#GOT7 Mark

Egy nap reggel csodálatosan keltem. Csak azért voltam boldog mert tudtam, hogy este találkozhatok a szerelmemmel. 1 hónapban csak 1szer találkozhatunk és ez nekem nagyon fáj. Imádom, szeretem, de nem bírom ki azt az 1 találkozást. A nap hamar eltelt. Kis szerelmemmel a megszokott helyen találkoztunk. Minden csodásan indult addig amíg el  nem késtem. A távolból Markot egy másik lánnyal láttam csókolózni. Totál lefagytam. Legszívesebben odamentem volna és a csajt a hajánál ráncigálva húztam volna el onnan, de csak mosolyogva sétáltam oda. Már egy ideje ott álltam de egyikőjük sem vett észre.
-Mark! –szóltam rá erélyesen.
-Ohh.... Szia Soa! –mosolygott majd a másik csaj elment.
-Csak én képzelődök vagy te tényleg csókolóztál azzal a csajjal. –mondtam idegesen.
-Nem tudom miről beszélsz! –mondta.
-Mark! –mondtam.
-Jaj kicsim. Ne csináld már. Inkább menjünk.... –karolta át a vállamat mintha a haverja lennék. Én ellöktem a kezét majd felpofoztam.
-Te mégis mit képzelsz magadról? Nem a haverod vagy hanem a barátnőd. –mondtam.
-Te azt tényleg igazi kapcsolatnak mondod, hogy 1 hónapban csak 1szer találkozunk. Könyörgöm ne legyünk már ovisok. A kezedet ne fogjam meg amikor átmegyünk az úttesten? –kérdezte gúnyosan.
-Te nem az a Mark vagy akit megismertem. –mondtam.
-Soa.... ne csináld már. –fogta meg a kezemet.
-Gondolkozz el magadon! –mondtam majd ott hagytam. Hazasiettem majd csináltam magamnak és a bátyámnak vacsorát.
-Hát te? –hallottam meg a bátyám hangját.
-Itthon vagyok, haza jöttem. –mondtam.
-Nem volt jó a randi? –kérdezte.
-MinJun kérlek ne gyere te is a hülyeségeddel, most nincs hozzá humorom sajnálom. –mondtam majd menni készültem de a bátyám megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Héé.... Mi van? Mit csináltál már az a dinka Mark? –kérdezte.
-Késtem 10 percet és amikor odaértem láttam, hogy egy másik csajt csókolgat. Velem pedig úgy viselkedett mintha a haverja lennék. –mondtam.
-Ki volt az a csaj? Majd én őt elintézem. –mondta mosolyogva.
-Jaj te hülye. Miért nem szerzel magadnak barátnőt? –kérdeztem.
-Tudod, hogy nem lehet a 2PM miatt. –mondta.
-Igaz.... –mondtam.
-Meg amúgy is nekem te vagy a barátnőm. –mosolygott majd magához ölelt.
-Igen? Mióta? –kérdeztem mosolyogva.
-Egészen pontosan 21 éve. –mosolygott.
-Ó és ilyen hosszú idő után nem akarod megkérni a kezem? –kérdeztem mosolyogva.
-De. –mondta majd vett egy kör alakú gumi cukrot a pulton lévő tálakból.
-Ohh ez igazán szép! –vigyorogtam.
-Bolondok vagyunk! –vigyorgott ő is.
-Eléggé. –mondtam majd magamhoz öleltem.
-Rendezd le a csajt én pedig majd Markkal beszélek. –mondta.
-Nem kell. Ez az én hülye kapcsolatom.  Én megoldom valahogy.... –mondtam.
-Sok sikert. De gyere vacsorázzunk. –mondta. Leültünk enni majd elmosogattam.
-Figyelj MinJun! Elmegyek Markhoz. Megbeszélem vele ezt az egészet. –mondtam.
-Jó menj csak. –mondta. Odamentem hozzá majd megöleltem. Markhoz 1 óra buszozással és fél óra sétálással értem oda. Felmentem a bérházba majd bekopogtam. Mark kinyitotta az ajtót majd behívott.
-Miért jöttél ide? –kérdezte.
-Gondolkodtál? –kérdeztem.
-Nem. Úgy különösebben nem is érdekel. –mondta.
-Miért vagy velem ilyen? –kérdeztem. Aztán egy csajt láttam meg, hogy kijön Mark szobájából. –Ez mit keres itt?
-Mindjárt jövök. –mondta Mark. Odamentem a csajhoz majd elé álltam.
-Jobb ha leszállsz Markról. Ő a barátom és semmi pénzért nem fogom elhagyni. Szóval jobb, hogy ha nagyon gyorsan lepattan a barátomról. –mondtam majd belemarkoltam a csaj hajába. –Megértetted?
-I-igen.... –dadogta. Hallottam hogy jön Mark így elengedtem a csajt és elindultam az ajtó felé.
-Soa.... Hova mész? –kérdezte Mark.
-Nem kellett volna idejönnöm. –mondtam majd kimentem az ajtón.
Mára a buszra vártam amikor hirtelen valaki megfogja a kezem. Rémült tekintettel néztem fel.
-Soa.... –kezdte.
-Mark ne. Igazad volt. Ez a kapcsolat olyan mintha nem is lennénk együtt. 1 hónapban 1szer találkozunk. –mondtam majd megérkezett a busz. –Sajnálom, hogy 2 év fél évet rám pocsékoltál.
-Én nem! Tökéletes volt veled eddig. Nem akarlak elveszíteni. –mondta.
-Ott van neked az a csaj aki az előbb a házadban volt. Vele biztosan boldog leszel. –mondtam majd felszálltam a buszra. Elindultunk én pedig útközben elaludtam. A busz sofőr keltett fel a végállomásnál. Nagy szerencsémre a végállomás pont Mark házának környékén volt. Vagy 3-4 utcányira lakott. Ránéztem az órára és már hajnali kettő volt. Elsétáltam Mark házához és becsengettem. Egy ideig semmi, de amikor pont menni készültem hallottam, hogy nyílik az ajtó.
-Soa? –hallottam majd Mark fáradt, rekedt hangját.
-Mark.... –fordultam felé.
-Mit keresel itt hajnali 2kor? –kérdezte. Én elkezdtem sírni majd menni készültem, de Mark megfogta a kezem. –Héé.... Soa! Gyere be! 2 óra van nehogy haza menj már.
-Sajnálom amit.... –kezdtem szipogva.
-Semmi baj. Gyere! –mondta majd bementünk a házba. Leültünk a nappaliba majd felhúztam a lábamat és átkulcsoltam a kezemmel. –Mi a baj?
-Semmi. Csak mindenben igazad volt. Megértelek, hogy elhagysz. –mondtam.
-Te miről beszélsz? Én soha sem hagynálak el téged! Nekem tökéletes vagy! –mondta.
-Akkor miért....? –néztem rá.
-Igaz megfordult a fejembe, hogy elhagylak, de rájöttem, hogy akárkivel is vagyok egyedül érzem magam. Viszont veled.... Ez az üresség megszűnik. Szeretlek Soa! –húzott magához.
-Szeretlek Mark! –csókoltam meg.
-Csak 4 órája láttalak utoljára de nagyon hiányoztál. –mosolygott. –De, hogy kerültél ide?
-Hát az úgy volt, hogy.... felszálltam a buszra és elaludtam. A sofőr keltett fel és csak te voltál a közelben. –mondtam.
-Jól van. De gyere van egy nagyon nagy meglepetésem. –vigyorgott majd férfiasságára nézett.
-Már alig várom. –öleltem át a nyakát majd megcsókoltam. Felálltunk a kanapéról és bementünk a szobába egy kicsit huncutkodni. Másnap mindent tisztáztunk és boldogan éltünk tovább!