Egy nap éppen apa munkahelyén, a JYPnél voltam bent. Egyszer mentem a folyosó és csak úgy elestem a saját lábam miatt... Csak is én lehet ilyen szerencsétlen! Miért is ne egy irtó helyes srác jött mögöttem ezért egy kicsit cikinek is tartottam.
- Oh ... jól vagy Soa? – kérdezte a srác miközben segített felállni.
- Persze. – mondtam. – De én megyek!
- Engedd meg, hogy hazakísérjelek. – mosolygott.
Elindultunk. Fél óra múlva haza értünk. Nem volt otthon senki mert anya elment vásárolni apa pedig az ügynökségnél maradt.
- Egyébként honnan tudod a nevem? – kérdeztem.
- A te nevedet mindenki tudja az ügynökségnél. – mondtam.
Ez a mondata egy kicsit furán hangzott. Legalább is az én részemről. Olyan mintha vagy rólam beszélne folyton –amit kétlek– vagy olyan rossz lennék, hogy mindenki ismer. Rossz lennék?
- Aha, de nekem most mennem kell. – mondtam.
- Várj! Soa én nem azért mondtam. Csak érted az igazgató... – kezdte. – Ez nem fog jól elsülni...
- Hát nem. – mondtam.
- Figyelj én nem olyan srác vagyok. – mondta.
Ez most, hogy jön ide? Az előbb még az apámról akart valamit mondani, de nem fejezte be... Most meg már ott járunk, hogy milyen srác? Nagyon le vagyok maradva.
- Olyan, akit nem lehet egy könnyen lerázni? Vettem észre. – mosolyodtam el.
Megfordultam és menni készültem, de az ajtó megállított. Jól lefejeltem fából készült táblát.
- Soa jól vagy? – kérdezte aggódva.
Yugyeom –aggódó partnerem neve, mint megtudtam haza út alatt–mellém lépett és magához húzott és átölelt. Istenem milyen jó illata van. Akaratlanul is arcomat a mellkasába fúrtam. Éreztem és hallottam, hogy szívverése egyben légzése is felgyorsul ahogy a sajátomé is. Nem tudom mitől. Miért történik ez velem? Még csak ma találkoztam vele, de ő már elméletig látott... Nem tudom, de olyan jó az ölelése. Uram Isten válaszolni kellene a feltett kérdésére. Így hülyének fog nézni... Így is az vagyok ennyi szerencsétlenkedéssel.
- Nyitva... azt hittem. – próbáltam összerakni egy értelmes mondat, de egyáltalán nem sikerült.
Miért érzem azt, hogy jelenleg nem vagyok egyetlen egy értelmesen összefüggő mondatot nem tudok képezni. Ennyire nem lehet ügyetlen... Én egy rakás szerencsétlenség vagyok semmi több.
- Úgy értem, azt hittem nyitva van az ajtó. – javítottam ki magam miután kikászálódtam Yugyeom öleléséből.
- Ne aggódj értettem az előbb is. – mosolyodott el. – Gyere!
Kinyitotta a ajtót majd bementünk. Becsukta az ajtót majd kezébe kapott, mint egy menyasszonyt és felvitt az emeletre. Bevitt az egyik szobába ami pont az enyém volt. Vagy tudta vagy a véletlen műve. Szerintem csak véletlen egybeesés. Honnan tudta volna melyik is az én szobám az 5 háló közül? Amint beértünk a helyiségbe lefektetett a nagy, 3 személyes francia ágyra.
- Leülhetek? – kérdezte.
- Inkább gyere ide. – mondtam.
Yugyeom mellém feküdt az ágyra. Amint kényelmesen elhelyezkedett lehunyta szemeit. Ezt az alkalmat kihasználva egyből odabújtam hozzá. Őpedig átkarolta a vállamat és még jobban magához húzott. Ha apa ezt látná...
- Köszönöm! – mondtam majd a jobb kezemet mellkasára csúsztattam.
- Igazán nincs mit! – vett egy mély lélegzetet. – Egyébként én szeretem az ügyetlen lányokat, mint te. Neked pedig még jól is áll.
- Kösz. – ültem fel.
- Nem úgy értettem. – mondta.
Yugyeom is felülte majd éreztem, hogy a fejét a vállamra hajtja. Ránéztem majd simogatni kezdtem az arcát.
- Olyan puha az arcod. – mosolyodtam el.
A kezem arcáról nyakára tévedt. Yugyeom felemelte fejét, megfogta a derekamat majd maga felé fordított. Az egyik kezem nyakán pihent a másik pedig tincsei közé vándorolt. Yugyeom lefeküdt a hátára ezzel engem magára húzott. Felette támaszkodtam és gyönyörű szemeit, ajkait csodáltam.
- Soa... El kell mondanom valamit. – mondta.
- Csak nyugodtan. – mondtam.
- 2 hónapja amikor megláttalak egyből beléd szerettem. Alig vártam, hogy újra bemenj az ügynökséghez és összefussunk. – mondta.
- Yugyeom... – mosolyodtam el.
- Szeretlek Soa! – rántott magához majd hevesen megcsókolt.
- Szeretlek Yugyeom! – nyomtam egy ártatlan csókot nyakára.
Egyszer csak kezem levándorolt a nagyon tiltott területre és húztam végig ujjaimat hím tagján. Uram Isten mit csinálok? Nem szabadna. Ezzel nagyon kihúzom a gyufát nála, de nem tudok neki ellenállni. A cselekedetemtől egyből érezni lehetett a hatást Yugyeomnál. Lent megkeményedett ami a nadrágján dudorodva látszott. Nekem ez a helyzet még nagyon ismeretlen... Még csak 18 éves leszek. Nem szabadna ezt tennem, de kezeim maguktól cselekedtem és simogatni kezdték partnerem férfiasságát.
- Te készen állsz? – kérdezte izgatottan.
- Én... – kezdtem el hezitálni. Ha apa megtudja... Nem kell mindent megtudnia. Nekem is lehet egy kis magán életem. –... igen. Te?
- Én is. – markolt fenekembe ami egy nyögést váltott ki belőlem.
Ágyékára ültem majd Yugyeom tenyereit a fenekemre tette és elkezdett alattam mozogni. Akaratlanul lökött egyet előre a csípőm. Ezen mindketten felnyögtünk. Mozogni kezdtem előre majd hátra. Egy kicsit bizonytalanul kezdtem el, de amikor Yugyeom nyögni kezdett egyre bátrabban mozogtam. Partnerem levette a pólómat majd én is az övét. Nadrágjához nyúltam majd kikapcsoltam a nadrágszijját. Nyakához hajoltam majd adtam lágy csókot a puha bőrre.
- Ohh Yugie... – súgtam fülébe.
Erre Yugyeom csak felnyögött majd fenekembe markolt. Megfordultunk, levette magáról szűké vált nadrágját majd rólam is levette. Rám mászott majd combom közé férkőzött majd tettre kész hím tagját nőiességemhez nyomta. Felnyögtem majd lábammal átfogtam derekát így közelebb húzva magamhoz. Ajkaimhoz hajolt majd heves csókolózásba kezdtünk. Egyre jobban nyomta hozzám férfiasságát. Éreztem, hogy ez a helyzet már az én részemről is kezd visszafordíthalatlanná válni. Megfordultunk és a kezem már automatikus csusszant be boxere gumis anyaga alá. Lassan simogatni kezdtem már teljesen merev hím tagját.
- Soahh... nehh... kí..kínozz! – nyögött fel.
Yugyeom kikapcsolta a melltartómat majd megfordultunk és levette a bugyimat. Letépte magáról a boxerét majd visszatért hozzám.
- Jobban tetszel ruha nélkül. – mosolyogtam.
- Te pedig áh... most nézz a farkamra. – mondta.
Egy kicsit félve pillantotta le. Hmm... Szép méretes test részt takargatott eddig a boxere.
- Inkább csókolj meg! – mondtam.
Yugyeom nem tétovázott, odahajolt hozzám majd hevesen megcsókolt. Megfordultunk majd ajkaimmal végig haladtam testén végül férfiasságához értem és nyelvemmel kényeztetni kezdtem. Yugyeom hangosan felnyögött majd a lepedőbe markolt.
- Soa! – nyögte hangosan nevemet.
Nem soká éreztem a számban forró nedvét. Lenyeltem majd visszatértem ajkaihoz és megcsókoltam. Yugyeom átdugta nyelvét ajkaim között. Nyelveink simogatták egymást. Testünk olyan szorosan összetapadt, hogy az már fájt, de ezt a pillanatot a kutyám ugatása és Yugyeom telefonjának csörgése zavarta meg.
- Bonie menj ki a szobámból! – szóltam rá a kutyámra.
Yugyeom betakarta magát és felvette a telefonját. Kimentem a mosdóba majd belebújtam a köntösömbe. Lementem a nappaliba és adtam Bonienak inni meg enni majd egy kicsit játszottam vele.
- Kisasszony! Nem akarok nagyon gonosz lenni, de ezt a ha megtudják a szülei nem fognak neki örülni. – mondta az egyik komornyik.
- Nem kell a szüleimnek megtudnia. Ha pedig mégis akkor vállalom a következményeket. Szeretem Yugyeomot! – mondtam.
Hallottam, hogy az említett személy jön lefelé a lépcsőn. Odabattyogott hozzám majd a komornyik meghajolt majd távozott.
- Figyelj Soa! Sajnálom... – kezdte miközben az inge gombjával szenvedett.
- Majd én begombolom! – mondtam.
Odalépett hozzám majd begomboltam az ingét. Ezután az előttem álló megcsókolt.
- A félbe hagyott dolgokat be kell fejezni. – mosolygott.
Ezen csak elnevettem magam majd hozzá bújtam. Az arcomat mellkasába temette. Erre ő simogatni kezdte a hátamat.
- Ne felejtsd el, hogy szeretlek! – suttogta fülembe.
- Szeretlek Yugyeom! – nyomta egy csókot ajkaira.
- Most mennem kell. Hyung le fog szidni amiért úgy eltűntem. – mondta.
- Nem ha veled megyek. Felkapom a ruhámat majd indulhatunk is. – mondtam.
Felsiettem majd felvettem a fehérneműmet és a ruhámat majd a cipőmet és elindultunk. Útközben kitaláltuk mit is mondjunk ha az „igazgató” számon kér minket. Miért is ne amint megérkeztünk számon is kértek minket.
- Szerencsétlen voltam. Elestem, bevertem a fejem és Yugyeom pont ott volt. Haza kísért és velem volt addig amíg jobban lettem. – mondtam.
- De akkor sem kellett volna így eltűnnie Yugyeomnak. – mondta. –Haza kísért?
- Jaj apa... Nyugi már! Nem vagy 5 éves! Igen haza kísért. – mondtam.
- Apa?! – néztek rám a GOT7 tagok.
- Igen nektek az igazgató nekem az édesapám. De mindegy. – mondtam. – Apa nem történt semmi komoly!
- Jól van. – ölelt magához. – Csak tudod te vagy az egyetlen lányom! Nem akarom, hogy ilyen hamar felnőj.
- Apa! Ha felnőtt leszek vagy házas én akkor is anya és a te egyetlen lányotok leszek. – mosolyogtam majd átöleltem.
- Én megyek! Maradj nyugodtan. De nem szeretném ha későn jönnél haza. Otthon várunk anyáddal. – mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
- Jól van! – nyomtam egy puszit arcára majd elment.
Yugyeom mellém lépett majd magához ölelt. Lassan alig feltűnően mellemre csúsztatta tenyerét.
- Yugyeom... – suttogtam nyakába.
- Szeretlek! – súgta fülembe.
- Héé... veletek meg mi van? – kérdezte Mark.
- Nincs semmi. – vágtam rá.
- Nem úgy látszik... Yugyeom te kavarsz az igazgató lányával? –kérdezte JR.
Yugyeommal csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Átkarolta a vállamat majd magához húzott.
- Mióta? – kérdezte JB.
- Ma úgy dél óta. – mondta Yugyeom.
- Hol voltatok? – kérdezte YoungJae.
- Nálam. – mondtam.
- Mit csináltatok? – kérdezte BamBam.
Yugyeom keze a vállamról fenekemre vándorolt majd ütögetni kezdte. Végül maga elé húzott és a derekamra tette a kezét.
- Oh oké... Már értjük. Szerintem kezdjük el a próbát. – mondta JR és JB egyszerre.
A srácok próbálni kezdtek később Yugyeom haza kísért mivel már nagyon késő volt. Felmentünk a szobámba és beszélgetni kezdtünk majd mindketten elaludtunk. Apáékat nem kérdeztem meg, hogy nálam aludhat-e csak véletlenül aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése