2014. március 7., péntek

RAIN

-Úristen! –ijedtem meg amikor hallottam a fürdőszoba ajtaját nyitódni. Amikor pedig megpillantottam szerelmemet egyből mosoly húzódott ajkaimra. Nem soká két kart éreztem a derekam körül.
-Megijedtél? –súgta fülembe.
-Csak egy kicsit. –fontam össze ujjainkat a hasamon.
-Ne félj. Én itt vagyok veled. –kuncogott.
-Jól van Ji-hoon. Ezt megjegyeztem.... –mondtam.
-Na, de Soa.... Nem mondtam semmi rosszat. –fordított maga felé.
-Tudom. –öleltem át a nyakát.
-Hmm.... Kis cseles. Ezt szeretem! –mosolyodott el.
-A legjobbtól tanultam. –hajoltam oda hozzá.
-Mégis, hogy hívják? –vigyorgott.
-Ha jól emlékszem Jung Ji-hoon. Biztosan ismered. Magas, izmos, jó képű, úri ember és tökéletes pasi. –mondtam.
-Hmm.... Jó ezeket a te szádból hallani. –mondta. –Viszont most nincs erőm szeretkezni.
-Honnan tudod, hogy azt akartam? –kérdeztem.
-Akkor szoktál ennyire hízelegni. –mosolyodott el.
-Hah.... Kösz. –mondtam. –De azért kérhetek egy csókot?
-Hát persze. –húzott magához. Kezei fenekemre tévedtek majd megmarkoltál azt. Lassan megcsókoltuk egymást majd egyszer csak azt éreztem, hogy partnerem elindul az ajtó felé. Végül az ágyra fektet és leveszi rólam a törölközőt.
-Az előbb még nem volt erőd hozzá. –mosolyodtam el közben ujjaim Ji-hoon tincsei közé vándorolt. Partnerem végigcsókolta a testemet majd a nyakamat és végül ajkaimat harapdálta.
-Most már van erőm. –mondta mosolyogva.
-Örülök neki! –mosolyodtam el. Ji-hoon ajkaimhoz mászott majd rájuk tapadt. Levettem a felsőjét majd apró tenyerem mellizmára tévedt.
-Én is megfoghatom a tiedet? –vigyorgott csókunkba.
-Mármint a mellizmomat vagy a mellemet? –kérdeztem vissza mosolyogva.
-Tudod te jól. –csókolt meg. Ji-hoon kezei melleimre vándoroltak majd simogatni, masszírozni kezdték azokat. Az én kezeim lecsúsztak partnerem nadrágjához és kigomboltam majd letoltam róla ameddig tudtam. Megfordultunk így felülre került és teljes mértékben megtudtam szabadítani nadrágjától. Levettem róla a boxert majd végigcsókoltam a testét. Aztán nyakára tértem át. Ott megszívtam nem is kicsit.
-Upsz.... Lehet, hogy meg fog látszódni a nyoma. –mondtam.
-Nem baj. –mondta majd megcsókolt. A hasamtól puszilt egyre feljebb és feljebb. Amikor az ajkamhoz ért, lábaimat felrakta a derekára, kezeimet a nyakán pihentettem így hatolt belém. A tempója nem volt gyors, de lassú sem. Végig nagyon figyelmes volt, figyelt arra, hogy jó legyen nekem. Egymás szemébe néztünk, néha egy-egy puszit adott a homlokomra. Amikor unalmassá vált a közepes tempó, Ji-hoon begyorsított de még mindig ugyan olyan érzéki volt, mint előtte. Szenvedélyesen kezdett el csókolni és az egyik kezét összefonta az enyémmel. Mindketten tudtuk, hogy lassan a végéhez érünk. Először engem ért el a gyönyör, majd Ji-hoon kivette belőlem a büszkeségét és úgy élvezett el. Pár percre megpihent rajtam. Ő a kulcscsontomat puszilgatta, amíg én a hátát simogattam. Egy kis idő után intett, hogy maradjak még fekve, ő addig összetakarított maga után. Mikor végzett lefeküdt mellém az ágyra, majd magára fektetett. A fejem a mellkasán volt, lábunk szorosan összekulcsolva. Rám terítette a takarót, hogy ne fázzak. A hajamat simogatta, többször is megpuszilta, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Életem egyik legromantikusabb pillanata volt.
-Ji-hoon.... –Nagyon jó volt. –mondtam mosolyogva.
-Sajnálom, hogy kevés időt töltünk mostanában együtt, de azon vagyok, hogy ezt az egészet bepótoljuk. –mosolygott.
-Ajánlom is. Hiányzott a közelséged. Olyan régen szeretkeztünk. –mondtam.
-Most. Tényleg régen volt. –viccelődött.
-De előtte. –mondtam.
-Tudom, de most már sokkal több időt töltök veled. –mondta. Nos igen. Ji-hoon amit mondd mindig be is tartja. Az elkövetkezendő időben tényleg nagyon sokat volt velem és én ennek csak örülni tudtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése