Monori Henrietta: Heni – NamJoon

-       Egy nap a kisfiúnk mellett lesz egy kislányunk is! – morogta Nam Joon a fülembe.
-       Először kicsi Nam Joon is szülessen meg. – mondtam.
-       Hány hónap múlva?
-       1 hét, de lehet később lehet hamarabb jön. Attól függ mikor akar világra jönni kicsi NamJoon.
-       Alig várom, hogy a kezembe foghassam. Az esküvőnk mikor legyen?
-       Nem tudom. Szerintem jobb lenne még most mielőtt megszületne.
-       Jó ötlet! Holnap szólok anyának, hogy mire jutottunk ezzel kapcsolatban.
-       De ugye nem azért veszel el feleségül mert már terhes vagyok?
-       Mi? Nem, dehogy! Heni... azért veszlek el meg szeretlek!
-       Én is szeretlek!
-       El sem hiszem, hogy már általános iskola óta szerelmes vagyok beléd és most az esküvőt tervezgetjük.
-       Én sem, de így van! Örülök, hogy ez a valóság és nem csak álmodom.
-       Szerintem aludjunk mert már nagyon elfáradtam.
   A fejemet mellkasára hajtottam majd  a fáradság el is nyomott. Minél közelebb kerülök a szülés napjához annál jobban fáradok és félek. A szüleim nagyon ellenezték, mivel még fiatal vagyok. De nem hallgattam rájuk... Megtartottam és most tessék. Boldog vagyok!
   Másnap erős fájásra keltem. Felébresztettem szerelmemet majd ő hívta a mentőt. 15 perc múlva már a mentőben voltunk és a kórház felé vettük az irányt. NamJoon ott ült mellettem és egész idő alatt a kezemet fogta. Amikor megérkeztünk a kórházba szülő szobába vittek ahova jött szerelmem is.
   Nem kezdődhetett egyből a szülés mert még nem voltak elég gyakrabban a fájásaim. 1 óra kín szenvedés után elkezdődött. 2 óra múlva már a saját kórtermembe voltam ahol NamJoon is velem volt. A kimerültség teljesen elnyomott.
   Gyerek sírásra keltem fel délután 4 órakor. Amikor kinyitottam szemeimet NamJoon pillantottam meg kezében a babánkkal. Nagyon aranyosak voltak. Szerelmem viszont nem bírt vele. Biztosan éhes.
-       NamJoon! Szerintem éhes...
   Ideadta majd megetettem. Olyan apró volt, olyan törékeny és olyan cuki. Teljesen NamJoonra hasonlít. Ázsiai baba, életem nagy vágya volt, hogy egy távol keleti pasim legyen és a gyerekünk majd rá hasonlítson, mint rám. NamJoon mellém ült majd nézett ahogy gyönyörű babánk arcát simogatom.
-       Legszebb baba a világon!
-       NamJoon rád hasonlít. Nagyon olyan, mint te. Ha felnő tökéletes lesz, mint te.
-       Kicsim... gyönyörű lesz! A következő gyerekünk majd egy lány lesz. Egy tökéletes kislány, aki rád fog hasonlítani.
-       Jó napot kívánok! – jött be az orvosom.
-       Jó napot doktor úr! – mondtuk.
-       Van egy nagyon rossz hírem. A szülés után egy kis probléma adódott, aminek a következménye az az, hogy többé nem lehet terhes. Sajnálom! Ennek az okát pontosan még nem tudjuk, mivel még vizsgálatokat kell elvégeznünk. Amint megtudtuk az okát egyből értesíteni fogjuk önöket. Most pedig mennem kell! Viszlát!
   Az orvos kiment én pedig sírva fakadtam. NamJoon magához ölelt majd megcsókolt. A babánkra nézett, aki csak értetlenül pillantott rám és szerelmemre.
-       Nem lesz kislányunk...
-       Heni nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Itt van a kisfiúnk, ha pedig utána még akarunk gyereket akkor majd örökbe fogadunk vagy majd próbálkozunk minden féleképpen.
-       Szeretlek NamJoon!
-       Szeretlek!
   Pár nap múlva kiengedtek a kórházból engem is és a gyereket is. NamJoon otthon összerakta a baba ágyat én addig elaltattam a kisbabánkat ami nem volt nehéz. Beleraktam majd szerelmem betakarta. Bementünk a szobába majd lefeküdtem az ágyra.

   Kicsi NamJoon 2 éves. A születésnapját velünk ünnepelte délelőtt, délután pedig vőlegényem szüleinél volt.
   Délután kitakarítottunk a házban végül felmentem a szobába és fáradtan dőltem az ágyra NamJoon mellé. Rám nézett majd elvigyorodott. Megráztam a fejemet mikor rám mászott. Elkezdte csókolgatni a nyakamat majd lejjebb haladt kulcscsontomra. Levette a pólómat, amit a nadrágom követett.
-       NamJoon... Ne most...
-       De kicsim...
-       Figyelj ha véletlenül mégis sikerülne a gyerek nem akarok egy 2.-at úgy, hogy csak a vőlegényem vagy. Anyáék nem tudom mit szólnának hozzá.
-       De tudják, hogy gyereked van.
-       Igen. Viszont úgy tudják, hogy a pasim elhagyott.
-       Miért nem mondtad azt, hogy már a férjed vagyok?
-       Mert az jutott eszembe először. Tudod milyen váratlanul jelentek meg itt Koreában...
-       Jól van... Akkor 2 hónap múlva meglesz az esküvő. Mindkét család itt legyen?
-       Igen. Csak egyszer akarok házasodni.

*2 hónappal később*
   Az esküvő csodálatos volt. NamJoon teljesen kitett magáért ezért este a gyerek anyósomék aludt. Férjecskémmel pedig megtörtént amit 2 hónappal ezelőtt annyira akart.
   Pár nappal később hányingerre keltem. Gyorsan kikeltem az ágyból és amit előző este ettem az mind kijött belőlem. Ez ment egész nap. Ahogy megéreztem bármilyen ételnek az illatát egyből rohannom kellett a mosdóba.
   Másnap NamJoonnal elmentünk a nőgyógyászomhoz, aki tovább küldött a kórházba. Ott megvizsgáltak és 1 órát kellett várni eredményekre. Én nem értettem semmit. Akkor voltam ilyen állapotban amikor a fiammal terhes voltam. Most pedig ugyan az van, mint akkor. A kórtermembe egy orvos lépett be kezében a leleteimmel. Az eredmény megdöbbentő volt.
-       Mrs. Kim örömmel közlöm, hogy ön várandós!
-       De ez lehetetlen... – mondtam.
-       Miért is?
-       Azért doktor úr mert én nem lehetek terhes, mert az előző gyerekem születése után azt mondták, hogy nem lehet több gyerekem.
-       Akkor az orvosa valószínűleg elnézett valamit. Mert nem találtunk semmi olyat ami megakadályozta volna a megtermékenyítésben.
-       Ez azt jelenti, hogy ha szeretnék még gyereket akkor lehet?
-       Természetesen!
-       Uram Isten! – kezdtem el sírni, persze örömömben.
   Az orvos kiment mi pedig olyan boldogok voltunk, mint még soha. NamJoonnal mindent megtettünk, hogy egészséges kis testvére legyen a fiacskánknak.

*8 hónappal később*
   Megtudtuk a születendő gyermek nemét és sajnos nem kislány lesz hanem megint fiú. Persze ennek örülök, csak jó lett volna egy lány is. Már csak 1 hónapom van, de ha nagyon pontos akarok lenni akkor 3 hét és 4 nap. Nem izgulok egyáltalán. Tudom, hogy egészséges lesz mivel nem vittem be semmi káros dolgot a szervezetembe. Teljesen egészséges vagyok. Remélem a baba is a pocakomba. NamJoon nagyon sokat simogatja amióta rugdalózik a hasamban.
   Este volt és az ágyban feküdtünk. NamJooniet már elaltattuk így csak nekünk kell álomba szenderülnünk. Az ablak felé voltam fordulva így háttal voltam férjecskémnek. Ő hátulról átölelt és a kezét pocakomra helyezte majd simogatni kezdte. Jó érzés volt. A baba nem örült neki, hogy simogatja ezért rúgodt egy nagyot, amin én csak felkuncogtam.
-       Focista lesz a gyerek.
-       NamJoon...
-       Neked nem fáj amikor rúg?
-       Nem.
   NamJoon tovább simogatta a hasamat a baba pedig folyton rúgott. Elnevettem magam mert ez a helyzet egy kicsit vicces volt.
-       NamJoon... nem szeret téged a gyerekünk!
-       Majd én beszélek vele.
-       Mégis hogyan? – nevettem.
   NamJoon a hátamra fordított, a pocakomhoz hajolt majd simogatni kezdte. Adott rá pár lágy puszit majd beszélni kezdett a hasamhoz.
-       Kisfiam! Egyezzünk meg! 3 hétig és 4 napig békén hagylak, de akkor a mamát kíméld meg szülés közben! Nem szeretném ha sokat szenvedne...
-       Édes...
-       Sss...
   Ajkaimhoz hajolt majd egy lágy csókot hintett rájuk. A keze még mindig pocakomon volt majd a babánk rúgott egyet.
-       Jó, jó leveszem!
-       Fáradt vagyok. Aludjunk szerelmem!
-       Jó éjt kicsim!
-       Jó éjszakát édes!
   NamJoon a hátára feküdt majd magához húzott és átölelt. A fejemet szerelmem mellkasára tettem majd lehunytam szemeimet. Szeretem NamJoont! Tiszta szívemből! Boldog vagyok, hogy ő a férjem és kis fiaim édesapja. Remélem most is inkább rá fog hasonlítani, mert akkor tökéletes fiúnk lesz! Megint...