Egy nap a barátnőimmel elmentem bulizni. Nem kellett volna, mert reggel egy ismeretlen helyen keltem fel. Ez még alig lett volna baj, csak meztelen voltam és mellettem feküdt egy srác, akinek még a nevét sem tudtam, de ő is meztelen volt a vékony, selyem takaró alatt. Nyeltem egy nagyot és próbáltam visszaemlékezni mi is történt az este folyamán... Nem jutott eszembe semmi. Részeg lettem volna? Neem... akkor fájna a fejem, de mivel semmi bajom ezért ez kizárva. Tettek volna valamit az italomba? Nem tudom, nem emlékszem rá... Basszus... MI TÖRtÉNT ESTE? Hiába gondolkodtam semmi nem jutott eszembe. A mellettem lévő srácra néztem és közelebb hajoltam hozzá. Az orromat megcsapta a férfias parfümjének bódító illata. Az arcából kisepertem a haját és fürkészni kezdtem az arcát. Ha jobban megnézem nem rossz srác. Sőőt... mondhatni tökéletes. Az én ízlésemnek megfelelő... Mosolyra húztam a számat majd kikeltem az ágyból. Megkerestem a ruhámat, hogy felöltözzek, de amint megtaláltam és vettem volna fel rájöttem, hogy azt bizony már nem fogom viselni. Lehet este a nagy hévvel partnerem széttépte a ruhámat... Húha... Gyorsan felkaptam azt a farmernadrágot és felsőt amit a földön találtam. A nadrág pont jó volt csak olyan fura... Látszik, hogy nem női fazon... a felső, hát tűrhető. Kibírom amíg haza kell mennem. Felvettem a magassarkúmat majd elindultam a kijárat felé. A nappaliban viszont megálltam. Megfogtam egy papírt és egy tollat majd írtam egy üzenetet kis szunyókáló egy éjszakás kalandom aktív szereplőjének. Amint megírtam bevittem a szobába és letettem a mellette lévő párnára. Nyomtam egy puszit arcára majd elindultam.
A kapuban hívtam egy taxit. Nagy nehezen megadtam a címet majd fél óra múlva megis érkezett. Visszanéztem a házra és akkor láttam meg, hogy az utcára néz az erkély és ott áll valaki egy száll köntösben. Elmosolyodtam amint tudatosult bennem, hogy ki is az. A kocsiból intettem neki és végleg elbúcsúztam tőle. 99,9%, hogy már soha többé nem fogunk találkozni. Ő ahogy láttam a gazdag negyedben lakik míg én... fogjuk rá jól élek. A fontos dolgokat meg tudom venni és mindent ki tudok fizetni, de nem olyan jól, mint ő.
ChunJi
Egy unalmas pénteki nap után elhatároztam, hogy elmegyek szórakozni egy kicsit. Egyedül mentem, mert tuti, hogy egy csajjal megyek haza, mint mindig. Nekem már megszokott a bulizás után az egy éjszakás kalandok. Ez kell nekem. Utálom a párkapcsolatokat. Én csak egyszer voltam igazán szerelmes, de akkor is pofára estem. A csajnak csak a pénzem kellett. Csak kihasznált... Az pedig olaj volt a tűzre mikor szüleim autóbalesetben meghaltak. Az összes dolog fájt nekem, nagyon fájt. Több, mint 2 éve volt és azóta sose voltam bulizni. Ez az első alkalom, hogy kellően összeszedtem magam és elindultam a régen látott bulizós helyemhez, ahol régen szinte minden napos vendég voltam. Egy csaj romba döntötte az életemet... Akkor elhatároztam, hogy soha többet nem leszek szerelmes. Ezért inkább az egy éjszakás kalandokban lelem majd örömöm. Ez kell nekem...
Aznap este elmentem zuhanyozni majd felvettem a kedvenc fehér ingemet és egy fekete csőszárú farmernadrágot. A hajamat kellően belőttem majd befújtam magamat a kedvenc parfümömmel, végül kocsiba szálltam és elindultam.
Körülbelül hajnali 2 órakor kicsit kábultan, egy csajjal az oldalamon indultam a kocsim felé. Beszálltunk majd egyből egymásnak estünk. Elvittem magamhoz majd magamévá tettem. Hiányzott már ez a fajta élvezet. Az nem elég ha magamat el tudom intézni kell egy nő, női nyögés, érintés, néha egy-egy sikítás.
Reggel arra keltem fel, hogy valaki kikel mellőlem. Elkezdett öltözni majd kimegy. Újra bejön majd egy puszit nyom arcomra végül kimegy és hallottam a bejárati ajtó csapódását. Túl lusta voltam kikelni az ágyból és nőcském után eredni. Nehezen kikeltem az ágyból és meglepve tapasztaltam, hogy a tökéletes éjszakám után is kanos vagyok... Felvettem selyem anyagú köntösömet majd kimentem az erkélyre. Ekkor pillantottam meg, hogy a ház előtt áll. Elég jól megstíröltem. Alacsony, nincs elhízva, de nem is olyan, mint egy anorexiás, olyan pont jó. Van feneke – amit este olyan nagy élvezettel markoltam meg minden egyes mélyre ható lökésnél –, és melle – amit meglátok menten erekcióm lesz – . Barna, hullámos, hosszú haja eltakarta tökéletes arcát. Gyönyörű volt... Nem volt ázsiai, ami még jobban tetszett nekem. A keleti lányok, olyan unalmasak, nem mernek kezdeményezni. Ő nyugati és gyönyörű, és pont az én ízlésemnek megfelelő. Vajon van barátja? Neem... Ha lenne biztosan nem egyedül ment volna bulizni. Basszus ChunJi mi van veled? Mit érdekel téged, hogy van-e barátja? Ez a csaj csak egy a többi közül. De ő olyan szép és... Nem! Nem! Ő csak éjszkás kaland volt neked, semmi több! Nem lehetek szerelmes belé, hisz még a nevét sem tudom. Viszont azt nem tagadom akár van barátja, akár nincs az ágyba jó... Elmélkedésemet egy kocsi hangja zavarta meg. Egy taxi volt az. A lányt beszállt majd intett egyet a kocsiból. Elmosolyodtam majd visszaintettem.
- Ez csaj volt ChunJi! Szépen megfektetted és még a számát sem kérted el! Egy barom vagy! Egy nagy barom!
Sóhajtottam egy nagyot majd visszamentem a szobámba majd ledőltem az ágyra. Nyújtóztam majd a kezemmel egy papír cetlit fogtam meg. Elolvastam és egy mosoly kúszott ajkaimra. A levélben ez állt: „Szia idegen! Nem tudom ki vagy. Este a szórakozóhelyen lehet bemutatkoztál lehet nem... nem emlékszem rá. Kis kalandunk közben fogalmam sincs milyen voltál, de remélem nem kellett benned csalódnom. Én egyébként Domján Nárcisz Bíborka vagyok, de ha legközelebb találkoznánk csak hívj Hananak – csak neked engedem meg, hogy így hívj, még magam sem értem miért – tehát érezd magad megtisztelve. Na jó, csak vicceltem. Remélem jól aludtál. Ja, lenyúltam a nadrágodat és a felsődet. Sajnálom, de te meg este szétszakítottad a ruhámat, csak ez a választásom volt. További szép napot Hana!”. Tehát Domján Nárcisz Bíborka... Szép név. Egyáltalán nem megszokott legalábbis itt Dél-Koreában. Viszont ő sem megszokott. Vannak itt nyugati emberek, de ilyen szép, mint ő nincs még egy. Baszod ChunJi te szerelmes lettél! Már megint... Hülye vagy! Mindig egy éjszakás kalandokból leszek szerelmes... Csak én vagyok ennyire hülye vagy nekem nem valóak az egy éjszakás kalandok? Felhívtam a legjobb barátomat, Bang MinSoot. Ő mindent tud Szöulról és lakosairól. Felhívtam és mondta, hogy félóra és nálam lesz.
Hana
Hazaértem majd elmentem zuhanyozni majd felöltöztem valami ruhába és elmentem dolgozni. Amikor odaértem a munkatársaim már vártak. Mindig én szoktam kinyitni a kis kávézót pedig nem én vagyok a tulajdonosa. Igen egy kávéházban dolgozom pincérlányként. Ezt csak nyári munkaként vagy ismertebb néven diákmunkaként kezdtem még anno 18 évesen. Most meg már 20 éves vagyok. Szeretek dolgozni. Meg amúgy is muszáj, mivel a szüleim Magyarországon élnek, és csak én vágyódtam annyira Dél-Koreába és kell a pénz, hogy megtudjak élni.
Amint kinyitottam az üzletet beraktam az irodába a kulcsot és elmentem átöltözni a munka ruhámba, ami egy fekete, combközépig érő ruha, egy fehér kötényke és egy fekete magassarkú. Egy kicsit olyan fura ez a ruha mert az első napomon szinte mindent elejtettem és alig lehet úgy lehajolni, hogy ne lássák meg milyen fehérnemű van éppen rajtam. De mindegy a munka miatt kibírom. Nyitás után pár órával megjött a nagy főnök, Japánból és a kis koreai kis főnökünk, aki mindig itt van és, aki helyett ki kell nyitnom az üzletet.
- Miss Domján a kulcsot az asztalomra rakta? – kérdezte a kis főnök.
- Annyeong! – hajoltam meg. – Igen, mint mindig az asztalon van.
- Köszönöm!
Most komolyan ezért jött oda, hogy megkérdezze azt az alapdolgot amit tud? Na ne fárasszon már. Túl átlátszó, de akkor mit akart? Mindegy... Megrántottam a vállamat majd fojtattam a rendelések felvevését. A nap vége felé inkább hátul a konyhában szoktam lenni. A munkatársaim beszélgetéséből leszűrtem, hogy egy igazán helyes fiatal ember jött most hozzánk. Nekik mindenki helyes... Mindenki totál bealélt a sráctól és nem ment oda hozzá senki, hogy felvegye a rendelését. Szegény... biztos szarul érzi magát, hogy itt a csajok kuncognak meg sutyorognak, mint valami tinédzserek. Odamentem hozzá és felvettem a rendelését. Elsőnek nem vett észre hiába beszéltem hozzá. A telefonján bámult valamit. Mivel már nap vége volt, a türelmem elfogyott és még ő se vesz figyelembe.
- Önt nem tanították meg a szülei, hogy ha beszélnek önhöz az illetőre kell nézni?
ChunJi
MinSoo percre pontosan félóra múlva nálam is volt. Leültünk a nappaliba majd mesélni kezdtem neki. Elmondtam, hogy Hana milyen szép és, hogy milyen hatással volt és még van rám. Barátom csak ledöbbenve nézett rám, hiszen 2 és fél éve ugyanez történt. Elmentem egyedül bulizni ugyan abba a ruhámba, mint most és egy szállodában megfektettem egy csajt, akibe később beleszerettem. Csak ő átvert, a pénzem kellett neki. Millió darabokra törte szívemet amit még csak most sikerült összeraknom és megerősíteni. MinSoo segített úgy mond lenyomozni Hanat. Megtudtam a munkahelyét, a pontos származását, telefonszámát, és még azt is, hogy egyetlen egy pasija volt, aki rendőrségi ügybe keverte őt. Mindkettőjüket lecsukták, de mivel rájöttek, hogy Hana ártatlanul ül ezért 3 hónap után kiengedték, viszont a pasija még mindig bent van. Megtudtam, hogy 2 éve él itt Dél-Koreában.
- Kösz haver! Nagyon hálás vagyok amiért segítettél!
- Csak ne az legyen, mint az előző csajnál... Nem akarlak megint romokban látni, elég volt az.
- Nem, most nem lesz az. Érzem!
- Remélem jól érzed! De én lépek mert az asszony kiakad. Azt mondtam neki, hogy csak 10 perc lesz és már itt vagyok másfél órája.
Igen MinSoonak felesége van már 4 éve. Neki legalább sikerült megfogni egy csajt és meg is tudja tartani. Nem veszekednek, mindent megbeszélnek és megértik egymást. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen lány, akivel ilyen jól kijönnék, mint ők. MinSoora példaképként tekintek. Olyan, mintha a bátyám lenne vagy az apám, aki példát mutat nekem, hogy milyen legyek ha elérem azt a kort, mint ő.
- Jó menj csak! Doorinak már biztosan hiányzol! – kacsintottam.
- Te hülye perverz állat! Képzeld este már kapott.
- Jó nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre. Az inkább maradjon ti titkotok, meg a hálószobáé, a fürdőszobáé, a konyháé...
- Héé... a konyhába még nem csináltuk oké! – röhögött.
- MinSoo... még az udvaron is?
- Aha, a medencében...
- Jó inkább menj! Gyere kikísérlek.
Nevetve kísértem ki majd amint elment, bementem a fürdőbe és zuhanyozni kezdtem. Amint kész lettem megtörölköztem majd a hálóba mentem és felöltöztem. Ittam egy kávét, fogat mostam majd belőttem a hajamat és befújtam a tegnap esti parfümmel magam. Kocsiba szálltam majd elindultam a megadott kávézóba.
Furcsáltam, sőt egy kicsit aggasztott, hogy már 10 perce ott ülök, telefonozok és egyik pincér csaj sem jönne oda hozzám felvenni a rendelésemet. Szép kis kávéház. Végül odajött hozzám egy csaj.
- Mit hozhatok?
Nem válaszoltam semmit csak tovább pötyögtem a telefonomon. Ha eddig ők nem vettek figyelembe akkor most én nem veszem őket figyelembe. Elegem van, hogy nekem mindenkire figyelnem kell, míg ők csak ott állnak és kacarásznak, mint valami tinédzser. Nem középiskolában vannak, hanem tudtommal a munkahelyükön vagy tévedek?
- Önt nem tanították meg a szülei, hogy ha beszélnek önhöz az illetőre kell nézni?
Hallottam egy eléggé ideges, türelmetlen, de mégis lágyan csengő hangot. Kérdőn néztem a hang tulajdonosára. Amikor eszméltem akkor vettem észre, hogy ő Hana. Legszívesebben felállnék és megcsókolnám, de nem lehet – tuti elszúrnám az esélyemet már ha van egyáltalán –.
Hana
- Ohh elnézést... – nézett rám, amitől kiesett a kezemből a toll. – Szia Hana!
Ő mi a francot keres itt? Hogy került ide? Honnan tudta, hogy itt dolgozok? Ez a kis kávézó nem a gazdag negyedben van akkor miért? Este lefeküdtünk egymással még a nevét sem tudtam most meg már itt van. De ho-hogyan?
- Öö... jól vagy? – húzott ölébe, amitől nem kicsit meglepődtem.
- Persze.
Kikászálódtam öléből majd megigazítottam a ruhámat és a hajamat is. Egy kicsit vagyis nagyon zavarban voltam. A fejem rák vörös, a lábaim megremegnek ha gyönyörű szemeibe nézek. Ha pedig elmosolyodik, eszembe jut, hogy lefeküdtünk. Képsorozatként villantak fel előttem az este történtek, ezért leültem az ismeretlen sráccal szembe. Ő felvette a tollamat majd az asztalra rakta. Megfogta a kezemet, mire ráemeltem tekintetemet.
- ChunJi vagyok! – mosolyodott el majd áthajolt az asztal felett és a fülembe súgta: – Egyébként este nem mutatkoztam be. Ja és ami a szeretkezést illeti, élvezted. Vagyis a nyögéseid alapján ezt tudtam lekövetkeztetni.
- Minek jött ide? Honnan tudta meg, hogy hol dolgozok? Lenyomozott? Követett?
- Héé... nyugalom! Nincs semmi csak látni akartalak. Egyébként is te integettél nekem a taxiból.
- De akkor is. Dolgozom, ez a munkahelyem.
- Egy tejes kávét kérek, és a legjobb péksüteményt.
Felírtam majd vittem és csináltam a tejes kávét majd elővettem a sütőből a kedvencemet. Ha nekem ízlik, szerintem neki is fog, remélem. Amint kész lett az ital, bögrébe töltöttem és kivittem neki. Letettem elé és már menni készültem mikor kezem után nyúlt.
- Kérlek maradj itt!
- Dolgoznom kell...
- Alig vannak itt. Őket a munkatársaid ki tudják szolgálni.
Végül is igaza van, ezért leültem vele szembe majd a fatáblát figyeltem. Kínos csend telepedett közénk. Most komolyan ezért kellett maradom?
- Ez a legjobb péksüteményetek?
- Miért?
- Nagyon finom.
- Nem tudom, hogy ez-e a legjobb, de nekem ez a kedvencem. – mosolyodtam el.
- Nekem is az lett. Mesélj magadról. Mióta dolgozol itt?
- 2 éve. Diákmunkaként kezdtem és itt maradtam.
- Milyen származású vagy?
- Európai azon belül pedig magyar.
- A szüleiddel élsz itt Koreában?
- Nem, ők Magyarországon élnek. De miért kérdezed vagyis kérdezi?
- Tegezz csak nyugodtan. Egyébként csak szeretnélek megismerni.
- Minden egy éjszakás kaland után meg akarod ismerni az illetőt?
- Csak te vagy a 2., de egyébként szeretem tudni kivel voltam este.
- A mennyiből?
- 2-ből.
- Mi lett veled meg a csajjal utána?
- Összejöttünk, de kihasznált... csak a pénzem kellett neki. Miután rájöttem teljesen összetört a szívem és rá 2 hétre meghaltak a szüleim... 2 és fél éve nem voltam társaságban, bulizni sem jártam olyan sokat, mint előtte és nővel sem voltam.
Akaratlanul is megfogtam a bal kezét, ami az asztalon pihent. Még magam sem értettem a cselekedetem. Talán azért, hogy így mutattam ki neki milyen együtt érző vagyok? Megkedveltem ChunJit... aranyos és őszinte.
- Tehát most nincs senkid?
- Senkim... se szüleim, se párkapcsolatom, se kutyám vagy macskám semmim sincs csak egy nagy házam amiben egyedül élek és néha kínomban sem tudom mit csináljak. Ja meg sok pénzem amit a szüleimtől örököltem. Neked?
- Sajnálom... Ho-hogy nekem? Öm... Nekem volt egy barátom, aki szakított velem... na jó elmondom az igazat, de tartsd a szád. Egy este bulizás után az akkori barátom eléggé berúgott és részeg volt. Teljesen kifordult magából amikor meglátta, hogy egy másik sráccal táncoltam. Amúgy is féltékeny típus volt, az alkohol pedig tett rá egy lapáttal. Megölte a srácot. Börtönbe került, ahogy én is mert a haverjai velem látták utoljára. 3 hónap után derült ki, hogy én ártatlanul voltam bent ezért kiengedtek. Viszont az exem bent maradt. Megfenyegetett, hogy ha kijut felkeres és én is úgy végzem, mint a srác. A szüleim mondták, hogy menjek el messzire, így jutottam ki ide. Szerencsére a szüleimmel egyszer sem találkozott sem ő, sem a haverjai, így a szüleimet nem tudja bántani. Legalábbis remélem nem bántja majd.
- Sajnálom...
- Nem kell. Szerencsére jól vagyok. De menj mert már záróra.
- Haza vihetlek?
- De akkor várj meg kint.
Elvigyorodott majd kiment. Mi takarítani kezdtünk majd megszámoltuk a mai bevételt és megkaptuk a fizetésünket. Szuper! Fizethetem a számlákat és az ilyen dolgokat. Átöltöztem majd kimentem. Szerencsére most a nagy főnök zárta be az ajtót mivel holnap nem kell jönni dolgozni. Elindultam ChunJival a parkoló felé majd beszálltunk a kocsijába és haza vitt. Az ajtóra két cetli volt ragasztva. Az egyiken az állt, hogy el kell költöznöm mert már egy ideje nem fizetek és kilakoltatnak. Szuper! Holnapig ki kell költöznöm. Nem fogok házat találni. A másik cetlin pedig az állt, hogy „Megtaláltalak!”. Egyből tudtam ki az. Sírva fordultam ChunJihoz és hozzábújtam. Ő magához ölelt és próbált vigasztalni.
- Figyelj! Költözz hozzám. Nem fogsz lakást találni ilyen kevés idő alatt. Én úgyis egyedül lakom abba a nagy házban és úgy sem tud megtalálni téged mert nálam leszel. Oda pedig nem engednek be mindenféle jött-mentett.
- Köszönöm!
- Gyere pakoljunk össze.
- Csak a ruháimat viszem. A bútorok az albérleté.
- Nem baj, nálam úgy is lesz helyed.
Összepakoltam az összes cuccomat majd kimentünk és bezártam az ajtót. A kulcsot a lábtörlő aláraktam majd beszálltunk a kocsiba és ChunJihoz költöztem.
Az idő múlásával egyre közelebb kerültünk egymáshoz végül összejöttünk és nem volt szükségünk külön-külön szobára mert együtt aludtunk. Vele végre boldog lehettem és nem éreztem azt a félelmet amit az exemmel. ChunJi nem fog bennem csalódni. Nem fogom kihasználni. Nekem most már ő jelenti az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése