*3-4 hónappal ezelőtt*
- Ági, Ági! – kezdte a húgom. – Ha nagyon szépen megkérlek eljössz értem a suliba?
- Minek? 14 éves vagy már könyörgöm. Nem vagy ovis.
- De a szóbelim lesz...
- Ja az új suliba. Persze elkísérlek. De anyáék nem érnek rá?
- Nem... Tudom milyen „elfoglaltak”...
Ja igen... El is felejtettem mondani a szüleink nem foglalkoznak velünk... Se velem, se a húgommal. A diploma osztómra ami fél éve volt eljöttek, de nem kaptam semmit. Még annyit se, hogy „Gratulálok, hogy elvégezted az egyetemet!” semmit... Nem kapok a húgommal már 4-5 éve szülői szeretetet. Tesóm engem tekint az anyjának, mivel én többet törődök vele...
- Mikor kell majd menned?
- Reggel 8ra kell ott lenni az egyik suliba, a másikba 12re.
- Aha értem. Ne aggódj elmegyek veled és helyetted is fogok izgulni! – öleltem magamhoz. – De most nyomás aludni, holnap reggel nem bírsz majd felkelni.
- Te is aludjál!
- Én is mindjárt megyek csak még lezuhanyzok!
Húgom aludni, míg én zuhanyozni mentem. Testem áztatása közben elgondolkodtam, hogy már 21 éves vagyok, de még nem volt egyetlen egy normális szerelmi kapcsolatom... Elvetettem ezt a gondolatot majd megtörölköztem és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel időben felkeltettem húgomat, reggeliztünk, fogat mostunk, felöltöztünk és végül elindultunk. Szegényke nagyon izgult az első sulinál. A második már meg sem kottyant. Ott nem is izgult és amikor kijött akkor csak mosolygott és mondta, hogy „Nagyon jó volt!”. Végül elindultunk haza. Útközben megálltunk egy kajáldában ettünk valamit majd amikor elindultunk az ajtóba véletlenül nem figyeltem és neki mentem egy srácnak.
- Á... Á... Ág...
- Mi van? Beszélj már érthetően.
- Ő Ilhoon és a BtoB... Mit keresnek itt Magyarországon? Basszus... Koncertjük lesz... De jó lenne egy autogram tőlük...
- Miért nem mész oda hozzá és kérsz?
- Mert nem tudom az angol nyelvet csak nagyon gyatrán a koreait pedig egyáltalán...
- Figyelj húgi! Haza tudsz menni egyedül?
- Miért? Egyébként igen.
- Nekem van egy kis elintézni való dolgom.
- Oké. Szia!
Hugicám elindult haza. Amikor olyan távolságra volt, hogy ha visszanéz már nem lát felálltam és odamentem ahhoz az Ilhoon nevezetű sráchoz.
- Elnézést! Az előbb velem volt egy lány, ő a húgom és kérhetnék neki egy autogramot? – kérdeztem koreai nyelven. Milyen jó, hogy ezt tanultam közép suliban is meg egyetemen is.
- Szia! Persze.
Elővett egy tollat én adtam neki egy lapot majd aláírta. Mindegyiktől kértem egy autogramot és volt egy srác, aki nagyon megtetszett. Ahogy az aláírásából láttam „p” betűvel kezdődik a neve.
Hazamentem, de útközben vettem 2 jegyet a BtoB koncertre. Kíváncsi vagyok arra a sráca hogyan is énekel. VIP jegyet vettem. Volt pénzem tehát az ár nem érdekelt.
Amint hazaértem húgomtól érdeklődni kezdtem. Ő csak értetlenül nézett rám egész idő alatt.
- Most mi van? – kérdeztem.
- Miért érdeklődsz te Peniel iránt?
- Csak kíváncsi vagyok...
- Aha kíváncsi. Tetszik neked?
- Aranyos... Na hány éves? Mikor született? Van barátnője?
- 22 éves. 1993. március 10-én született és én úgy tudom, hogy nincs barátnője.
- De ha ’93-as születésű akkor, hogy 22 éves?
- Dél-Koreában hozzá kell adni +1 évet. Ne kérdezd fogalmam sincs miért...
- Tehát ugyan annyi idős, mint én. Az jó. Remélem hétvégén nincsen semmi dolgod. Velem leszel egész nap!
Kimentem a szobájából majd elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. Már nagyon várom, hogy holnap legyen. Holnap már péntek tehát nem soká itt a koncert. Szerencsém van, hogy még kaptam jegyet...
Reggel arra keltem, hogy a Nap besüt az ablakon keresztül. Kinyitottam szemeimet és majdnem szív rohamot kaptam. A húgom velem szemben ült a földön és engem bámult nagy szemekkel.
- Basszus... Rám hozod a szív rohamot!
- Tudom. – vigyorgott.
- Neked suliban kellene lenned. – néztem rá az órára, ami negyed 10et mutatott.
- Nem kell suliba menni. Valami verseny van.
- Jól van akkor. Gyere reggelizzünk valamit.
- Nincs semmi a hűtőben.
- Akkor mindjárt elmegyek a boltba.
Felöltöztem, sminkeltem majd elmentem egy szupermárketbe. Bevásároltam és a cuccokat alig bírtam haza vinni. Útközben leszólított egy srác.
- Héé! Egy ilyen szép lánynak nem szabad cipekednie.
Megálltam majd az illetőre néztem. A szívem kihagyott egy ütemet majd roham tempóban kezdett verni. Peniel mosolygós arccal jött hozzám közelebb majd kivett a kezemből 2 szatyrot. Hazakísért majd bejött és segített elpakolni és valami ebédet főzni. Közben beszélgettünk és megismertük egymást. Nagyon kedves és aranyos srác.
Húgom énekelve jött le a konyhába. Amin eléggé elmosolyodtam. Nincs tökéletes hangja, de imádom amikor próbálna énekelni.
- Mit énekelsz húgi?
- BtoB-től a wow című zenéjüket... annyira te... Nem én ezt csak álmodom! Nem Peniel nincs itt a házban!
- Khmm... Hugi egy kicsit hangosan gondolkodsz.
- Peniel mit keres itt?
- Csak találkoztunk és volt olyan kedves, hogy segített haza hozni a cuccokat amiket vettem és most segít főzni.
Húgom annyira örült neki, hogy a nyakába ugrott. Peniel nagyon meglepődött ezen, de csak elvigyorodott. Majdnem elestek.
- Na jó húgi! Engedd el Penielt és gyere enni!
Leültünk enni, de én kis segítő Szakácsom csak állt a konyhában. Ránéztem és egy kicsit elpirultam, mert ő végignézett rajtam és megnyalta ajkait.
- Peniel gyere enni! Segítettél, tehát ez részben a te érdemed is!
- A szüleitek nem hiszem, hogy örülnének nekem...
- Ők nincsenek itthon és majd csak este jönnek.
Végül Peniel leült mellém és enni kezdtünk. Utána Húgom elmosogatott én addig beszélgettem kis vendégünkkel.
- Nekem mennem kell! A srácok nem fognak örülni annak, hogy így eltűntem.
- Hát jó! – sóhajtottam csalódottan. – Menj csak nyugodtan. Gyere! Kikísérlek!
Húgom is elköszönt Penieltől majd kikísértem. A Bejárati ajtónál még beszélgettünk egy kicsit majd elindult. Egy idő után visszafordult, visszahozzam és megpuszilt. Én ezen totál elvörösödtem majd megöleltem és a fülébe súgtam:
- Nem soká találkozunk!
Ő csak értetlenül nézett rám majd nyomtam egy ártatlan puszit az arcára. Elmosolyodott majd újra elindult, de már nem fordult vissza. Bementem a házba majd elmentem zuhanyozni. Amikor anyáék haza jöttek húgommal már aludtunk.
*3-4 hónappal később /jelen/ BtoB koncert napja*
Reggel felkeltünk és elkezdtünk készülődni. Nehéz volt úgy öltözésre kényszeríteni húgomat, hogy nem mondtam el neki, hova megyünk. Meglepetésnek akarom neki. Elkészültünk majd elindultunk.
Sikerült meglepnek hugicámat mert sírva fakadt amikor megtudta, hogy BtoB koncertre hoztam. Örültem neki, ha boldog. Mindig próbáltam neki valami kis apróságot adni ha már anyáéktól nem kapunk semmit...
A srácok nagyon jól teljesítettek. Egyszerűen beleszerettem Penielbe. Tökéletes hangja és áhh... Ő maga is tökéletes. Végül elkövetkezett várva várt dedikálás. Miért is ne húgommal az utolsók lettünk. Csak reménykedni tudtunk benne, hogy nem küldenek el minket hamarabb mert a srácok”elfáradtak” és, hogy pihenhessenek.
Úgy éjfél körül ránk került a sor. Húgom aláíratta mindenkivel az övét is és az enyémet is. Viszont az enyémet Peniellel nem. Odamentem hozzá majd dedikáltattam az albumukat. Miután aláírta felnézett. Nagy szemekkel nézett rám és amikor felfogta, hogy ki is vagyok, elmosolyodott, felállt és megölelt.
- Tehát erre éretted, hogy nem soká találkozunk!
- Igen Peniel...
- Örülök, hogy itt vagy! – adott egy puszit az arcomra.
Fogalmam sincs miért, de jobban szerettem volna, hogyha megcsókol. Peniel megfogta a kezemet majd elhúzott az öltözők felé. Bement az egyikbe majd becsukta az ajtót és megállt közvetlenül velem szemben.
- Szép vagy!
- Köszönöm!
- Figyelj Ági! Nagyon aranyos vagy és szeretném veled tartani a kapcsolatot. – nyomott a kezembe egy papír cetlit. – A telefon számom. Bár mikor hívhatsz. Nem érdekeljen az idő eltolódás. Hozzád mindig van kedvem.
- Jól van. De nekem most mennem kell! Szia Peniel! – indultam el.
- Várj!
- Mi az?
- Hiányozni fogsz!
Elmosolyodtam majd kimentem és haza indultam a húgommal. Anyáék természetesen leszidtak, hogy hol voltunk meg ilyenek. Úgy konkrétan nem érdekelt mert az valami okból kifolyólag jobban fájt, hogy Peniel már nem lesz a közelemben. Szomorúan mentem el zuhanyozni és még szomorúbban bújtam ágyba és már sírva aludtam el.
*6 hónappal a koncert után*
Peniellel csak párszor beszéltünk telefonon, de minden nap írunk egymásnak sms-t. Boldog vagyok, hogy egy ilyen srácot tudtam magam találni. Igaz nem vagyunk együtt, de mostanában egyre többet beszélgetünk ez ilyen dolgokról. Ő mondta, hogy megpróbál beszélni az igazgatóval, hogy többet legyen itt, Magyarországon koncertjük. De én csak azt mondtam neki, hogy bolond.
Egy nap kivételesen boldogan keltem. A szüleimtől elköltöztem mert már elegem volt abból, hogy ha otthon vannak (ami mostanában egyre több volt...) folyton azzal szekálnak, hogy szerezzek magamnak férjet és költözzek el otthonról, mivel már felnőtt vagyok. Igaz nincs férjem, de elköltöztem. Nem érdekelnek. Egyedül a húgommal beszélek napi szinten.
Tehát amint kikeltem az ágyból egyből csengettek is. Fogalmam sem volt ki lehet az. Hozzám soha senki nem jött még amióta külön élek a szüleimtől. Ajtót nyitottam és nem akartam hinni a szememnek. Valaki állt az ajtóban, de nem láttam mert egy óriási macival eltakarta az arcát.
- Miben segíthetek?
Nem válaszolt. Megkérdeztem még egyszer, de megint nem válaszolt. Megfogtam a macit majd kikaptam az illető kezéből és amikor megláttam vendégemet kiesett a kezemből a plüss.
- Szia!
- S-szia! Há... khm... hát te? Hogy kerülsz ide?
- Már be sem hívsz?
- De gyere nyugodtan.
Behívtam majd leültünk a nappaliba beszélgetni. Nagyon zavarban voltam. Nem számítottam látogatóra és végképp nem rá.
- Hozzak valamit? Kérsz?
- Ági! Nyugi. Nem kell semmi! Csak veled akarok beszélni! Hiányoztál!
- Peniel... Cuki vagy! – öleltem magamhoz.
Felálltam a kanapéról majd a lépcső felé vettem volna az irányt, de Peniel kezem után nyúlt majd visszahúzott magához, az ölébe estem és megcsókolt. Hevesen és szenvedélyesen tépte ajkaimat. Csodálatos érzés volt. Ebbe a csókba beleremegett az egész testem. Feltápászkodtam majd vele szembe az ölébe ültem. Egy pillanatra sem szakadtunk el egymás ajkaitól. Amint elhelyezkedtem ölébe Peniel átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához. Hajába túrtam erre ő végignyalt alsó ajkamon. Értettem a célzását ezért utat engedtem nyelvének. Izmaink vad táncba kezdtek. Csókunkba mosolyogtam majd az egyből le is fagyott arcomról mikor Peniel lökött egyet csípőjén jelezvén, hogy neki további szándékai vannak velem. Elszakadtam tőle majd felálltam öléből. Levegő után kezdtem kapkodni. Peniel felállt majd odajött hozzám és megfogta a kezemet.
- Ági! Lehet egy életbevágó kérdésem?
- Persze.
- Leszel a barátnőm?
- Igen! Leszek!
- Figyelj! Én várni fogok rád! Minden téren. Szeretkezés terén is. Tudom azért húzódtál el mert nem akarod. Várok!
- Köszönöm Peniel! Ez nagyon rendes tőled.
- Nem fogok semmit se sürgetni, de nem aludhatnék itt?
- Miért is?
- Azért mert annyira siettem, hozzád, hogy nem volt időm semmilyen szállodát nézni és foglalni.
- Nem is engedném, hogy máshol aludj! Csak velem lehetsz!
- Máris gondoltam!
- Nem örülsz neki?
- De nagyon is! Sőt... túlságosan is!
Elmosolyodott majd magához ölelt és egy cuppanós puszit nyomott ajkaimra. Főztünk ebédet majd egy kicsit medencéztünk a kertben. Végül lezuhanyoztunk – persze külön-külön – és ágyba bújtunk – mármint aludni, nem kell semmi perverzre gondolni –.
Peniel barátnője vagyok és mindent meg fogok tenni, hogy örökre az is legyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése