Teljesen kimerültem értem haza és csak arra vártam, hogy végre átölelhessem és megcsókolhassam szerelmemet. Amikor haza értem a bejárati ajtón keresztül fura hangok szűrődtek ki. Bementem a házba és a hang felé vettem az irányt. Végül a hálószobához értem. Benyitottam és a szerelmemet láttam meg amint egy számomra ismeretlen nő felett, izzadságtól ragacsosan zihál. Teljesen ledöbbentem. Nem akartam hinni a szememnek. Ők viszont észre sem vettek... Legördült egy könnycsepp az arcomon majd egyre több követte.
- J-jongIn... –kezdtem.
- Szívem... Azt mondtad későn jön majd haza a lakó társad. –mondta a csaj.
- Lakó társ? Mi az, hogy lakó társ? Csak halkan megjegyzem, hogy én a barátnője vagyok már 3 ÉVE! –akadtam ki.
Odamentem az ágyhoz és felpofoztam JongInt majd kirohantam a házból. El sem hiszem, hogy a pasim akivel már 3 éve vagyok együtt a közös ágyunkban csal meg. Leültem a közeli parkba. Csak később jöttem rá, hogy ugyan itt találkoztam legelsőnek JongInnel. Elkezdett esni az eső. Azon a napon is ugyan ilyen volt az időjárás... Nem volt nálam esernyő. Egy ismeretlen srác jött oda hozzám, hogy osztozzon velem az esernyőjén. Hazakísért majd behívtam. Elbeszélgettük az időt végül nálam aludt. Másnap telefonszámot cseréltünk és randizgatni kezdtünk. Egyre jobb lett a kapcsolatunk így 3 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk és együtt leszünk. Most pedig tessék... Megcsalt... Szuper! Már teljesen eláztam mikor egy srác jelent meg. Már egyből tudtam, hogy JongIn az.
- Tűnj el! –mondtam.
- Kicsim az nem az volt aminek látszott... –mondta.
- Hanem mi? –fordultam felé. –Különben sem érdekelnek a kifogásaid.
Erre JongIn magához húzott és megölelt. Szorosan tartott magához. Alig kaptam levegőt. Hallottam, hogy a szíve egyenletesen vert. Halkan nyakamba szuszogott ami egy kicsit megenyhítette kegyetlen lelkemet. Akaratlanul is libabőrös lettem forró lehellete miatt.
- Gyere! Menjünk haza. Nem akarom, hogy beteg legyél. –mondta.
Felálltunk a padról majd elindultunk haza legalább is én azt hittem odamegyünk. Egy számomra ismeretlen ház garázsába leparkoltunk majd kiszálltunk és bementünk a házba. JongIn csak mosolygott értetlen fejemen.
- Te hova hoztál? –kérdeztem miközben körbenéztem a nappaliban. JongIn megfogta a kezemet majd letérdelt elém.
- Szeretném ha velem élnél, de nem úgy, mint barátnő hanem, mint feleségem. –mondta.
Teljesen lefagytam. Az előbb még más csajnál keresett boldogságot most meg már megkéri a kezem?
- JongIn... –kezdtem. –Figyelj! Én nem értelek. Az előbb még más csajt elégítettél ki most pedig megkéred a kezem. Nekem ez egy kicsit zavaros...
- Tudom, de pont akkor jöttem jár mennyire szeretlek és mennyire rosszul esik, hogy sírsz és tudom miattam. Sajnálom ami 2 órája történt. –mondta. –Végül is mindenki megérdemel egy 2. esélyt.
- Hát persze... csak neked tudod mi a probléma? Az, hogy neked már nem 2. esély lenne hanem a 4. és 3 év alatt ilyen sokszor kellett benned csalódnom. Felfogod egyáltalán, hogy ez nekem mennyire fáj? –kérdeztem könnyezve.
- Sajnálom! –mondta.
- JongIn ennyi nem elég... Sokat szenvedtem miattad és azt hiszed egy sajnálómmal el is van intézve? Szerintem ha továbbra is ilyen maradsz akkor nem a házasságon kell gondolkodnunk hanem a szakításon. Én ezt már nem bírom... Szeretlek, de nem akarom, hogy többet szenvedjek... Neked is jobb lesz hisz szabad leszel és azt csinálsz amit akarsz, amihez kedved van. Nem kell másokkal foglalkoznod. –folytak le könnyeim az arcomon. JongIn odalépett hozzám majd letörölte könnyeimet.
- Én veled akarom azt csinálni amihez kedvem-kedved van. Szeretlek és tudd, hogy ha most szakítasz velem én mindig próbálkozni fogok nálad és nem fog érdekelni, hogy akkor éppen van-e valakid vagy sem. Én akarlak téged és azt akarom, hogy a feleségem legyél. Ja és be kell vallanom valamit. –mondta lehajtott fejjel.
- Micsodát? –kérdeztem.
- 2 hete amikor szeretkeztünk nem használtam óvszert. –mondta bűnbánóan.
- Ja vagy úgy... Tudok róla. –mondtam.
- Honnan? –kérdezte meglepetten.
- Terhes vagyok... Másfél hete tudtam meg. Ma akartam elmondani miután hazaértem, de egy másik csajjal voltál elfoglalva. –mondtam. JongIn magához húzott és megcsókolt.
- Hisz ez szuper! –mosolygott.
- Nem leszek a feleséged. Viszont megszülöm a gyereket, de nem szeretném ha tartanád vele a kapcsolatot. –toltam el magamtól a szavaimtól lefagyott JongInt.
- Te most ki akarsz törölni a gyerekünk életéből? –akadt ki.
- Ez a legjobb mindenkinek, neked, nekem és a gyereknek is. Sajnálom... –mondtam majd elindultam a kijárat felé.
Egyre több könnycsepp gördült le az arcomon. „Mindenkinek jobb lesz így!” víz hangoztak saját szavaim fejemben. Elindultam valamerre. Konkrétan nem is tudtam merre mentem. Csak egy idő után lett ismerős a környék.
Este 11 órára haza is értem. Elmentem lezuhanyozni majd lefeküdtem aludni. Hajnali 4 órakor éreztem, hogy valaki mögém fekszik. Akaratlanul is megfordultam és az illetőhöz bújtam. Ismerős illatt csapta meg az orromat később ismerős kar fonódott a derekamra és egy szintén ismerős hang súgta fülembe, hogy: „Szeretlek!”. Reggel amint felkeltem JongIn is felkelt. Olyan volt az előző nap este, mint egy rossz álom, de mélyen tudtam, hogy mégis megtörtént.
- Jó reggelt! –suttogta.
Nem mondtam semmit csak kikeltem az ágyból, megfogtam egy nagy bőröndöt és belepakoltam JongIn cuccait.
- Tűnj el! –mondtam.
Kimentem a szobából majd lementem a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt. Csináltam magamnak reggelit. 10 perccel később lépteket hallottam a lépcső felől. Bejött a konyhába majd a pultnak támaszkodott.
- Biztosan ezt akarod? –kérdezte halkan.
- Tudom mit akarok. Most pedig azt akarom, hogy eltűnj az életemből. –mondtam.
- De én szeretlek! –ölelte át a derekamat.
- Gondolkodtál volna akkor amikor ágyba vitted azt a csajt. –mondtam. –Tudod én nem azért kerültelek mert már nem szerettelek. Hanem mert terhes vagyok.
- De megváltozok. –mondta.
- Nem kell! Menj el, kérlek! –vettem le derekamról kezeit. Adott egy puszit a nyakamra majd megfogta bőröndjét és elment.
Az idő egyre gyorsabban telt. JongInnel egyáltalán nem tartom a kapcsolatot. Anyáék amikor megtudták, hogy terhes vagyok totál kiakadtak. Egyből azzal, jöttek, hogy még csak 19 éves vagyok. De megszültem és teljesen egészséges. Nagyon cuki baba. Fiú lett... Nem jutott eszembe semmien név így az apukája nevét kapta, JongIn. Mivel nem vagyok az apja felesége így Kim helyett lett Lee. Vagyis Lee JongIn-ként hangzik a neve. Mivel már mondtam gyorsan telt az idő. JongIn már 5 éves és óvodába jár.Egy nap mielőtt még elvittem volna az oviba hisztizni kezdett. Nem akart menni. Nagy nehezen felöltöztettem majd amikor elvittem az oviba kérdezősködni kezdett.
- Mami...! Mindig te hozol az óvodába. Papi mikor hoz el? –kérdezte.
- Jongie ezt már megbeszéltük. –mondtam majd az ovi kapujához értünk.
- Na, de Soa... –mondta Jongie. Még sosem szólított a nevemen.
- Majd otthon megbeszéljük jó prücsök? –kérdeztem. Jongie bedurcizott és be ment az oviba, de véletlenül nekiment egy embernek majd tovább ment.
- Prücsök gyere vissza és kérj elnézést! –mondtam.
- Elnézést kérek! –hajolt meg.
- Áh semmiség kis krapek. –gugolt le mellé a srác. Pacsiztak egyet majd felegyenesedett.
- A bácsi szeme ugyan olyan, mint az enyém. –mondta Jongie. –Papi! –ugrott nyakába.
- Gyere prücsök. Adj egy puszit a maminak majd menj a barátaidhoz. –mondtam. Leguggoltam mellé majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia mami! –integetett.
- Jól viselkedj! –mondtam majd a srác felé fordultam. –Sajnálom! Csak apa nélkül nőtt fel és sok mindenkire hiszi azt, hogy az apukája.
- Semmi baj. Ez érthető. Tényleg az öné a kis srác? –kérdezte.
- Igen. –mondtam.
- Ön túl fiatal egy gyerekhez. –mondta.
- Ez egy hosszú történet. –mosolyodtam el amikor eszembe jutottak a JongInnel töltött boldog pillanatok. Az igazat megvallva nagyon hiányzik...
- Eljön velem meginni egy kávét? –kérdezte a srác.
- Nem tudom... Nagyon kell sietnem. –mondtam.
- Ez csak egy kávé. Semmi több. –mondta.
- Na jó. –egyeztem bele. Elmentünk egy közeli kávéházba majd vettünk egy-egy kávét majd leültünk és inni kezdtünk közben beszélgettünk.
- Soa. Lee Soa vagyok. Tegeződjünk ha nem gond. –mondtam.
- Soa... Ismerős a neved. Én Kim Jongin vagyok. –mondta. –Nekem 5 éve volt egy barátnőm akit szintén Soanak hívtak. Terhes volt tőlem csak én olyan hülye voltam, hogy megcsaltam és jogosan elhagyott. Azóta fogalmam sincs mi van vele. Pedig nagyon hiányzik és látni akarom a gyerekemet.
- Értem. –mondtam. Egy kicsit elgondolkodtam és amikor rájöttem ki is ez a srác nagyon meglepődtem.
- Sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek. –mondta.
- Semmi baj. Egyébként már láttad a gyerekedet. –mondtam miközben visszafojtottam könnyeimet.
- Nem. Elszúrtam akkor és most soha többé nem láthatom. –mondta.
- JongIn... Nem tudom mi volt olyan jó abban a csajban. –mondtam.
- Tessék? –kérdezte értetlenül.
- Ez tök egyértelmű. Az én pasim megcsalt amikor elakartam mondani neki, hogy terhes vagyok csak nem tudtam mert este értem haza az úszó edzésemről. A srác meg akarta kérni a kezem, de visszautasítottam és közöltem vele, hogy terhes vagyok... –mondtam.
- Soa... –könnyezett.
- JongIn... –mosolyogtam. Felálltam majd odaléptem JongIn mellé ő belehúzott az ölébe és megölelt.
- Ő a mi gyerekünk volt? –kérdezte.
- Igen. –bólogattam. –Ő a kicsi JongIn.
- Gyönyörű! –fojt le egy kósza könnycsepp tökéletes arcán. –Egy tökéletes babát hoztunk össze! El sem hiszem, hogy 5 év eltelt és te semmit sem változtál. Ugyan olyan gyönyörű vagy, mint régen. Sőt sokkal szebb... Meg sem látszik rajtad, hogy terhes voltál.
- Ne már... Zavarba hozol... –mosolyogtam.
- Megcsókolhatlak? –kérdezte. Átkaroltam JongIn nyakát majd lassan odahajoltam hozzá. Ő kezdeményezett így ajkait az enyémekre tapasztotta és szenvedélyesen falni kezdte. Percekig csókolóztunk. Egyikünk sem akarta abba hagyni. Mindketten féltünk, hogy csak álmodjuk és eltűnik a partnerünk. De nagy nehezen elváltak ajkaink és levegő után kezdtünk kapkodni.
- Szeretlek! –sóhajtottam.
- Szeretlek kicsim! –mosolygott.
- Mi lenne ha este átjönnél vacsorázni a családomhoz és megismernéd a fiúnkat? –kérdeztem. JongIn arcáról lefagyott a mosoly.
- A cs-családodhoz? –kérdezte. –Van férjed... nem akarok zavarni.
- Én nem úgy értem, hogy családom. Anyukám, apukám, Jongie, én és te. Gyere el! –kérleltem lágyan. –Persze ha benne vagy és nincs más programod estére.
- Nincs senkim. –mondta mosolyogva. –És ki nem hagynám ezt a lehetőséget.
- Szuper! –mosolyogtam.
Akkor voltam a legboldogabb. JongIn este átjött vacsorára és megismerte a szüleimet és Jongiet. A fiammal nagyon jól el volt. Aznap este már együtt is aludtak. Ennél csodálatosabb napom nem is lehett volna. Az életem pedig... Tökéletes. Jobbat nem is tudnék kérni!
Nagyon tetszet :D először azt hittem,hogy valaki mással fog majd össze jönni,de aztán szerencsére JongInnnal :3
VálaszTörlésPróbáltam csavarni a story-t még ebben a OneShot-ban is. :) Örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy véleményt is írtál! ^^
Törlés