felé. Taonak nem volt más választása, követnie kellett. Amint beértünk a szobába Tao csókolgatni kezdett. – Feküdj le!
- Az ágyra? – kérdezte.
- Nem a földre... hát persze, hogy az ágyra. – mondtam.
Tao lefeküdt az ágyra majd rámásztam. Partnerem nemi szervemhez nyújt és fehérneműn keresztül kezdett el izgatni. Megfordultunk majd Tao nemi szervemhez nyomta ágyékát. Felnyögtem majd megcsókoltam. Erre erősebben nyomta hozzám ágyékát és már éreztem lüktető pénisze.
- Készen állsz rá? – kérdezte izgatottan.
- Én igen. Te? – kérdeztem vissza.
- Én is. – markolt fenekembe.
Megfordultunk majd Tao ágyékára ültem és mozgatni kezdtem a csípőmet előre-hátra. Később kulcscsontjára tapadtam. Tao egyre gyorsabban vette a levegőt és a szívverése is felgyorsult –nem is kicsit–.
- Ohh Tao... – mosolyogtam majd nyakába haraptam.
Végül csókolgatni kezdtem puha bőrét. A kezem levándorolt boxeréhez majd benyúltam és simogatni kezdtem férfiasságát.
- Soa ne kínozz! – nyögte hangosan.
Tao levette a melltartómat majd megfordultunk és levette rólam a bugyit. Partnerem megnyalta két ujját majd végig húzta melleim között, végig a testemen teljesen nemi szervemig. Belém hatolt ujjaival majd 10 perccel később egy ujját csatlakoztatta a többihez. Már 3 ujját mozgatta benne egyre gyorsabban és gyorsabban. Megfordultunk majd levettem Taoról a boxerét. Előkerestem egy óvszeres tasakot majd kibontottam és felhúztam partnerem merevségére. Amint kész lettem Tao rávezetett majd egy kicsit vártunk ameddig megszokom ezt a kitöltő érzést. Amikor már úgy éreztem, hogy jó el kezdtem mozogni. Mindketten nyögni kezdtünk. Minél gyorsabb tempóra váltottunk annál hangosabban nyögtük. Megfordultunk így Tao került felülre. Jobb szeretem ha férfi tényleg férfi.
- Th... Taohh... Gyorsabban! – nyögtem.
Tao eleget tett kérésemnek és gyorsított a tempón. Felhúzta a lábamat a vállára így mélyebbre hatolt. Amikor elérte a G-pontomat nagyon sikítottam. Ezen egy kicsit elmosolyodott majd egyre gyorsabban és erősebben nyomott. Már nem sok kellett, hogy elmenjek Tao kihúzódott belőlem és újra belém vezette ujjait. Csak már nem 2vel kezdte hanem már egyből 3. Ujjai fürgén jártak hüvelyemben míg nem elértem a gyönyört. Taot a hátára fektettem majd visszavezettem hüvelyembe merevségét. Lehajoltam hozzá majd megcsókoltam és a füléhez hajoltam.
- Tegyél magadévá ahogy akarsz! – suttogtam.
Hirtelen megfordultunk. Tao széttárta lábaimat amennyire csak lehetett, kezeivel testem mellett közvetlenül megtámaszkodott majd erősen nyomni kezdett. Egy kicsit fájt egy amikor a G-pontomat nyomta ilyen erősen teljesen elaléltam. Melleim a tempónkkal egyformán ugrált. Tao elég sokszor pillantott a kelleténél teltebb kebleimre végül ajkaival rátapadt. Harapdálni, csókolgatni és szívogatni kezdte. Végül megnyalta a bimbómat ami ezután mereven állt. Tao egy kicsit erősebbet harapott mellembe majd egy igazán férfias nyögés szakadt ki torkából. Ennyi kellett nekem, hogy elérjem újra a csúcsot és elélveztem. Tao melleimre hajtotta fejét. Kezeim pedig egyből szőke tincsei közé vándoroltak.
- Totál izgalomba hoz a szőke hajad! – suttogtam.
- Örülök neki! – csókolt meg.
Kihúzódott belőlem majd levette magáról az óvszert. Kidobta és visszafeküdt mellém majd betakart minket. Szorosan hozzá bújtam majd adtam egy hosszú puszit mellkasára.
- Köszönöm! – sóhajtottam.
- Én köszönöm, hogy nekem adtad a szüzességedet. – mosolygott.
Egy ideig még beszélgettünk majd egymás ölelésében aludtunk el. Ez az egész csak egy barátságként indult. Tao felajánlotta, hogy költözzünk össze. Beleegyeztem és tessék 2 hét együtt lakás után ez lett velünk. Azt hittem tovább bírom ki...
Lee Soa vagyok és 28 éves. A legjobb barátom szintén ugyan annyi idős, mint én. Nagyon jó pasi. Szeretem! Szerelmes vagyok belé. Mostanáig magamnak sem mertem bevallani, de az az igazság. Csak az a baj, hogy barátként tekint rám. Ja meg minden héten más-más csajt visz fel a szállodai lakosztályába. Nekem ez természetesen nagyon rosszul esik. Utálom ezért!
Épp a lakosztályához tartottam és már a liftben voltam. Türelmetlenül dobolni kezdtem a lábammal. Végül nyílt az ajtó én kiléptem és Jay ajtajáig vettem az irányt. Tudom az utat hisz már nem egyszer voltam nála persze, mint barát. Becsengettem majd 10 perc múlva Jayt látom meg köntösben.
- Soa! Szia. – mosolygott. – Gyere beljebb!
- Bumie... ki az? – lépett ki egy csaj törölközőbe bugyolálva. – Ki ez a ribanc?
- Zavarok? – kérdeztem majd egy pillantást vetettem a csajra.
Hosszú, seggig érő–ami 100%, hogy nem igazi–, szőke hajú, szolizott barna vagyis sárga. Mű szempilla ami olyan volt mintha orkánt akarnak kavarni... Hosszú, hegyes mű köröm és mű mell. Tipikus pláza cica... Gratulálok Park JaeBum! Nem is tudtam, hogy a pláza kurvákra buksz!
- Elena kérlek! Ő a legjobb barátom. – mondta miközben odament hozzá és megcsókolta.
Ohh hát így állunk „legjobb barát”. Én nem leszek ilyen plázás picsa. Ha Jay ezt szereti akkor jobb ha másik pasinál próbálkozok... Könnyek gyűltek a szemembe ahogy láttam őket csókolózni. Visszafolytattam majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Khm... – köszörültem meg a torkomat. – Aranyosak vagytok együtt.
- Elena, picinyem visszamennél a szobába? – kérdezte Jay.
- Kapok meglepetést? – kérdezett vissza.
- Persze, hogy kapsz! – mondta Jay majd a csaj bement a szobába, de Jay még a fenekére ütött. Odajött hozzám majd magához ölelt. – Fél óra és leszek!
- Nem kell elsietned a dolgot. – mondtam.
- Tudod, hogy nekem csak 5 perc. – mosolygott.
- Biztos én nem szeretkeztem veled. – mondtam.
Jay csak felnevetett majd visszament a szobába. Bebattyogtam a nappaliba majd leültem a kanapéra. 10 perc múlva hangos nyögéseket hallottam. Rám jött a hányinger... Gyorsan kirohantam a mosdóba és kijött belőlem a 2 órája megevett reggelim. Szuper! Kiöblítettem a számat majd megmostam az arcomat. Megtöröltem majd visszamentem a nappaliba. Nem soká Jay jött ki a szobából. Odajött hozzám majd megfogta a kezemet és magához húzott.
- Te szemét! – mondtam.
Ellöktem magamtól Jayt és felpofoztam. Nem akartam arra az emberre kezet emelni akit szeretek, de muszáj volt. Végre térjen már észhez! Kirohantam a nappaliból majd idegesen téptem fel az ajtót ami nehézen akart nyílni kulcs nélkül. Megfordultam és csak önelégülten vigyorgott rám a nappaliból. Visszamentem hozzá, hogy elvegyem, de nem adta egykönnyen. Ezért odamentem a kandallóhoz megfogtam a mellette heverő vasat és felfeszítettem az ajtót. Visszanéztem, ledobtam a vasat majd Jayre mosolyogtam és távoztam. Haragudtam rá! Nagyon! Utálom amiért hetente, sőt naponta más csajt visz fel magához és dug meg ki tudja hányszor. Haza mentem és felmentem a szobámba. Egyedül laktam, hisz a szüleim 2 hete meghaltak. Jay észre sem vette. nesze neked legjobb barát... Basszus ebben az egészben az a legrosszabb, hogy még így is szeretem!
Másnap Jay eljött hozzám. Volt kulcsa így én csak annyit vettem észre, hogy valaki beszél hozzám.
- Soa neked mi bajod volt tegnap? – kérdezte.
- Nem mindegy? – kérdeztem vissza bunkón.
- Az egy dolog, hogy menstruálsz, de nem rajtam kellene, kiélned ezt az agresszív éned. – mondta.
- Honnan veszed, hogy menstruálok? – kérdeztem miközben elindultam felé.
- Mert hisztis vagy. – mondta.
- Egy nő rosszul nem kelhet? Meg ki nem lenne hisztis, ha az aki... – mondtam.
- Jól van. Nem érdekel! Gyere velem! – vágott mondandómba.
Megfogta a kezemet majd kiráncigált a házból. Beültünk a kocsiba majd elvitt valahova.
- Neked a szüleid nem mondták, hogy nem illik belevágni más mondandójába? – kérdeztem.
- Ha annyira nagy baj lenne befejeznéd. – mondta majd rám mosolygott.
- Chh... – néztem ki az ablakon.
Egész úton csend telepedett közénk. Olyan nagy volt a feszültség, hogy szinte már tapintható. Aztán megálltunk és mondta Jay, hogy szálljak ki. Kikászálódtam a kocsijából majd bementünk a házba.
- Hova hoztál? – kérdeztem idegesen.
- A házamba. – mondta.
- Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány csajt dugtál meg ebben a házban. – mondtam.
- Senkit. Te vagy első nő, az anyukámon kívül. – mondta.
- Én meg top modell vagyok. – mondtam.
- Nem hazudok! Tényleg te vagy az első. De minek is magyarázkodom neked? – kérdezte.
- Nem tudom. De most azonnal vigyél haza! – kiáltottam le fejét. – Otthon akarok lenni! A saját házamban.
- Azt hittem barátok vagyunk. – lépett közvetlenül elém.
- Tessék? – kérdeztem értetlenül.
Elfordítottam a fejemet mert ajkaink között csak pár milliméter volt. Haragszom rá! Most azt hiszi meg tud ezzel fogni? Idehoz a házába, egy kicsit sajnáltatja magát aztán ágyba visz. Én ebből nem kérek. Hátrálni kezdtem ő csak jött közelebb és közelebb végül hátra estem a kanapé miatt. Szerencsére pont a bútorra estem. Jay rám mászott majd benyúlt felsőm alá és simogatni kezdte a hasamat. Istenem, de jó az érintése... Végül megcsókolt. Ajkainak ha akartam sem tudtam volna ellenállni így visszacsókoltam. Átöleltem a nyakát és közelebb húztam magamhoz.
- Istenem hányszor képzeltem el ezt a pillanatot! – sóhajtotta ajkaimra.
- Hányszor? – kérdeztem mosolyogva.
- Sokszor... – mondta.
Mit csinálok? Tegnap még mást csajt dugott meg... Nem akarom ezt... Eltoltam magamtól majd felálltam és menni készültem.
- Hova mész? Kérlek ne menj el! Miért akarsz elmenni? – tette fel kérdéseit.
- Haza akarok menni. Nem akarok itt lenni. Én nem leszek egy éjszakás kaland, mint a többi lány! – mondtam majd elindultam.
- Nekem nem egy éjszakára kellesz. Örökké veled akarok lenni és csak a te vágyaidat szeretném kielégíteni. Szeretlek Soa! – csókolt meg.
A testem megremegett csókjára. Miért? Miért csinálja ezt? Úgy imádom! Átöleltem a nyakát majd közelebb húztam magamhoz. Felugrottam és a lábamat dereka köré fontam. Ő ezen elmosolyodott majd elindult a szobába. Nem akarok könnyű vérűnek látszani, de neki nem tudok ellenállni.
- Szeretlek Bumie! – mondtam.
- A te szádból ezt jobb hallani! – dugta át nyelvét ajkaim között.
Lefektetett az ágyra majd felém tornyosult. Falni kezdtük egymást közben egyre több ruha került le rólunk. Végül Jay meztelen mellkasa simult mellemhez. Halkan felnyögtem mikor megéreztem férfiasságát neki dörzsölődni hasam aljához. Semmi felkészítés nélkül belém hatolt. Nem várt semennyi időt, hogy megszokjam méretét egyből mozogni kezedet. Igaz lassan, de nekem nagyon kényelmetlen volt a helyzet. Nem tudtam elengedni magam.
- Megállok csak, hogy megszokj! – mondta majd megállt és egy apró csókot nyomott ajkaimra. Átöleltem a nyakát és nem engedtem el. – Lazulj el!
- Mehet. – suttogtam majd Jay lassan mozogni kezdett.
Az első mozdulatánál felnyögtem. Az idő múlásával felgyorsult a tempónk. Hangosan egymás nevét nyögtük. Jay nagyon figyelmes volt. Még jobban bele szerettem ebbe a pasiba... Szeretem!
- Szeretlek! – nyögtem.
Megsimogattam arcát majd kezem végig siklott testén. Ágyékán az ér kidudorodott. A kezem ott megállt és simogatni kezdtem. Jay derekára húzta lábamat. Testem mellett támaszkodott alkarján. Arcunk közel volt egymáshoz így elég sokszor nyomtam ajkaira egy apró csókot. Fülét kezdtem el harapdálni közben mocskos dolgokat súgtam neki.
- Ez az Jay! Milyen nagy farkad van! – kuncogtam egy kicsit ekkor egy erőset nyomott ezzel elérte azt a bizonyos pontomat. – Ez az!
- Soa... Az őrületbe kergetsz! – nyögte majd melleimre tapadt.
Kihúzódott belőlem majd hasamra élvezett. Mellém feküdt majd hangosan szuszogni kezdett. Basszus... Én még el se mentem... Gondolhattam volna csak magának akart örömet szerezni.
- Min töröd a fejed szépség? – simogatta meg az arcomat.
Haragudtam rá. Ellöktem magamtól a kezét majd felültem és menni készültem, de Jay megfogta a kezemet és visszahúzott az ágyba. Maga alá fektetett majd csókolgatni kezdett.
- Engedj el! – toltam volna el magamtól, de semmi esélyem, erősebb, mint én.
- Nekem kell adnod a szüzességedet! Tudom, hogy nem élveztél el. Olyan durcás arcod volt. – válaszolt a fel nem tett kérdésre.
Végül csókolt testemen majd nyelvével kezdte kényeztetni csiklómat. 1 ujját hüvelyembe vezette majd 10 perccel később még egyet így 2 ujjával izgatott. Éreztem, hogy nem sokára engem is elér a gyönyör. Jay ujjait nyelvére váltotta fel. Felsikítottam mikor megéreztem hüvelyembe nedves nyelvét. Jay bal kezével combomat markolta míg a jobban hím tagjához nyúlt. Pár perc múlva nőiességemre nyögött. Ettől én is felnyögtem. Éreztem, hogy Jay nyelve egyre nagyobb élvezetet nyújt és pár másodpercen belül a hátam megfeszült és elélveztem. Partnerem végig nyalt nőiességemen majd megfordultunk. Jay felült én pedig az ölébe ültem. Rávezetett kemény férfiasságára és simogatni kezdte fenekem.
- Lovagolj meg! – mondta miközben végig nyalt ajkain.
Megcsókoltam majd mozogni kezdtem. Mellem fel s le ugrált így magára vonzotta Jay tekintetét. Ő újra végig nyalt ajkain majd íriszeimet kereste. Nem tartott neki sokáig mert én végig csak őt néztem. Elmosolyodtam majd hajába túrtam. Erősen belemarkoltam majd hátra húztam ezért egy kicsit hátra csuklott a feje és megcsókoltam.
- Szeretlek! – súgtam ajkaira.
- Ugye tudod, hogy nagyon jól csinálod? – kérdezte.
- Css... – csitítottam majd újra megcsókoltam és ő utat engedett nyelvemnek.
Nyelveink simogatták egymást. Csodálatos érzés volt. Fél órás nyál csere után levegő hiány miatt váltunk szét. Ekkor Jay ajkait egy mély, férfiast nyögés hagyta el. Ennyi kellett ahhoz, hogy elérjem újra a gyönyör kapuját és teljesen átadjam neki magam. Nem soká éreztem, hogy Jay forró nedve szétárad bensőmben.
- Jaj Bumie! Ez tökéletes volt. – feküdtem mellé egy nagy sóhajjal.
- Mondok jobbat, csodálatos volt. Te pedig egyszerűen fantasztikus voltál. Ahhoz képest, hogy szűz voltál. – mosolygott.
- Honnan tudod, hogy szűz voltam? – kérdeztem.
- Mert tudom. – mosolygott önelégülten. – Nem voltál eléggé ellazulva. Túl merev voltál.
- Akkor te is szűz voltál? – kérdeztem.
- Nem, miért? – kérdezte értetlenül.
- Azért mert kicsi Bumie nagyon merev volt! – mosolyogtam.
- Jaj, de kis bolond vagy! – mondta nevetve.
Szintén nevetve bújtam hozzá. Megcsókoltam majd ölelésében aludtam el. Imádtam azt a napot! Másnap gyengéd érintésére keltem fel.
Ez volt minden nap. Megcsináltuk az egyéni teendőinket majd estére egymásra hangolódtunk másnap pedig úgy keltünk, mint az újdonsült házaspárok.
- Kris mi van a kezeden? – kérdeztem.
- Semmi. – mondta majd elindult a szobába.
- Kris! Most azonnal gyere vissza! Hallod?! – mondtam már-már idegesen.
Kris nem jött ki a szobájából. Utálom amikor ezt csinálja! Másfél éve vagyunk együtt. 2 hónapja vagdossa a kezét. Elegem van! Mintha nekem nem lennének problémáim... Utána mentem a közös szobánkba. Bementem majd a fürdőbe vette az irányt. Kris a kád mellett ült, sírt és egy penge volt a kezében. Odamentem hozzá elvettem tőle a pengét majd messze raktam tőle. Leültem mellé majd magamhoz öleltem. Kris sós könnyei hamar átáztatták a vállamon a felsőmet. Nyugtatás képp simogatni kezdtem a hátát.
- Kris figyelj! Én szeretlek! – mondtam. – Nem akarom, hogy ezt tedd magaddal.
- De olyan rossz... – mondta szipogva.
- Édes... Én itt vagyok. Elmondhatsz dolgokat. Azért vagyok a barátnőd, hogy segítsek amiben tudok és, hogy szeresselek. – mondtam.
- Szeretlek kicsim! – csókolt meg.
- Többet ne vágd meg magad! – mondtam.
- Jó. – mondta.
- Gyere menjünk inkább aludni. – mondtam majd felálltunk.
Átöltöztünk majd befeküdtünk az ágyba. Odabújtam Krishez majd megcsókoltam és nem soká el is nyomott az fáradtság. Nagyon reménykedek, hogy Kris többször tényleg nem vágja meg magát. Így is elég nagyon problémám van. Nem az, hogy még Kris miatt is aggódjak.
Másnap film forgatásra mentem. Mivel főszereplő vagyok sok jelenetem van és, mint mindig most is késő este értem haza. Elmentem zuhanyozni és amikor kész lettem akkor vettem észre, hogy egy véres penge van a mosdó kagylóban. Kimentem és nem érdekelt, hogy egy szál törölközőben voltam meg, hogy már hajnali 3 óra van. Felkeltettem Krist.
- Mi az kicsim? – kérdezte rekedt hangon.
- Még kérded, hogy mi van? –kérdeztem könnyezve.
- Azt mondtad többé nem vagdosod magad. Akkor most miért? –kérdeztem majd megfogtam a kezét és láttam, hogy 5 friss vágás van a kezén. – Te normális vagy? Tisztában vagy vele mit művelsz? Neked ez jó? Miért csinálod ezt velem?
- Soa én szeretlek! – ölelt magához.
- Ha komolyan szeretnél akkor már abba hagytad volna ezt az egészet. – mondtam sírva.
- Kicsim, kérlek... – kezdte.
- Nem érdekelsz! Ha így jobban érzed magad akkor csináld! Vagdosd magad! De ne az én házamban. – mondtam.
Megfogtam a takarómat és a párnámat majd lementem a nappaliba és megágyaltam magamnak a kanapén. Felmentem átöltöztem pizsamába majd lementem és lefeküdtem aludni.
Már 3 hét telt el úgy, hogy Krisről nem hallottam semmit. Tőlem elköltözött. Én megmondtam neki, hogyha vagdossa magát akkor ne nálam tegye. Erre fel elment. A filmemnek ma lesz a premierje. Állítólag ott lesz az Exo is.
Már mindenki ott volt a helyszínen, hogy megnézhessék az új filmemet. Izgatottan vártam, a nézők véleményét amit csak a végén vagy másnap tudhatok meg. A vetítés előtt 10 percel megérkezett az Exo. Amint megláttam Krist a szívem összeszorult és könny szökött a szemembe. Szeretnék odamenni hozzá és beszélni vele, de nem lehet.
A vetítés után mindenki odajött hozzám és gratulált. Az Exo-s srácok közül mindenki odajött kivéve Kris. Nem kérdeztem egyikőjüktől se semmit. Végül kocsiba szálltak és elmentek. Már én is készültem menni mikor valaki megszólított. Megfordultam és Kris volt az.
- Kris... A srácok már elmentek. – mondtam.
- Tudom. Én kértem meg őket, hogy hagyjanak itt. – mondta majd közelebb lépett hozzám.
Felhúzta zakójának ujját és megmutatta a kezét. Nem volt a kezén friss vágás. Amik pedig még voltak már gyógyultak.
- A kezed. – mondtam.
- Gondolkodtam. Ezen az egészen. A vagdosáson, a kapcsolatunkon, kettőnkön. Szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni! –mondta.
- Szeretlek Kris! – csókoltam meg.
Szorosan magamhoz öleltem majd sírni kezdtem. Kris a hátam simogatásával próbált nyugtatni.
- Gyere menjünk haza! – fogtam meg a kezét majd beültünk a kocsimba és haza mentünk.
Amint beértünk a házba elkezdtem csókolni Kris ajkait. Elindultunk a lépcső felé közben levettem a zakóját és eldobtam útközben. Amikor beértünk a szobába már egy fehérneműben álltam Kris előtt és a nadrágjának övét csatoltam ki. Kigombolta, lehúztam a cipzárat majd hagyta, hogy Kris levegye magáról. Kigomboltam vagyis széttéptem az ingjét majd nyakát kezdtem el csókolgatni. Végül kulcscsontját. Az ágy felé kezdtem el tolni majd lefektettem rá. Rámásztam és harapdálni kezdtem a nyakát. Pár helyen erősen megszívtam majd megfordultunk és hagytam, hogy Kris kezdve szerint tegyen magáévá. Kikapcsolta a melltartómat majd csókolgatni kezdte melleimet. Ajkaimhoz hajolt majd hevesen csókolgatni kezdte azokat miközben megszabadított bugyimtól. Lehámozta magáról a boxerét majd visszatért hozzám. Egyik kezemet végighúztam testén majd férfiasságához vezettem és simogatni kezdtem. Kris szintén simogatni kezdett. Belém hatolt 2 ujjával majd halk nyögdécselésbe kezdtem. Abbahagytuk egymás simogatását majd megfordultunk. Kris férfiasságához hajolt ami már teljesen merev volt. Végignyaltam hosszát majd számba vettem. Játszadozni kezdtem vele amit partnerem hangos nyögésekkel adott tudtomra mennyire tetszik neki ez a helyzet. Végül leállított és a kezembe nyomott egy kis csomagot. Fel is bontottam majd felhúztam merevségére. Megfordultunk majd combom közé furakodott és belém hatolt. Egy kicsit várt, hogy megszokjam ezt a kitöltő érzést majd lassan mozogni kezdett. Tempója közepes volt épp ezért totál kielégítő. Gyönyörű rozsda barna haját a kis éjjeli lámpa fénye világította meg. Kris egyre erősebb és gyorsabb lett míg mindketten el nem értük a csúcsot. Kihúzódott belőlem majd levette az óvszert, kidobta és visszafeküdt mellém. Betakart engem és magát majd magához ölelt. Elkezdte simogatni a hátamat majd eszembe jutott, hogy mekkora problémám is van. Elkezdtem könnyezni majd legördültek arcomról ezzel Kris mellkasára folyva.
- Mi a baj kicsim? – kérdezte aggódva. – Rossz voltam? Nem akartad? Rád erőszakoltam?
- Kris nem... Nagyon cuki vagy, de nagyon jó voltál, én is akartam és nem erőszakoltál semmit rám. Szeretlek! – csókoltam meg.
- De akkor miért sírsz? – kérdezte értetlenül.
- Nem így terveztem elmondani, de muszáj tudnod. Kris... én beteg vagyok. – mondtam.
- Csak ennyi? – kérdezte megkönnyebbülve.
- Ez nem egy ártatlan megfázás vagy influenza. – motyogtam az orrom alatt.
- Hanem? – kezdte fürkészni az arcomat.
- Nekem... –nyeltem egy nagyot. – Nekem mell rákom van.
- Ugye gyógyítható? – kérdezte. Nem mondtam semmit csak a mellkasába fúrtam a fejem. – Soa!
- Gyógyítható, de amikor nálam diagnosztizálták akkor már késő volt. – halkultam el a végére.
- Tessék? Meg... megfogsz halni? – kérdezte. Hallottam a hangján, hogy sír. Felnéztem rá majd bólintottam és megcsókoltam. – Mennyi időd van még hátra?
- Csak napok kérdése. – mondtam.
Pár nappal később kórházba kerültem. Kris egész idő alatt bent volt velem. Nem mozdult mellőlem. Velem akart lenni amíg lehet. Mindig hozott friss virágokat. Folyton mosolygott csak, hogy megpróbálja elterelni a gondolataimat a betegségemről. Kedves volt tőle, hogy ennyire gondoskodott rólam pedig megtehette volna, hogy ott hagy szenvedni.
Egy nap a kórházban amikor felkeltem éreztem, hogy a szervezetem nem soká feladja a szolgálatot. De nem akartam úgy meghalni, hogy Kristől nem búcsúztam el. Reggel 9:57 volt. Kris ekkor már rég itt szokott lenni. Nagy nehezen felültem majd leszedtem magamról a tűket amik belém voltak szurkálva. Elbotorkáltam a váróba majd megpillantottam Kris ahogy besiet a kórház ajtaján. Szemei tele voltak élet erővel. Bárcsak nekem is ennyi erőm lenne. Amikor odaért hozzám csak állt előttem és mosolygott, hogy végre ki tudtam jönni a kórtermemből. Egy lépést tennék felé, de ekkor erőtlenül esek Kris karjaiba. Próbálom arcához emelni a kezemet, de nincs semennyi erőm se.
- Sze... szeretlek... Kris! – suttogom alig hallhatóan.
- Nem akarom... – szorított magához.
- Csókolj meg kérlek! – nézek ajkaira. Odahajol hozzám majd megcsókol. Nem akarom elengedni, de muszáj nekem itt nincs tovább jövőm.
- Szeretlek! – dünnyögi ajkaimra.
- Sajnálom Kris... – suttogom majd érzem, hogy testem elgyengül és teljesen felmondja a szolgálatot.
- Soa ne! Hallod? Ne menj el! Ne hagyj itt! Szeretlek! El akarlak venni felességül, hogy együtt lehessünk örökre és, hogy csodás gyerekeket szülhess nekem. Együtt felneveljük őket és majd 90 évesen halunk meg együtt. Nem most! Ne hagyj itt egyedül! Kérlek! – ölel magához. A váróban mindenki minket néz, de nem érdekelt.
- Szeretlek Kris! – mosolyodok el erőtlenül majd lehunyom szemeimet és hagyom, hogy felemésszen a betegségem. Párszor még hallom, hogy Kris kétségbeesetten próbál felkelteni, de én már örök álomra hunytam szemeim és csak abban reménykedek, hogy szépeket fogok álmodni.
Kicsi koromban nagyon jó kislány voltam. A szüleim nagyon jól és szigorúan neveltek. De 18 éves koromban meghaltak és mivel még 2 évem volt, hogy felnőtt legyek addig nevelő szülőkhöz kerültem. A dolgok nagyon elfajultak. Teljesen megváltoztam. Tetoválásokat csináltattam, pircinget rakattam az orromba a szemöldökömbe és még pár helyre. Viselkedésre a jó kislányból egy nagyon, nagyon rossz lány lett. Elkezdtem cigizni, inni drogozni és ennek fejében még rossz körökben is forogtam. A 2 év alatt 14-szer keveredtem rendőrségi ügybe.
- Soa nem érdekel! 14 alkalommal kerültél összetűzésbe a rendőrséggel. Változtatnod kell a viselkedéseden! – mondta a nevelő apám.
Csak megrántottam a vállamat közben bólogattam, hogy értem. Úgy különösebben nem érdekelt amit mondtak vagy éppen parancsoltak rá. Én a saját életemet akarom élni! 2 hónap és 20 éves leszek. Végre felnőtt...
- Nem érdekel! Nekem ez jó. Nem változok meg csak mert ti kértek rá. – mondtam.
- A szüleid nem ilyenek akarnak téged. –mondta a nevelő anyám.
- Mit tudsz te a szüleimről? Azt se tudod kik voltak. Legközelebb ne merd a szádra venni a szüleimet. – mondtam idegesen.
Dühösen fújtam ki a levegőt majd hajamba tűrtem és felrohantam a szobámba.
Egész nap a szobámba voltam és nem csináltam semmit. Este elindultam a megszokott találkozó helyre. Viszont a kis „csapatunkban” volt egy új srác. Magas, tetovált, pircinges srác volt. Ja és irtó helyes. Arcára néztem és egyből gyönyörűen csillogó szemeit vettem észre. Olyan ártatlan arca van, hogy nem nézem ki belőle, hogy olyan lenne, mint mi. Egy idő után jöttem rá, hogy ő is engem néz. Elég hosszú ideig tartottak fogságban gyönyörű szemei.
- Soa minden rendben van? – lépett mellém Hwan.
- Ki ez a srác? – suttogtam, de szemeimet még nem vettem le róla.
- Ja... ő... – kezdte. – Új tag Park JaeBum.
- Csak Jay. – mosolyodott el.
- Nagyon örülök Jay! Én Lee Soa vagyok. – léptem oda hozzá.
- Soa tartsd magad a párosításhoz. – fogta meg a derekamat Hwan.
- Hagyjál már a hülye párosításaiddal. – mondtam majd levettem a kezét derekamról.
- Milyen párosítások? – kérdezte értetlenül Jay.
- Itt mindenkinek van párja. Egy fajta szerelmi társ. – mondta Eun.
- Ch... szerelmi társ? Na, ne hülyéskedjetek. – nevettem cinikusan.
- Mark-én, Junhwa-Eun, Min-Hemin és Hwan-Soa. Te pedig egyedül vagy. – mondta Jungie.
- Tilos másnak a párjával kavarni. – mondta Hwan.
Mögém állt majd elseperte a nyakamról a hajamat és lehelt rá egy csókot. Nem volt más választásom, hagytam magam. Hwannal szeretek játszani. Még csak 2 hete jött ez a párosítás Jungie ötleteként, de Hwan már belém van bolondulva. Kis társam haladt vállam felé majd lehúzta a felsőmet. Éreztem , hogy a hátamnál babrál valamit majd éreztem, hogy meglazul a mellkasomon a melltartó.
- Hwan állj már le! – mondtam majd benyúltam felsőm alá és visszakapcsoltam.
- Ez van. Jobb lesz ha te is tartod magam ehhez vagy már most elmehetsz. – mondta Hwan.
- Na jó, én lépek! – mondtam majd elindultam.
Fogalmam sem volt merre mentem. Egész idő alatt Jay járt a fejembe pedig nem szabadna. Hwan ha ezt megtudja mindenre képes tud lenni. Ez a hülye párosítás...
Már hónapok teltek el úgy, hogy Jay benne van a „bandánkba”. Egyre több időt töltöttem a kis „újonccal”. Nagyon megkedveltem és most úgy érzem, hogy szeretem. Hwan mostanában egyre többet felidegesít.
- Hwan nem érdekel! Szállj le végre a fölre és térj végre észhez! Fogd fel, hogy mi ketten soa, de soha nem leszünk együtt. – mondtam.
- Soa... –kezdte.
- Hwan nem érdekel. Hagyj békén! Ígérem többet nem látjuk egymást. – mondtam.
Ott hagytam Hwant a sötét sikátorban. Elindultam haza. Megfogok változni! Nem akarom én ezt. Útközben találkoztam Jay-jel.
- Soa! – mosolygott.
- Szia Jay. – mondtam egyhangúan.
- Mi a baj? Már megint Hwan? – kérdeztem.
Nem álltam meg így Jay mellém szegődött és mellettem battyogott. A kérdésére nem mondtam semmit csak bólogattam.
- Na gyere ide! –húzott magához, de én eltoltam magamtól.
- Nem, most inkább haza akarok menni. – mondtam.
- Te most velem jössz! – mondta.
Jay megfogta a kezemet majd magával vitt valamerre. Egy házhoz értünkeztünk meg. Nagyon ismeretlen volt még a környék is. Azt hittem valami bajba akar keverni ezért egy kicsit ellenkeztem.
- Jay te hova hoztál? – kérdeztem.
- Nem foglak bajba keverni. –mondta. Mintha tudta volna min gondolkodtam az előbb. Egyszer csak rám néz és egy huncut mosoly jelenik meg az arcán. – Csak nem félsz?
- Mi? Nem én. – mondtam határozottan.
Szerintem nem voltam eléggé meggyőző csak mert Jay elnevette magát. Én csak szúrós szemekkel néztem rá amitől visszafogta nevetését.
- Ez az én házam. – mentünk be a nappaliba.
- Jay ez gyönyörű. Nagyon szép házad van. – mondtam.
- Na gyere! Menjünk zuhanyozni. – mondta.
- Te meg én? E-együtt? – kérdeztem.
- Nem csak te. – mosolygott.
Felmentünk az emeletre majd a hálóba végül a fürdőbe vettük az irányt. Jaytől kaptam egy törölközőt. Gyorsan lezuhanyoztam majd megtörölköztem.
- Jay... kérhetek valami ruhát? – léptem ki a fürdőből egy száll törölközőben.
- Persze, tessék. – mondta majd a kezembe nyomta az egyik felsőjét.
- Köszönöm. – mondtam.
Visszamentem a fürdőbe majd felkaptam a bugyimat és a felsőt végül kimentem.
- Khm... – köszörülte meg a torkát. – Nagyon csinos vagy!
- Jay... – pirultam el.
Egy pasi sem mondott még olyat amitől elpirultam volna. Odamentem hozzá majd apró kezeimet a mellkasára tettem. Jay figyelte minden egyes mozdulatomat. Lábujjhegyre álltam majd felé hajoltam és megcsókoltam. Jay a derekamra tette kezét és szorosan tartott magához.
- Beléd szerettem Soa! – dünnyögte.
- Én is Jay! – karoltam át a nyakát.
Jay a falnak támasztott majd felemelt. Kezeit fenekemre csúsztatta és így próbált megtartani. Én Jay izmos felkarját markolásztam végül levettem róla a felsőjét.
- Tudom nem szabad,de kívánlak! – mondta.
- Ne foglalkozz Hwannal. – mondtam majd megcsókoltam.
- Akkor nem baj ha megpróbállak kielégíteni? – kérdezte mosolyogva.
- Nem lesz könnyű. – mosolyogtam.
- Nekem sikerülni fog. – mondta.
Jay nyakamhoz hajolt majd sok-sok puszival illette azt a test részt. Jay levette a felsőmet azaz az ő felsőjét. Kicsatoltam a nadrágjának övét majd letoltam róla. Jay letette a földre majd levette magáról a nadrágot. Én addig lefeküdtem az ágyra. Jay nem soká csatlakozott hozzám és tökéletesen kielégítette vágyaimat.
- Ha ezt megtudja Hwan, hogy mi mit csináltunk... – kezdtem. –... megfog ölni.
- Nem fog. – mondta Jay mosolyogva.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert én elintéztem. – mondta még mindig mosolyogva.
- Mit csináltál te? – kérdeztem.
- Van pár ismerősöm. Megkértem őket, hogy beszéljenek vele egy kicsit. – mosolygott.
- Te kis rossz fiú. – hajoltam oda hozzá majd megcsókoltam. – Ezért megbüntetlek.
- Ohh... már jön is a 2. menet? – vigyorgott majd magához húzott és megcsókolt.
Imádom ezt a pasit és nem érdekel mennyire rossz vagy jó társaságban forog. Addig nem is érdekel amíg nem lesz valami baja. Szeretem és nekem ennyi elég!
Park Soa vagyok és elég szerencsétlen lány. Nem telik el úgy nap, hogy én ne ejtenék el valamit, ne mennék neki valakinek vagy akármi. Viszont ennek meg van az előnye. Legtöbbször aranyos srácoknál szerencsétlenkedek.
Egy nap éppen apa munkahelyén, a JYPnél voltam bent. Egyszer mentem a folyosó és csak úgy elestem a saját lábam miatt... Csak is én lehet ilyen szerencsétlen! Miért is ne egy irtó helyes srác jött mögöttem ezért egy kicsit cikinek is tartottam.
- Oh ... jól vagy Soa? – kérdezte a srác miközben segített felállni.
- Persze. – mondtam. – De én megyek!
- Engedd meg, hogy hazakísérjelek. – mosolygott.
Elindultunk. Fél óra múlva haza értünk. Nem volt otthon senki mert anya elment vásárolni apa pedig az ügynökségnél maradt.
- Egyébként honnan tudod a nevem? – kérdeztem.
- A te nevedet mindenki tudja az ügynökségnél. – mondtam.
Ez a mondata egy kicsit furán hangzott. Legalább is az én részemről. Olyan mintha vagy rólam beszélne folyton –amit kétlek– vagy olyan rossz lennék, hogy mindenki ismer. Rossz lennék?
- Aha, de nekem most mennem kell. – mondtam.
- Várj! Soa én nem azért mondtam. Csak érted az igazgató... – kezdte. – Ez nem fog jól elsülni...
- Hát nem. – mondtam.
- Figyelj én nem olyan srác vagyok. – mondta.
Ez most, hogy jön ide? Az előbb még az apámról akart valamit mondani, de nem fejezte be... Most meg már ott járunk, hogy milyen srác? Nagyon le vagyok maradva.
- Olyan, akit nem lehet egy könnyen lerázni? Vettem észre. – mosolyodtam el.
Megfordultam és menni készültem, de az ajtó megállított. Jól lefejeltem fából készült táblát.
- Soa jól vagy? – kérdezte aggódva.
Yugyeom –aggódó partnerem neve, mint megtudtam haza út alatt–mellém lépett és magához húzott és átölelt. Istenem milyen jó illata van. Akaratlanul is arcomat a mellkasába fúrtam. Éreztem és hallottam, hogy szívverése egyben légzése is felgyorsul ahogy a sajátomé is. Nem tudom mitől. Miért történik ez velem? Még csak ma találkoztam vele, de ő már elméletig látott... Nem tudom, de olyan jó az ölelése. Uram Isten válaszolni kellene a feltett kérdésére. Így hülyének fog nézni... Így is az vagyok ennyi szerencsétlenkedéssel.
- Nyitva... azt hittem. – próbáltam összerakni egy értelmes mondat, de egyáltalán nem sikerült.
Miért érzem azt, hogy jelenleg nem vagyok egyetlen egy értelmesen összefüggő mondatot nem tudok képezni. Ennyire nem lehet ügyetlen... Én egy rakás szerencsétlenség vagyok semmi több.
- Úgy értem, azt hittem nyitva van az ajtó. – javítottam ki magam miután kikászálódtam Yugyeom öleléséből.
- Ne aggódj értettem az előbb is. – mosolyodott el. – Gyere!
Kinyitotta a ajtót majd bementünk. Becsukta az ajtót majd kezébe kapott, mint egy menyasszonyt és felvitt az emeletre. Bevitt az egyik szobába ami pont az enyém volt. Vagy tudta vagy a véletlen műve. Szerintem csak véletlen egybeesés. Honnan tudta volna melyik is az én szobám az 5 háló közül? Amint beértünk a helyiségbe lefektetett a nagy, 3 személyes francia ágyra.
- Leülhetek? – kérdezte.
- Inkább gyere ide. – mondtam.
Yugyeom mellém feküdt az ágyra. Amint kényelmesen elhelyezkedett lehunyta szemeit. Ezt az alkalmat kihasználva egyből odabújtam hozzá. Őpedig átkarolta a vállamat és még jobban magához húzott. Ha apa ezt látná...
- Köszönöm! – mondtam majd a jobb kezemet mellkasára csúsztattam.
- Igazán nincs mit! – vett egy mély lélegzetet. – Egyébként én szeretem az ügyetlen lányokat, mint te. Neked pedig még jól is áll.
- Kösz. – ültem fel.
- Nem úgy értettem. – mondta.
Yugyeom is felülte majd éreztem, hogy a fejét a vállamra hajtja. Ránéztem majd simogatni kezdtem az arcát.
- Olyan puha az arcod. – mosolyodtam el.
A kezem arcáról nyakára tévedt. Yugyeom felemelte fejét, megfogta a derekamat majd maga felé fordított. Az egyik kezem nyakán pihent a másik pedig tincsei közé vándorolt. Yugyeom lefeküdt a hátára ezzel engem magára húzott. Felette támaszkodtam és gyönyörű szemeit, ajkait csodáltam.
- Soa... El kell mondanom valamit. – mondta.
- Csak nyugodtan. – mondtam.
- 2 hónapja amikor megláttalak egyből beléd szerettem. Alig vártam, hogy újra bemenj az ügynökséghez és összefussunk. – mondta.
- Yugyeom... – mosolyodtam el.
- Szeretlek Soa! – rántott magához majd hevesen megcsókolt.
- Szeretlek Yugyeom! – nyomtam egy ártatlan csókot nyakára.
Egyszer csak kezem levándorolt a nagyon tiltott területre és húztam végig ujjaimat hím tagján. Uram Isten mit csinálok? Nem szabadna. Ezzel nagyon kihúzom a gyufát nála, de nem tudok neki ellenállni. A cselekedetemtől egyből érezni lehetett a hatást Yugyeomnál. Lent megkeményedett ami a nadrágján dudorodva látszott. Nekem ez a helyzet még nagyon ismeretlen... Még csak 18 éves leszek. Nem szabadna ezt tennem, de kezeim maguktól cselekedtem és simogatni kezdték partnerem férfiasságát.
- Te készen állsz? – kérdezte izgatottan.
- Én... – kezdtem el hezitálni. Ha apa megtudja... Nem kell mindent megtudnia. Nekem is lehet egy kis magán életem. –... igen. Te?
- Én is. – markolt fenekembe ami egy nyögést váltott ki belőlem.
Ágyékára ültem majd Yugyeom tenyereit a fenekemre tette és elkezdett alattam mozogni. Akaratlanul lökött egyet előre a csípőm. Ezen mindketten felnyögtünk. Mozogni kezdtem előre majd hátra. Egy kicsit bizonytalanul kezdtem el, de amikor Yugyeom nyögni kezdett egyre bátrabban mozogtam. Partnerem levette a pólómat majd én is az övét. Nadrágjához nyúltam majd kikapcsoltam a nadrágszijját. Nyakához hajoltam majd adtam lágy csókot a puha bőrre.
- Ohh Yugie... – súgtam fülébe.
Erre Yugyeom csak felnyögött majd fenekembe markolt. Megfordultunk, levette magáról szűké vált nadrágját majd rólam is levette. Rám mászott majd combom közé férkőzött majd tettre kész hím tagját nőiességemhez nyomta. Felnyögtem majd lábammal átfogtam derekát így közelebb húzva magamhoz. Ajkaimhoz hajolt majd heves csókolózásba kezdtünk. Egyre jobban nyomta hozzám férfiasságát. Éreztem, hogy ez a helyzet már az én részemről is kezd visszafordíthalatlanná válni. Megfordultunk és a kezem már automatikus csusszant be boxere gumis anyaga alá. Lassan simogatni kezdtem már teljesen merev hím tagját.
- Soahh... nehh... kí..kínozz! – nyögött fel.
Yugyeom kikapcsolta a melltartómat majd megfordultunk és levette a bugyimat. Letépte magáról a boxerét majd visszatért hozzám.
- Jobban tetszel ruha nélkül. – mosolyogtam.
- Te pedig áh... most nézz a farkamra. – mondta.
Egy kicsit félve pillantotta le. Hmm... Szép méretes test részt takargatott eddig a boxere.
- Inkább csókolj meg! – mondtam.
Yugyeom nem tétovázott, odahajolt hozzám majd hevesen megcsókolt. Megfordultunk majd ajkaimmal végig haladtam testén végül férfiasságához értem és nyelvemmel kényeztetni kezdtem. Yugyeom hangosan felnyögött majd a lepedőbe markolt.
- Soa! – nyögte hangosan nevemet.
Nem soká éreztem a számban forró nedvét. Lenyeltem majd visszatértem ajkaihoz és megcsókoltam. Yugyeom átdugta nyelvét ajkaim között. Nyelveink simogatták egymást. Testünk olyan szorosan összetapadt, hogy az már fájt, de ezt a pillanatot a kutyám ugatása és Yugyeom telefonjának csörgése zavarta meg.
- Bonie menj ki a szobámból! – szóltam rá a kutyámra.
Yugyeom betakarta magát és felvette a telefonját. Kimentem a mosdóba majd belebújtam a köntösömbe. Lementem a nappaliba és adtam Bonienak inni meg enni majd egy kicsit játszottam vele.
- Kisasszony! Nem akarok nagyon gonosz lenni, de ezt a ha megtudják a szülei nem fognak neki örülni. – mondta az egyik komornyik.
- Nem kell a szüleimnek megtudnia. Ha pedig mégis akkor vállalom a következményeket. Szeretem Yugyeomot! – mondtam.
Hallottam, hogy az említett személy jön lefelé a lépcsőn. Odabattyogott hozzám majd a komornyik meghajolt majd távozott.
- Figyelj Soa! Sajnálom... – kezdte miközben az inge gombjával szenvedett.
- Majd én begombolom! – mondtam.
Odalépett hozzám majd begomboltam az ingét. Ezután az előttem álló megcsókolt.
- A félbe hagyott dolgokat be kell fejezni. – mosolygott.
Ezen csak elnevettem magam majd hozzá bújtam. Az arcomat mellkasába temette. Erre ő simogatni kezdte a hátamat.
- Ne felejtsd el, hogy szeretlek! – suttogta fülembe.
- Szeretlek Yugyeom! – nyomta egy csókot ajkaira.
- Most mennem kell. Hyung le fog szidni amiért úgy eltűntem. – mondta.
- Nem ha veled megyek. Felkapom a ruhámat majd indulhatunk is. – mondtam.
Felsiettem majd felvettem a fehérneműmet és a ruhámat majd a cipőmet és elindultunk. Útközben kitaláltuk mit is mondjunk ha az „igazgató” számon kér minket. Miért is ne amint megérkeztünk számon is kértek minket.
- Szerencsétlen voltam. Elestem, bevertem a fejem és Yugyeom pont ott volt. Haza kísért és velem volt addig amíg jobban lettem. – mondtam.
- De akkor sem kellett volna így eltűnnie Yugyeomnak. – mondta. –Haza kísért?
- Jaj apa... Nyugi már! Nem vagy 5 éves! Igen haza kísért. – mondtam.
- Apa?! – néztek rám a GOT7 tagok.
- Igen nektek az igazgató nekem az édesapám. De mindegy. – mondtam. – Apa nem történt semmi komoly!
- Jól van. – ölelt magához. – Csak tudod te vagy az egyetlen lányom! Nem akarom, hogy ilyen hamar felnőj.
- Apa! Ha felnőtt leszek vagy házas én akkor is anya és a te egyetlen lányotok leszek. – mosolyogtam majd átöleltem.
- Én megyek! Maradj nyugodtan. De nem szeretném ha későn jönnél haza. Otthon várunk anyáddal. – mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
- Jól van! – nyomtam egy puszit arcára majd elment.
Yugyeom mellém lépett majd magához ölelt. Lassan alig feltűnően mellemre csúsztatta tenyerét.
- Yugyeom... – suttogtam nyakába.
- Szeretlek! – súgta fülembe.
- Héé... veletek meg mi van? – kérdezte Mark.
- Nincs semmi. – vágtam rá.
- Nem úgy látszik... Yugyeom te kavarsz az igazgató lányával? –kérdezte JR.
Yugyeommal csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Átkarolta a vállamat majd magához húzott.
- Mióta? – kérdezte JB.
- Ma úgy dél óta. – mondta Yugyeom.
- Hol voltatok? – kérdezte YoungJae.
- Nálam. – mondtam.
- Mit csináltatok? – kérdezte BamBam.
Yugyeom keze a vállamról fenekemre vándorolt majd ütögetni kezdte. Végül maga elé húzott és a derekamra tette a kezét.
- Oh oké... Már értjük. Szerintem kezdjük el a próbát. – mondta JR és JB egyszerre.
A srácok próbálni kezdtek később Yugyeom haza kísért mivel már nagyon késő volt. Felmentünk a szobámba és beszélgetni kezdtünk majd mindketten elaludtunk. Apáékat nem kérdeztem meg, hogy nálam aludhat-e csak véletlenül aludtunk el.
Egy tökéletes napnak indult. Reggel szokásosan szerelmem mellett ébredtem. Felöltöztem, megreggeliztem és elindultam az úszó edzésemre. Mostanában elég sok időt töltöttem az uszodában mivel nemzetközi versenyre készülök.
Teljesen kimerültem értem haza és csak arra vártam, hogy végre átölelhessem és megcsókolhassam szerelmemet. Amikor haza értem a bejárati ajtón keresztül fura hangok szűrődtek ki. Bementem a házba és a hang felé vettem az irányt. Végül a hálószobához értem. Benyitottam és a szerelmemet láttam meg amint egy számomra ismeretlen nő felett, izzadságtól ragacsosan zihál. Teljesen ledöbbentem. Nem akartam hinni a szememnek. Ők viszont észre sem vettek... Legördült egy könnycsepp az arcomon majd egyre több követte.
- J-jongIn... –kezdtem.
- Szívem... Azt mondtad későn jön majd haza a lakó társad. –mondta a csaj.
- Lakó társ? Mi az, hogy lakó társ? Csak halkan megjegyzem, hogy én a barátnője vagyok már 3 ÉVE! –akadtam ki.
Odamentem az ágyhoz és felpofoztam JongInt majd kirohantam a házból. El sem hiszem, hogy a pasim akivel már 3 éve vagyok együtt a közös ágyunkban csal meg. Leültem a közeli parkba. Csak később jöttem rá, hogy ugyan itt találkoztam legelsőnek JongInnel. Elkezdett esni az eső. Azon a napon is ugyan ilyen volt az időjárás... Nem volt nálam esernyő. Egy ismeretlen srác jött oda hozzám, hogy osztozzon velem az esernyőjén. Hazakísért majd behívtam. Elbeszélgettük az időt végül nálam aludt. Másnap telefonszámot cseréltünk és randizgatni kezdtünk. Egyre jobb lett a kapcsolatunk így 3 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk és együtt leszünk. Most pedig tessék... Megcsalt... Szuper! Már teljesen eláztam mikor egy srác jelent meg. Már egyből tudtam, hogy JongIn az.
- Tűnj el! –mondtam.
- Kicsim az nem az volt aminek látszott... –mondta.
- Hanem mi? –fordultam felé. –Különben sem érdekelnek a kifogásaid.
Erre JongIn magához húzott és megölelt. Szorosan tartott magához. Alig kaptam levegőt. Hallottam, hogy a szíve egyenletesen vert. Halkan nyakamba szuszogott ami egy kicsit megenyhítette kegyetlen lelkemet. Akaratlanul is libabőrös lettem forró lehellete miatt.
- Gyere! Menjünk haza. Nem akarom, hogy beteg legyél. –mondta.
- Nem akarom, hogy te is velem gyere. –mondtam halkan, de szerintem JongIn nem hallotta meg.
Felálltunk a padról majd elindultunk haza legalább is én azt hittem odamegyünk. Egy számomra ismeretlen ház garázsába leparkoltunk majd kiszálltunk és bementünk a házba. JongIn csak mosolygott értetlen fejemen.
- Te hova hoztál? –kérdeztem miközben körbenéztem a nappaliban. JongIn megfogta a kezemet majd letérdelt elém.
- Szeretném ha velem élnél, de nem úgy, mint barátnő hanem, mint feleségem. –mondta.
Teljesen lefagytam. Az előbb még más csajnál keresett boldogságot most meg már megkéri a kezem?
- JongIn... –kezdtem. –Figyelj! Én nem értelek. Az előbb még más csajt elégítettél ki most pedig megkéred a kezem. Nekem ez egy kicsit zavaros...
- Tudom, de pont akkor jöttem jár mennyire szeretlek és mennyire rosszul esik, hogy sírsz és tudom miattam. Sajnálom ami 2 órája történt. –mondta. –Végül is mindenki megérdemel egy 2. esélyt.
- Hát persze... csak neked tudod mi a probléma? Az, hogy neked már nem 2. esély lenne hanem a 4. és 3 év alatt ilyen sokszor kellett benned csalódnom. Felfogod egyáltalán, hogy ez nekem mennyire fáj? –kérdeztem könnyezve.
- Sajnálom! –mondta.
- JongIn ennyi nem elég... Sokat szenvedtem miattad és azt hiszed egy sajnálómmal el is van intézve? Szerintem ha továbbra is ilyen maradsz akkor nem a házasságon kell gondolkodnunk hanem a szakításon. Én ezt már nem bírom... Szeretlek, de nem akarom, hogy többet szenvedjek... Neked is jobb lesz hisz szabad leszel és azt csinálsz amit akarsz, amihez kedved van. Nem kell másokkal foglalkoznod. –folytak le könnyeim az arcomon. JongIn odalépett hozzám majd letörölte könnyeimet.
- Én veled akarom azt csinálni amihez kedvem-kedved van. Szeretlek és tudd, hogy ha most szakítasz velem én mindig próbálkozni fogok nálad és nem fog érdekelni, hogy akkor éppen van-e valakid vagy sem. Én akarlak téged és azt akarom, hogy a feleségem legyél. Ja és be kell vallanom valamit. –mondta lehajtott fejjel.
- Micsodát? –kérdeztem.
- 2 hete amikor szeretkeztünk nem használtam óvszert. –mondta bűnbánóan.
- Ja vagy úgy... Tudok róla. –mondtam.
- Honnan? –kérdezte meglepetten.
- Terhes vagyok... Másfél hete tudtam meg. Ma akartam elmondani miután hazaértem, de egy másik csajjal voltál elfoglalva. –mondtam. JongIn magához húzott és megcsókolt.
- Hisz ez szuper! –mosolygott.
- Nem leszek a feleséged. Viszont megszülöm a gyereket, de nem szeretném ha tartanád vele a kapcsolatot. –toltam el magamtól a szavaimtól lefagyott JongInt.
- Te most ki akarsz törölni a gyerekünk életéből? –akadt ki.
- Ez a legjobb mindenkinek, neked, nekem és a gyereknek is. Sajnálom... –mondtam majd elindultam a kijárat felé.
Egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. „Mindenkinek jobb lesz így!” víz hangoztak saját szavaim fejemben. Elindultam valamerre. Konkrétan nem is tudtam merre mentem. Csak egy idő után lett ismerős a környék.
Este 11 órára haza is értem. Elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Hajnali 4 órakor éreztem, hogy valaki mögém fekszik. Akaratlanul is megfordultam és az illetőhöz bújtam. Ismerős illatt csapta meg az orromat később ismerős kar fonódott a derekamra és egy szintén ismerős hang súgta fülembe, hogy: „Szeretlek!”. Reggel amint felkeltem JongIn is felkelt. Olyan volt az előző nap este, mint egy rossz álom, de mélyen tudtam, hogy mégis megtörtént.
- Jó reggelt! –suttogta.
Nem mondtam semmit csak kikeltem az ágyból, megfogtam egy nagy bőröndöt és belepakoltam JongIn cuccait.
- Tűnj el! –mondtam.
Kimentem a szobából majd lementem a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt. Csináltam magamnak reggelit. 10 perccel később lépteket hallottam a lépcső felől. Bejött a konyhába majd a pultnak támaszkodott.
- Biztosan ezt akarod? –kérdezte halkan.
- Tudom mit akarok. Most pedig azt akarom, hogy eltűnj az életemből. –mondtam.
- De én szeretlek! –ölelte át a derekamat.
- Gondolkodtál volna akkor amikor ágyba vitted azt a csajt. –mondtam. –Tudod én nem azért kerültelek mert már nem szerettelek. Hanem mert terhes vagyok.
- De megváltozok. –mondta.
- Nem kell! Menj el, kérlek! –vettem le derekamról kezeit. Adott egy puszit a nyakamra majd megfogta bőröndjét és elment.
Az idő egyre gyorsabban telt. JongInnel egyáltalán nem tartom a kapcsolatot. Anyáék amikor megtudták, hogy terhes vagyok totál kiakadtak. Egyből azzal, jöttek, hogy még csak 19 éves vagyok. De megszültem és teljesen egészséges. Nagyon cuki baba. Fiú lett... Nem jutott eszembe semmien név így az apukája nevét kapta, JongIn. Mivel nem vagyok az apja felesége így Kim helyett lett Lee. Vagyis Lee JongIn-ként hangzik a neve. Mivel már mondtam gyorsan telt az idő. JongIn már 5 éves és óvodába jár.
Egy nap mielőtt még elvittem volna az oviba hisztizni kezdett. Nem akart menni. Nagy nehezen felöltöztettem majd amikor elvittem az oviba kérdezősködni kezdett.
- Mami...! Mindig te hozol az óvodába. Papi mikor hoz el? –kérdezte.
- Jongie ezt már megbeszéltük. –mondtam majd az ovi kapujához értünk.
- Na, de Soa... –mondta Jongie. Még sosem szólított a nevemen.
- Majd otthon megbeszéljük jó prücsök? –kérdeztem. Jongie bedurcizott és be ment az oviba, de véletlenül nekiment egy embernek majd tovább ment.
- Prücsök gyere vissza és kérj elnézést! –mondtam.
- Elnézést kérek! –hajolt meg.
- Áh semmiség kis krapek. –gugolt le mellé a srác. Pacsiztak egyet majd felegyenesedett.
- A bácsi szeme ugyan olyan, mint az enyém. –mondta Jongie. –Papi! –ugrott nyakába.
- Gyere prücsök. Adj egy puszit a maminak majd menj a barátaidhoz. –mondtam. Leguggoltam mellé majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia mami! –integetett.
- Jól viselkedj! –mondtam majd a srác felé fordultam. –Sajnálom! Csak apa nélkül nőtt fel és sok mindenkire hiszi azt, hogy az apukája.
- Semmi baj. Ez érthető. Tényleg az öné a kis srác? –kérdezte.
- Igen. –mondtam.
- Ön túl fiatal egy gyerekhez. –mondta.
- Ez egy hosszú történet. –mosolyodtam el amikor eszembe jutottak a JongInnel töltött boldog pillanatok. Az igazat megvallva nagyon hiányzik...
- Eljön velem meginni egy kávét? –kérdezte a srác.
- Nem tudom... Nagyon kell sietnem. –mondtam.
- Ez csak egy kávé. Semmi több. –mondta.
- Na jó. –egyeztem bele. Elmentünk egy közeli kávéházba majd vettünk egy-egy kávét majd leültünk és inni kezdtünk közben beszélgettünk.
- Tehát a fia 5 éves. –mondta. –Aranyos!
- Soa. Lee Soa vagyok. Tegeződjünk ha nem gond. –mondtam.
- Soa... Ismerős a neved. Én Kim Jongin vagyok. –mondta. –Nekem 5 éve volt egy barátnőm akit szintén Soanak hívtak. Terhes volt tőlem csak én olyan hülye voltam, hogy megcsaltam és jogosan elhagyott. Azóta fogalmam sincs mi van vele. Pedig nagyon hiányzik és látni akarom a gyerekemet.
- Értem. –mondtam. Egy kicsit elgondolkodtam és amikor rájöttem ki is ez a srác nagyon meglepődtem.
- Sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek. –mondta.
- Semmi baj. Egyébként már láttad a gyerekedet. –mondtam miközben visszafojtottam könnyeimet.
- Nem. Elszúrtam akkor és most soha többé nem láthatom. –mondta.
- JongIn... Nem tudom mi volt olyan jó abban a csajban. –mondtam.
- Tessék? –kérdezte értetlenül.
- Ez tök egyértelmű. Az én pasim megcsalt amikor elakartam mondani neki, hogy terhes vagyok csak nem tudtam mert este értem haza az úszó edzésemről. A srác meg akarta kérni a kezem, de visszautasítottam és közöltem vele, hogy terhes vagyok... –mondtam.
- Soa... –könnyezett.
- JongIn... –mosolyogtam. Felálltam majd odaléptem JongIn mellé ő belehúzott az ölébe és megölelt.
- Ő a mi gyerekünk volt? –kérdezte.
- Igen. –bólogattam. –Ő a kicsi JongIn.
- Gyönyörű! –fojt le egy kósza könnycsepp tökéletes arcán. –Egy tökéletes babát hoztunk össze! El sem hiszem, hogy 5 év eltelt és te semmit sem változtál. Ugyan olyan gyönyörű vagy, mint régen. Sőt sokkal szebb... Meg sem látszik rajtad, hogy terhes voltál.
- Ne már... Zavarba hozol... –mosolyogtam.
- Megcsókolhatlak? –kérdezte. Átkaroltam JongIn nyakát majd lassan odahajoltam hozzá. Ő kezdeményezett így ajkait az enyémekre tapasztotta és szenvedélyesen falni kezdte. Percekig csókolóztunk. Egyikünk sem akarta abba hagyni. Mindketten féltünk, hogy csak álmodjuk és eltűnik a partnerünk. De nagy nehezen elváltak ajkaink és levegő után kezdtünk kapkodni.
- Szeretlek! –sóhajtottam.
- Szeretlek kicsim! –mosolygott.
- Mi lenne ha este átjönnél vacsorázni a családomhoz és megismernéd a fiúnkat? –kérdeztem. JongIn arcáról lefagyott a mosoly.
- A cs-családodhoz? –kérdezte. –Van férjed... nem akarok zavarni.
- Én nem úgy értem, hogy családom. Anyukám, apukám, Jongie, én és te. Gyere el! –kérleltem lágyan. –Persze ha benne vagy és nincs más programod estére.
- Nincs senkim. –mondta mosolyogva. –És ki nem hagynám ezt a lehetőséget.
- Szuper! –mosolyogtam.
Akkor voltam a legboldogabb. JongIn este átjött vacsorára és megismerte a szüleimet és Jongiet. A fiammal nagyon jól el volt. Aznap este már együtt is aludtak. Ennél csodálatosabb napom nem is lehett volna. Az életem pedig... Tökéletes. Jobbat nem is tudnék kérni!
Már 2 éve Choi YoungJae a barátom. De egyszer csak eltűnt. Senki sem tudott róla semmit vagy csak nekem nem mondták el. A szüleim, a tanáraim és a barátaim bátorítására elmentem egy JYP meghallgatásra. Szerencsére sikerült és bejutottam gyakornoki időre.
A lányok és a fiúk külön voltka, de egyszer csak a srácokkal a próbáltunk. Mindenki bemutatkozott nekünk. Amikor meghallottam az egyik srác hangját és nevét könny szökött a szemembe.
- Soa minden rendben van? – hajolt felém Ann.
- Persze. –töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Akkor miért sírsz? – kérdezte.
- Hölgyeim minden rendben van? – kérdezte az a srác, aki miatt sírok.
- Ann... – fogtam meg a kezét majd kirángattam a táncteremből azzal ott hagyva a srácot.
- Soa! – állt meg majd karba tette a kezét és várta, hogy mondjak valamit.
- Tudod akiről meséltem srác, a barátom, aki csak úgy eltűnt... – kezdtem.
- Igen?! – bólogatott.
- Ő az, aki kérdezte, hogy minden rendben van-e. – mondtam.
- Tessék? Basszus... – kezdte.
- Mi az? – kérdeztem.
- Vele kavarok úgy 2 hete. – mondta.
- Choi YoungJae-vel? – kérdeztem.
- Igen. – mondta. – Bocsi. Nem tudtam, hogy a pasid...
- Semmi baj. – mondtam. – Mivel már kavartok biztos engem már elfelejtett.
- Figyelj sajnálom! Nem fogok vele semmit se csinálni jó? Nem fogok vele többé kavarni. Rendben? – kérdezte.
- Tessék? Neem... amúgy is ki akartam iratkozni a gyakornoki időről. – mondtam.
- De ne menj már el! – kérlelt.
- Soa kisasszony el akar menni? – kérdezte az igazgató.
- Igen. Igazából még csak fontolgatom, még nem tudom pontosan. – mondtam.
- Ann bekísérnéd az igazgató urat a táncterembe? – kérdezte a tánc tanár.
- Persze. – mondta majd be is mentek.
- Soa ne menj el! Nagyon hiányoznál mindenkinek. Nekem meg főleg. A többi lány tehetségtelen nem is értem miért vették fel őket gyakornoki időre. Kérlek maradj! – kérlelt.
- Nem tudom. Még amúgy is csak fontoltam. – mondtam.
- El ne merj menni! – mondta. – Na gyere menjünk be.
- Figyelj Min... – kezdtem.
Min, azaz a tánc tanár, nagyon jó barátom lett az elmúlt fél évben. Jobban megbízok benne, mint Annbe.
- Mondd Soa. – mosolygott.
- Kérhetek egy nagyon nagy szívességet? – kérdeztem.
- Persze. – mondta. – Mi lenne az?
- Tudom, hogy nincs barátnőd, meg te vagy az egyetlen srác barátom. Eljátszanád, hogy a pasim vagy? – kérdeztem. – De nem muszáj ha nem a...
- Soa! – mondta majd felkapott és megpördült velem.
- Min tegyél le! – mosolyogtam. – Ez igen jelent?
- Igen. – tett le a földre. Nyílt a táncterem ajtaja és YoungJae jött ki. Én gyorsan megcsókoltam Mint.
- Khm... – köszörülte meg a torkát YoungJae. – Bejönnétek? Az igazgató hív.
- Persze. – mondtuk egyszerre majd bementünk.
Az igazgató beszélt úgy 10 percet majd következett az egész napos próba. Este izzadságtól ragacsosan álltam be a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam majd az alváshoz készülődtem, de valaki megzavart. Kopogni kezdtek az ajtón, kinyitottam és YoungJae állt ott.
- Nincs itt Ann! – mondtam és már be akartam csukni az ajtót, de YoungJae megtámasztotta a kezével.
- Én hozzád jöttem. – mondta.
- Gyere be! – mondtam majd bementünk a nappaliba. – Kérsz valamit?
- Hiányoztál Soa! – ölelt magához. Ellöktem magamtól majd felpofoztam.
- Még is mi a fenét képzelsz magadról? Ott hagysz egyedül? Vegyem annak, hogy szakítottál velem? Most meg már azt hallom Anntől, hogy 2 hete kavartok... hát el tudom képzelni mennyire hiányozhattam neked. – mondtam.
- Ann nagyon aranyos, de nem kavarunk. Ő össze akar velem jönni, de én téged akarlak. Mivel nem volt pénzünk egy külön házra eljöttem gyakornoki időre. Itt híres leszek debütálás után és amikor elég pénz összegyűlt volna megkeresnélek téged. Vennénk egy házat és együtt élnénk. 1 hónap múlva meg akartam látogatni a szüleimet. Akkor felkerestelek volna és megkértem volna a kezed. – vett elő egy kis dobozkát a zsebéből.
- Y-YoungJae ez az ...? – kérdeztem könnyezve.
- Igen Soa. Ez a te gyűrűd. – mondta majd a kezembe nyomta a dobozt és kiviharzott a házból.
Csak lefagyva álltam ott a nappali közepén egy eljegyzési gyűrűvel a kezemben. Könnyeim kicsordultak szemeimből és eláztatták száraz arcomat.
- Soa! – jöttek ki a csajok a szobájukból. A gyakornokoknak 2 házuk van: a fiúknak és a lányoknak, ami egymás mellett lett építve.
- Minden hallottatok? – kérdeztem.
- Igen. – mondták egyszerre.
- Szuper! – mondtam.
- Ez a srác nagyon szeret! – mondta Hwanie.
- Ha visszautasítod akkor hülye vagy! – mondta Junie.
- Ne halassz el egy ilyen srácot. – mondta Emma.
- De most mit csináljak? – kérdeztem szipogva.
- Menj át a srácokhoz! – mondták egyszerre.
Nem foglalkoztam vele, hogy egy bugyiban és egy pólóban voltam át rohantam a mellettünk lévő házba. Addig csengettem amíg ki nem jött valaki.
- Soa te mit keresel itt? – kérdezte Joonhwa.
- Beszélnem kell YoungJaevel! – mondtam.
- Zuhanyzik! – mondta.
- Beszélnem kell vele! Kérlek! – mondtam.
- Gyere be! – mondta.
- Köszi. – mondtam.
Gyorsan megöleltem Joonhwat majd felrohantam az emeletre és szobájába vettem az irányt. YoungJae pont akkor jött ki egy szál törölközőben a fürdőből. Odarohantam hozzá majd a nyakába ugrottam és hevesen csókolni kezdtem. A lábammal szorosan fogtam körbe a derekát, a kezemmel pedig szintén szorosan öleltem magamhoz.
- Soa! – dünnyögte.
- Szeretlek! Hülye voltam. A menyasszonyod akarok lenni! – mondtam majd ajkaimmal a nyakára haladtam.
- Ahh... Soa! – nyögött fel.
- Remélem áll még a házassági ajánlatod. – dünnyögtem nyakába.
- Már nem csak az áll. – mondta majd egy huncut mosoly húzódott ajkaira.
- YoungJae te kis perverz! – mondtam majd elengedtem és elé álltam.
YoungJae megigazította magán a törölközőt majd kivette a kezemből a kis dobozkát és letérdelt elém.
- Lee Soa a sok félre értés után leszel a feleségem? – tette fel a kérdést ami szinte minden embernek legfőképp nőnek a legeslegfontosabb az életében.
- Choi YoungJae... boldogan kijelentem, hogy igen leszek a feleséged. – mosolyogtam.
YoungJae felállt, felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolt. Hiányzott ez a fajta gyengédség.
- Itt alszol? – kérdezte mosolyogva.
- Nem tudom... itt aludjak? – kérdeztem.
- A menyasszonynak kötelező a vőlegénye mellett lennie. – mosolygott még mindig.
- Szeretlek! – csókoltam meg.
- Várj csak... – mondta majd becsukta az ajtót. – Most már az enyém vagy!
- Úú... félnem kellene? – kérdeztem miközben levettem a felsőmet.
- Jobban tennéd ha igen félnél. – mondta mosolyogva.
Odajött hozzám közben kétszer-háromszor ajkaiba harapott. Amikor odaért hozzám megcsókolt közben levette a törölközőjét. Lefektetett az ágyra majd levette a bugyimat és ezt a tökéletes pillanatot egy gyönyörű szeretkezéssel koronáztuk meg.
