Egy nap a szüleim bejelentették, hogy új munkát kaptak. Ez nem Magyarországon van ezért el kell költöznünk. Egyáltalán nem örültem neki, hisz ott kell hagyjam a barátaimat. Felmentem a szobámba és pakolni kezdtem a cuccaimat, mivel már holnap repülőre szállunk. Elmentem zuhanyozni majd ágyba bújtam és egyből elnyomott a fáradság.
Másnap korán kellett kelni, hogy az első repülővel az új országunkba költözhessünk. A reptéren könnyeim kicsordultak, de amint megláttam a repülőjegyemen az országot nagyon meglepődtem. Nem akartam elhinni, hogy a szüleim Dél-Koreában kaptak munkát. Hiszen ez hihetetlen. Legszívesebben ugrálnék és táncolnék örömömben, de inkább felszálltam a repülőgépre.
Az út nagyon hosszú – 12 óra – volt. Útközben nem tudtam aludni. Minden egyes percben, órában egyre izgatottabb lettem. Végül a repülőgép sikeresen landolt az egyik szöuli reptéren.
Amint kiértünk a friss levegőre vettem egy mély lélegzetet. Elfáradtam a sok ülésben. Felvettük a csomagunkat majd taxiba szálltunk és az új otthonunk felé vettük az irányt. Keresztül mentünk a gazdag negyeden és egy magas, barnás hajú, aranyos srácot pillantottam meg. Elmosolyodtam mikor egy pillanatra összekapcsolódott a pillantásunk. Olyan volt mintha lelassult volna az idő. Minden csigalassúsággal vánszorgott. Abban a pillanatban olyan nagyot dobbant a szívem azt hittem meghalok. Ezt követően a szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Mintha a maratont futottam volna le. Azon a napon boldog voltam.
Viszont másnap ez a boldogság elszállt. Anyu korán felkeltett, hogy „időben” beérjek a suliba, de még így is elkéstem.
Ahogy odaértem a Seoul Arts High School épületéhez utam egyből az igazgatóiba vezetett. Bekopogtam majd bementem és leültem.
- Jó reggelt! Elkésett, de elnézem, hisz új diák és tegnap érkezett az országunkba.
- Annyeong! – hajoltam meg. – Elnézést csak este nem tudtam aludni. Nem vagyok még hozzászokva az idő eltolódáshoz.
- Meglepő, hogy milyen jól beszéli a koreai nyelvet.
- Szeretem Dél-Koreát!
- Ohh... ennek örülök. Remélem az iskolát is szeretni fogja.
Az igazgató elmondta a szabályokat majd felkísért az osztályomhoz ahol leszek még másfél évet. Nem tudom miért, de Koreába egy évvel feljebb kerültem. Magyarországon még csak most érettségiznék itt meg még suliba kell járnom. Nem bánom hisz elég jó srácok az osztályomba ahogy gyorsan végig néztem rajtuk.
- Jó reggelt, hyung! – mondta az osztály.
- Jó reggelt! Csak egy pillanatra jöttem. Tegnap megérkezett hazánkba az új osztálytársatok, aki ma már meg is jelent. Osztopáni Ágnes és ebben az utolsó másfél évben veletek lesz. Jól viselkedjetek vele! Oh SeHun mellett fogsz ülni.
Az igazgató rámutatott SeHunra. Basszus... Ő az, aki miatt úgy vert tegnap is meg mai a szívem. Olyan cuki abban az egyenruhában... Mellette fogok ülni? Uram Isten de jóóó... Az igazgató kiment én pedig a tanár unszolására bemutatkoztam és meséltem magamról. Kérdezték, hogy mi a hobbim, mit szeretek, van-e kutyám vagy macskám és az utolsó kérdés pedig SeHuntól jött, hogy van-e barátom mármint pasim. Erre kissé pirultam feleltem. Végül helyre mehettem. Helyet foglaltam Oh SeHun mellett. Egész órán figyeltem, de a padtársam egész órán bámult. Legalábbis ezt láttam a szemem sarkából amikor néha-néha rápillantottam. Ugyan olyan tökéletes pasi volt, mint tegnap. Csak most olyan kis fiúsan tökéletes tegnap pedig olyan igazi srácként volt az.
Az a nap hamar eltelt. Az utolsó órám testnevelés volt, és a tanár megengedte, hogy a héten ne tesizzek, mivel új diák vagyok. Akkor SeHun se öltözött át és leült mellém.
- Oh SeHun vagyok. – mosolygott.
- Tudom. – zártam le a beszélgetésünket.
- Neked mi a neved?
- Már tudod...
- Én próbálok beszélni veled, de te olyan hideg vagy... – állt fel mellőlem.
- Kérlek várj! – fogtam meg a kezét. – Ne haragudj... Sajnálom, csak tudok az új környezet.
SeHun visszaült mellém, de én a kezét még mindig nem engedtem el. Közelebb ült mellém, mint az előbb, amiért a lány osztálytársaim megtudtak volna ölni a tekintetükkel.
- Semmi baj! – húzott magához majd átölelt.
Egy kicsit megijedtem közelségétől, de jól esett valaki más törődése a szüleimen kívül.
- Szép lány vagy, Ágnes. – suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg, és egy kicsit el is pirultam.
- Csak Gica...
Felnéztem arcába, ami közelebb volt hozzám a kelleténél. Nagy meglepetésemre nem húzódtam el.
- Libabőrös vagy... ez aranyos!
- Oppa... – csúszott ki a számon. – SeHun sajnálom csak kicsúszott ígérem többet nem fordul elő...
- Nem baj, hívhatsz oppának, de csak magunk között.
- Jól van oppa! – mosolyogva bújtam hozzá és arcomat a nyakába temettem.
- Tegnap láttalak. A taxiban voltál. Akkor érkeztetek meg?
- Igen. Néztél.
- Ahogy te is. Meg amúgy is kíváncsi voltam.
- Egyébként hogy-hogy beszélsz velem?
- Miért nem lehet?
- De, csak a suli menője az új diákkal beszél? Nem gáz ez egy kicsit? Le alacsonyodtál az én szintemre.
- Miből gondolod, hogy a suli menője vagyok?
- A lányok... Ha a nézésükkel ölni tudnának akkor én már régen halott lennék. Tisztán kiolvasható a szemükből, hogy féltékenyek amiért velem beszélsz és nem velük.
- Csak barátnőt szeretnék.
- Mármint „olyan” barátnőt vagy, mint barát?
- „Olyan” barátnőt.
- Sok sikert hozzá!
- Én téged akarlak!
- B-barátnőnek?
- Igen. Gyere velem!
Megfogta a kezemet majd felálltunk és kimentünk a tornateremből. SeHun a lépcső felé húzott majd felmentünk az iskolatetőjére. Mögöttem becsukódott az ajtó. A szemem egyből a kilátásra tapadt. Elengedtem SeHun kezét majd leültem az egyik padra ami a tetőn volt. Tovább gyönyörködtem a tájban. Egyszer csak ajkakat éreztem meg a nyakam érzékeny bőrén. A fejemet egy kicsit oldalra döntöttem, hogy partnerem jobban hozzáférjen.
- SeHun, kérlek ne...
- De miért?
- Most ne...
- Kérlek mondd el. Én meghallgatlak.
- SeHun én... én még... szűz vagyok... Nem egy éjszakás kalanddal akarom elveszíteni...
- Te azt hiszed, hogy ha összejövünk egyből meg akarlak fektetni?
- Nagyon úgy tűnik, hogy igen... – húztam el a számat.
- Én nem olyan pasi vagyok! – mondta majd magamra hagyott a tetőn.
Utána szaladtam. Az ebédlőben értem utol, ahol szinte ott volt az egész suli és evett. Észre sem vettem, hogy már kicsengetett. Odasiettem hozzá majd megfogtam a kezét ezzel megállásra kényszerítettem. Magam felé fordítottam és megcsókoltam.
- Sajnálom, ha megbántottalak. – mondtam amint elváltak ajkaink. – Tudom, hogy nem olyan srác vagy, kérlek...
- Semmi baj. – vágott mondandómba, de elnéztem neki, mert olyan édesen mosolygott. – Nem fogok megbocsájtani.
- D-de miért?
- Azért kicsim, mert nincs miért megbocsájtanom. Nem bántottál meg.
- SeHun...
A mondatomat nem tudtam befejezni, mert SeHun megcsókolt, hosszan és szenvedélyesen. Csókunkba mosolyogtam, kezeimet nyaka köré fontam mire ő közelebb lépett hozzám. Erős karjaival átölelte derekamat. Amikor elváltunk egymástól akkor vettük észre, hogy mindenki minket néz pontosabban bámul.
- Mi az? Nem csókolhatom meg a barátnőmet? – kérdezte SeHun miközben a bámészkodókra nézett.
Megfogta a kezemet, és hazakísért. Behívtam és anyáék egyből faggatni kezdték szegényt.
- Tessenek megnyugodni! Nincsen semmi hátsószándékom. Igaz még nem ismerem a lányukat, de idővel megfogom vagyis megakarom ismerni őt. – mosolygott.
- Ugye megengeditek, hogy együtt legyünk?
- Persze kislányom. – mondta anya. – Legalább nem fogsz egyedül tengődni az iskolában sem.
- Ha egyáltalán oda jár ahova a lányunk! – mondta apa komoran és SeHunt méregette.
- Abba a suliba jár apa. Osztálytársak vagyunk és még mellettem is ül minden órán. – mondtam majd apára néztem és láttam, hogy nem fog hamar megbékélni SeHunnal. – De mi inkább felmegyünk a szobámba.
- SeHun, itt maradsz vacsorára? – kérdezte anya mosolyogva.
- Mrs. Osztopáni, nagyon kedves öntől! Nagyon szívesen maradnék, de nekem még otthon van egy kis elintéznivaló dolgom.Talán majd legközelebb ha nem gond és ha lesz rá lehetőségem.
- Semmi baj. – mondta anya csalódottan.
Felmentünk a szobámba majd megtanultunk és egy kicsit még beszélgettünk. SeHun elment én pedig zuhanyozni indultam. Megvacsoráztam majd éppen nyomott volna el az álom mikor jelezni kezdett a telefonom. Megnéztem és egy sms-t kaptam SeHuntól.
Hunie üzenete: Holnap találkozunk a suliban. Jó éjt Gica! Szeretlek!
Elmosolyodtam amikor láttam, hogy SeHun írt. De vajon honnan tudta meg a telefonszámomat? A mosoly egyre nagyobb lett az arcomon amikor a végére értem. Már vigyorogva írtam neki vissza.
Gica üzenete: Én is szeretlek és jó éjszakát! Lehetőleg álmodj velem!
Hunie üzenete: Ne aggódj veled fogok álmodni és holnap a suliban talán elmondom mi volt az! Ha emlékezni fogom még rá.
Gica üzenete: Emlékezz rá! Én akarom tudni!
Hunie üzenete: Szerintem ha csak annyit mondok „kanos vagyok” egyből tudod mit fogok álmodni!
Gica üzenete: Aish ... >< Te perverz állat! Most miért kellett elmondani? Ezen fog kattogni az agyam egész este. Ezt még nagyon megbánod, hogy elmondtad!
Hunie üzenete: Keke... Mégis mit csinálsz ami miatt nagyon megfogom bánni? Ki ver... pontosabban megversz?
Gica üzenete: Ezt bízd rám! És ne gondolj vagyis ne írj nekem perverzségeket! Na mindegy! Én alszok.... Jó éjszakát!
Hunie üzenete: Rád bízom magam! Ne aludj! Beszélni akarok veled! Hiányzol!
Gica üzenete: Milyen értelemben hiányok neked?
Hunie üzenete: Mindenféle értelemben.
Gica üzenete: Na hagyj békén, aludni akarok! Holnap nem tudok majd miattad időben felkelni!
Hunie üzenete: Jó aludj csak! De ezt a beszélgetést majd holnap folytatjuk!
Gica üzenete: Persze, persze! Na jó éjszakát! Szeretlek!
Meg sem vártam amíg visszaír SeHun. Leraktam a telefonomat és a fejemet puha párnáim közé ejtettem. Ezek után hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Bele se merek gondolni mi lesz holnap a ma történtek után...!
Köszi :D
VálaszTörlésNagyon tetszett, és nagyon jól írsz! <3
Nagyon örülök, hogy tetszett és én köszönöm, hogy kértél OS-t :)
Törlés