Én hétköznapi koreai lány vagyok, viszont nem Dél-Koreában, hanem Magyarországon születtem. Az iskolában nagyon sokat bántottak a származásom és a zenei stílusom miatt. Így szinte mindig egyedül voltam. Nagyon visszahúzódó lány vagyok. Egyáltalán nem nyitok semmi új dolog felé. Már 16 éves vagyok... Ekkor a szüleim elhatározták, hogy hazaköltözünk azaz Dél-Koreába. Szuper! Ezt vártam már 8 éve.
Dél-Koreában az élet sokkal másabb, sokkal jobb, mint Magyarországon. Végre boldognak érezhettem magam. Itt már 17 éves vagyok tehát nem soká a 18-at fogom betölteni.
Mivel a szüleimnek jogból felsőfokú végzettségük volt könnyen munkát találtak. Innentől kezdve az életem gyökerestől megváltozott. Mindent megkaptam amit csak kértem.
A 18. születésnapomra a szüleimtől egy GOT7 VIP koncert jegyet kaptam. Nagy szerencsémre pont Valentin-napon van a születés napom és arra a napra esett a koncert is, azaz február 14. Utálom a szerelmesek napját... Felhívtam a barátnőmet és közöltem vele mit is kaptam a szüleimtől születésnapomra. Amint elmondtam neki egyből megörült, hisz neki is van jegye. Gyorsan elmentem zuhanyozni majd felvettem valami ruhát és cipőt végül elindultam a koncert helyszínhez mivel a barátnőmmel ott találkozunk. Amint odaértem egyből észre vettem tűz piros hajszínét. Mosolyogva öleltem át legjobb barátnőmet és vártuk, hogy végre bemehessünk és helyet foglalhassunk az 1. sorban.
1 órát vártunk a sorunkra, hogy végre bejussunk a csarnokba. Bementünk és megkerestük a helyünket majd leültünk. Nagyon izgatott voltam. Imádom a GOT7-t és most végre találkozhatok velük. 15 perc várakozás után végre megkezdődött a koncert. A srácok tökéletesek voltak, mint az MV-ben.
A koncert végén még egy kicsit beszélgettek a rajongókkal. BamBam a fellépés közben egész idő alatt nézett. Lehet engem, lehet a barátnőmet lehet a mögöttünk lévőket. A beszélgetés közben a srácok találgatták kivel is szemezett annyira BamBam.
- Na BamBam kivel szemeztél? – kérdezte JR. Az említett személy csak mosolygott.
- Most már mondd el! – mondta mosolyogva Yugyeom.
BamBam lejött a színpadról majd felénk vette az irányt. Végül odajött hozzám majd kitartotta a kezét, hogy fogjam meg. Én is kinyújtottam majd megfogta a kezemet és felmentünk a többiekhez. A színpad közepén volt egy szék. BamBam odavezetett majd leültem arra. Elengedte a kezem majd egy kicsit időre lement a színfalak mögé. A többi srác felém fordult majd kérdezgetni kezdtek.
- Hogy hívnak? – kérdezte YoungJae.
- Lee Soa. – mondtam zavartan.
- Mennyi idős vagy? – kérdezte JB.
- Ma lettem 18. – mondtam.
- Boldog születésnapot! – mondták egyszerre a srácok.
Aztán elénekelték nekem a „Boldog születésnapot”. Egyszer csak BamBam tűnt fel egy plüss macival és egy csokor piros rózsával meg egy kis dobozzal. Mosolyogva letérdelt elém majd átadta nekem a dolgokat amik nála voltak. Én teljesen elpirulva vettem el tőle. BamBam felállt majd magához ölelt és adott egy hosszú, meleg puszit arcomra. Végül lekísért a színfalak mögé majd vissza ment a színpadra. Nem soká lejöttek és az öltözőjük felé vették az irányt. Én még mindig ott voltam és csak néztem őket ahogy teljesen felpörögve és leizzadva vonulnak le a színpadról. A szemem megakadt BamBam cuki arcán. Egy pár másodperc múlva jöttem rá, hogy ő is engem néz. Pirultan hajtottam le a fejem majd jött egy nő és elkísért ne, hogy bemenjek a fiúkhoz miközben ők öltöznek. Elmentem a mosdóba és mire visszaértem már a srácok dedikáltak a VIP rajongók számára. Mivel később értem vissza a sor legeslegvégére kerültem azaz utolsó voltam. Csak reménykedni tudtam benne, hogy nem mennek el hamarabb. Még fél 12-kor a sorban álltam. Végül rám került a sor. Anya pedig pont akkor hívott.
- Kicsim hol vagy már? – kérdezte aggódva.
- Anya még itt vagyok a csarnokba. – mondtam.
- Jó. Apáddal érted megyünk. – mondta.
- Nem kell. Pihenjetek nyugodtan. Nem soká haza megyek. – mondtam.
- Jó, de 12-re legyél itthon! – mondta anya.
- Azt nem garantálom, de megpróbálok haza érni addigra. Maximum majd futok. –mondtam majd letettem.
Az albumot aláírattam a srácokkal. Az utolsó srác BamBam volt. Aláírta majd még írt hozzá valamit. Felém nyújtotta az albumot én pedig gyorsan elraktam.
- Haza viszünk? – kérdezte BamBam.
- Nagyon aranyos vagy, de nem kell. Haza megyek egyedül. – mondtam.
- 12-re már nem érsz haza. – mondta.
- Miért? – kérdeztem.
- Csak mert 5 perced van. – harapott ajkába majd önelégülten vigyorogni kezdett.
- Majd futok vagy hívok egy taxit. – mondtam.
- Ha futsz elfáradsz. Ha taxit hívsz akkor fizetned kell. Viszont ha velünk tartasz nem is fáradsz el és fizetned sem kell. – mondta mosolyogva.
- Miért is akarod, hogy veletek menjek? – támaszkodtam az asztalra.
- Szeretnélek megismerni. – mondta miközben ő is az asztalra támaszkodott.
Arcunk között körülbelül 10 cm volt, de lehet kevesebb. A többi srác csak figyelt miket, hogy mit művelünk. Mintha már régóta ismernénk egymást vagy együtt elennénk.
- Nem tudom. Szerintem túl késő van az ismerkedéshez. – mondtam majd elhúzódtam tőle, megfordultam és elindultam.
- Szerintem nem. Gyönyörű esténk van! Ha nem jössz velünk akkor majd én megyek veled. – mondta. Az utolsó mondatán hirtelen megtorpantam.
- BamBam! – szólt rá JR és JB.
- Nem lehet. Neke da többiekkel kell tartanod. Tehát nekünk most el kell válnunk. –mondtam majd tovább mentem. – Sziasztok!
- Szia. – mondták.
Az ajtóból még visszafordultam, hogy utoljára láthassam BamBamot. Viszont azt véltem felfedezni, hogy a srácok rólam beszélnek. De BamBam nem foglalkozik velük csak engem néz. Elmosolyodtam majd elindultam haza. Siettem ahogy csak bírtam. Végül hajnali 1 órára értem haza. A szüleim nagyon leszidtak ezért. Szomorúságomban felmentem a szobámba és a dedikált albumot nézegettem. De amikor BamBamhoz értem az aláírás alatt egy telefonszám volt írva. Inkább hagytam a fenébe és elmentem zuhanyozni. Amint kész lettem bebújtam az ágyba és aludni készültem, de nem tudtam elaludni. A szememre egyáltalán nem jött álom. Egész idő alatt az a hülye telefonszám járt az eszembe. Megfogta a telefonom és az albumot majd bemásoltam a telefon számot és így az illetőnek egy SMS-t.
BamBam üzenete: Annyeong! Nem gondolod, hogy egy kicsit késő van?
Soa üzenete: Nem! Miért írtad le a telefonszámodat?
BamBam üzenete: Mondtam, hogy meg akarlak ismerni.
Soa üzenete: De miért pont engem? Olyan sok rajongótok van. Miért pont én?
BamBam üzenete: Mert aranyos vagy és szép a mosolyod.
Soa üzenete: Ez kivülről. Belülről pedig lehet, hogy egy szívtelen ember vagyok.
BamBam üzenete: Nem. A szívtelen embereknek nincs ilyen szép mosolyuk.
Soa üzenete: Te már csak tudod... Na jó én ehhez fáradt vagyok.
BamBam üzenete: Boldog születésnapot utólag! :)
Soa üzenete: Köszönöm. Neked is. Vagyis neked pedig boldog Valentin-napot ... utólag! :)
BamBam üzenete: Köszönöm. Jó éjt Soa!:)
Soa üzenete: Jó éjszakát Bamie! :)
BamBam üzenete: Bamie?
Soa üzenete: Igen, mert a BamBam az túl hosszú a Bamie pedig rövid és aranyos, mint te. :)
BamBam üzenete: Köszönöm Soa. Jó éjt még egyszer! :)
Soa üzenete: Jó éjszakát Bamie! :)
Ezután a beszélgetésünk után egyre többet üzentünk egymásnak. Amikor ráértünk írtunk egymásnak. Amikor vele beszélhetek akár SMS-ben akár személyesen boldogság tölt el. Egyre többet találkozgattunk és ezek után szorosabb lett a kapcsolatunk. 1 év után már létezni sem tudtunk egymás nélkül vagyis összejöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése