L.Joe - Szabó Diminikának

Egy lány boldogan sietett egy helyes fiatal ember felé. Amikor odaért hozzá nyakába ugrott és mosolyogva megcsókolta. Már hetek óta nem látták egymást ami nagyon nehéz volt számukra. Heves csókolózásba kezdtek és észre sem vették, hogy időközben megérkezett egy harmadik személy is.

Lassan sétáltam egy park felé ami nekem nagyon ismeretlen volt. Csak azért mentem oda, hogy a legjobb barátommal találkozzak kinek neve Lee Byung-hun. Nagyon aranyos srác. Bevallom nem csak barátként tekintek rá. Szeretem. Csak én voltam olyan hülye, hogy összehoztam a legjobb barátnőmmel és most felhőtlen kapcsolatukat élik. Szomorú vagyok amiért összehoztam őket, de boldog vagyok amiért nekik legalább van egy normális kapcsolatuk... Amikor odaértem a park bejáratához egyből kiszúrtam őket, hogy egy gyönyörű szökőkútnál csókolgatják egymást. Boldogok... Ezt látva elmosolyodok és odamegyek hozzájuk. Nem vesznek észre, ami egy kicsit rosszul esik. Zavartan néztem a földet, a mellettünk lévő fákat, bokrokat és a gyönyörű szökőkutat ami olyan könnyedén csordogált.
-       Khm... Szia. – köszörülte meg torkát Byung.
-       Sziasztok! Nem akarok zavarni. Ha gondoljátok elmegyek. – mondtam még mindig zavartan.
-       Nem, nem zavarsz egyáltalán. Be szeretnék jelenteni valamit. – térdelt le legjobbbarátnőm elé. – Tudod mennyire szeretlek és kérlek legyél a feleségem!
-       Hunie! Igen leszek a feleséged. – ugrott nyakába barátnőm.
Én csak álltam és néztem ki a fejemből. Nem tudtam vagy nem akartam felfogni, hogy az a srác akibe az elmúlt időbe beleszerettem megkérte a barátnőm kezét. Ha én nem hoztam volna össze őket most nem lenne ez. A barátnőm nem lenne a menyasszonya Byungnak. Olyan hülye vagyok! Ez miattam volt. Saját magam miatt fogok szenvedni amikor ők összeházasodnak és boldogan élik életüket. Míg én egy szürke kisegér fogok maradni. Eddig se tudtam teljesen kibontakozni gyönyörű barátnőm mellett, de ezek után végképp nem fogok. Ez a pillanat romokba  döntötte azt a csepp reményt is, hogy van esélyem összejönni Byunggal. Könnyezni kezdett a szemem és egy csepp végig fojt kiszáradt arcomon.
-       Héé Domi... Minden okés? – kérdezte Byung miközben a vállamat simogatta.
-       Persze. – töröltem le könnyeimet.
-       Miért sír... – kezdte.
-       Semmi csak öröm könnyek. – erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-       Hát jó. Soa szüleivel már beszéltem. Beleegyeztek a házasságba. Én minél hamarabb le akarom tudni. Ma már szeretném megvenni az öltönyt és szükségem lenne a segítségedre. – fordult felém.
-       Persze. Mindenbe segítek. Csak szóljatok hamarabb mert akkor úgy alakítom a progamaimat. – mondtam.
-       De persze ma nincs semmi programod és eltudsz jönni velem öltönyt venni? – kérdezte Byung.
-       Nincs. – sóhajtottam.
-       Akkor menjünk haza. Domi majd érted megyek. – mosolygott.
Nyomott egy puszit az arcomra majd el is ment Soaval. Nem akarok belegondolni mit csinálnak együtt amikor csak ketten vannak. Elfogott a hányinger ahogy mégis belegondoltam majd haza siettem. Sírva rohantam fel a szobámba és feküdtem be az ágyba. Anya pont otthon volt és feljött hozzám.
-       Kincsem mi a baj van? – kérdezte aggódva.
-       Semmi csak inkább egyedül akarok lenni. – mondtam.
Óráknak tűnő perceket feküdtem az ágyban sírva. Végül egy csengetést hallottam. Tudtam, hogy Byung ezért gyorsan rendbe szedtem magam és siettem is. Nem akartam megváratni a leendő férjet.
-       Szia. – mosolygott.
-       Csak essünk túl rajta. Válasszuk ki és hozz haza. – mondtam egyhangúan.
-       Mi a baj van? – kérdezte értetlenül miközben beültünk a kocsijába.
Válaszra sem méltattam a kérdést. Csak ültem mellette csendesen. Megérkeztünk az egyik butikhoz. Bementünk és ott Byung megtalálta azt az öltönyt amibe elsőnek bele is szeretett. Felpróbálta, de még mielőtt kijött volna behívott.
-       Bekötnéd a nyakkendőmet? – kérdezte.
Megfogtam majd megkötöttem. Hogy nem tudja egy pasi bekötni magának a nyakkendőt? Amikor végeztem sóhajtottam egyet. Ekkor vettem észre, hogy ahol Byung próbált akkora, mint egy szoba. Van benne 3 tükör, egy emelvény és 2 kanapé.
-       Elegáns vagy. – ültem le az egyik fehér, bőr kanapéra.
-       Kösz. – válaszolt egy kicsit távolság tartóan.
Ekkor felpillantottam rá és előttem állt. Megfogta a kezemet majd felhúzott kényelmes ülő helyzetemből.
-       Miért vagy ilyen? Mi a baj van? – kérdezte. – A barátod vagyok elmondhatod nyugodtan.
-       Chh... még kérded mi a bajom? Ha ennyire jó barát lennél tudnád mi a helyzet. – toltam el magamtól és menni készültem, de megfogta a kezemet ezzel ott marasztalt.
-       Tudni akarod mi a bajom? – kérdeztem. – Az, hogy hülye voltam amiért összehoztalak Soaval. Olyan boldog vagy miatta és ez nekem fáj. Fáj mert én miattam vagy boldog. Szeretlek Byung! Egy ideje reménykedek benne, hogy szakítasz Soaval és én végre próbálkozhatok veled. Erre fel te most benyögöd, hogy megkéred a kezét. Köszönöm szépen én ebből nem kérek! Ja és lenne egy kérésem. Ne hívj meg az esküvőre mert nem megyek el. Nem akarok magamnak még jobban fájdalmat okozni.
-       Kérlek Domi! Gyere el az esküvőre. Nem miattam hanem Soa miatt. – mondta.
-       Basszus most vallottam neked szerelmet és te csak annyit hallottál meg, hogy nem megyek az esküvőre? – kérdeztem miközben könnyeim hullottak.
-       Szeretlek Domi! Nem azért veszem el Soat mert annyira szeretem. A szülei kényszerítették rám. – mondta. – Ez az igazság!
-       Tessék? De akkor mi volt az, amit mondtál a parkban, hogy Soa szüleivel már mindent megbeszéltél? – kérdeztem értetlenül.
-       Én csak mondtam, hogy még nem akarok senkivel sem házasodni erre fel ők rám kényszerítették. – mondta lehajtott fejjel.
Visszaléptem hozzá majd magamhoz öleltem. Pár perc múlva éreztem, hogy vékony anyagú felsőm a vállamnál átázott Byung könnyeitől. Ettől még szorosabban öleltem magamhoz. Egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy arcába nézhessek. Letöröltem könnyeit majd puha bőrét kezdtem simogatni. Byung egyre közelebb hajolt hozzám míg végül megcsókolt. Gyengéd volt és szenvedélyes.
-       Szeretlek Paboya! – dünnyögtem ajkaira.
-       Szeretlek! – súgta fülembe.
Halk, férfias hangjától akaratlanul is végigfutott hátamon a hideg. Felsóhajtottam majd újra magamhoz öleltem. Percekig öleltünk egymást majd Byung átöltözött és elindultunk egy kajáldába. Megvacsoráztunk és amikor kiléptünk az épületből szakadni kezdett az eső. Messze volt Byung kocsija. Kéz a kézben futottunk a kocsi felé. Beültünk a hátsó ülésre majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Kacér mosolya miatt bátran kezdeményeztem egy csókot amit partnerem rögtön viszonzott. Kezem bevándorolt Byung felsője alá majd simogatni kezdtem mellkasát. Halkan felnyögött majd maga alá fektetett. Ajkaival áttért nyakamra és egy kicsit megszívta az érzékeny bőrömet. Levettem a felsőjét amit az én felsőm követett. Egyre jobban forrósodott a levegő és egyre több ruhától szabadultunk meg. Végül meztelen testünk simult egymáshoz egy heves csók közepette. Éreztem Byung lüktető férfiasságát hasam aljánál. Késztetést éreztem, hogy lenyúljak és simogassam hím tagját. A kezem cselekedett és nem soká hallottam partnerem férfias nyögéseit. Ő nőiességemhez vezette kezét és 2 ujjával belém hatolt. Felnyögtem majd egy szenvedélyes csókba húztam. Pár perc múlva éreztem, hogy Byung belém hatolt. Nagyon rendesen várt amíg megszokjuk az új érzést. Lassan mozogni kezdett. A tempón az 1 óra alatt nem változtattunk majd sokkal érzékibb lett. Szeretem ezt a pasit! Mint már említettem 1 óra múlva, elért minket a gyönyör. Ezután heves csókolózásba kezdtünk. Ezt a romantikus pillanatot telefonom üzenet jelző hangja zavarta meg. Megnéztem és Soa írt. Az üzenetben ez állt: „Nagyon csalódtam benned! Azt hittem rád bízhatom a vőlegényemet, de nem. Azt hitted nem veszem észre, hogy mennyire oda vagy érte? Jobb lesz kiábrándulsz belőle mert ő téged soha sem fog szeretni!”.
-       Chh... még ő mondja magát legjobb barátnőmnek. – mondtam halkan.
-       Mi az? – kérdezte.
-       Csak Soa írt, hogy itt képzelek magamról. Ő rájött, hogy szerelmes vagyok beléd és felejtselek el mert te csak az övé vagy és sosem fogsz engem szeretni. – mondtam.
-       Ne foglalkozz vele! Beszélek vele holnap. Viszont öltözzünk fel. Haza viszlek mert a szüleid biztosan aggódnak érted. – mosolygott.
-       Jó kezekben vagyok tehát nem kell nagyon félteniük. – csókoltam meg Byungot.
Felvettük a ruháinkat majd előre ültünk. Elindultunk és Byung megfogta a kezemet vezetés közben. Ránéztem majd elmosolyodtam és egy puszit nyomtam arcára.
Másnap Byung beszélt Soaval és felbontották az eljegyzést. Ennek csak én örültem a legjobban. Tudom szemét vagyok, de örültem neki, hogy Byung végre az enyém és szeret.

Utóirat: Tudom azt mondta, hogy hétvégére lesz meg ez a oneshot, de csak mostanra tudtam hozni. Sajnálom ezt a több, mint 1 hetes késést késést. Remélem tetszett! Ja és kérek minden olvasót írja le a véleményét. Jöhet negatív, pozitív is egyaránt csak, hogy tudjam miben kell még javítanom vagy éppenséggel mi maradjon. Előre is köszönöm! Ha valaki még szeretne személyre szóló oneshotot akkor írjon nyugodtan a véleményhez csatolva, hogy kiről szóljon és az igazi neveteket! Előre is köszönöm a véleményeteket és ha kértek oeshotot! Dominika remélem tetszett a késésem ellenére is!