- Viki... kérlek érts meg! Fáradt vagyok és most nincs kedvem szeretkezni. – mondta.
Odament az ágyhoz majd lefeküdt arra és becsukta szemeit. Odaosontam hozzá majd rámásztam és ütögetni kezdtem a mellkasát. Nem erősen gyengéden csak, hogy észrevegyen.
- Ne legyél már velem ennyire köcsög! – kezdtem el hisztizni.
- Viki! Fáradt vagyok! Nem érdekel, hogy szexelni szeretnék! Én aludni akarok! – mondta idegesen.
Lelökött magáról én pedig a földre estem és nagyon beütöttem a fenekemet. Bement a fürdőbe majd becsapta az ajtót. Felültem az ágyra majd egy kicsit gondolkodni kezdtem. Miért? Miért ilyen? Miért teszi ezt velem? Még sose kiabált velem. Jó megértem, hogy fáradt, de... na jó én vittem túlzásba a dolgot, de már több, mint 3 hónapja elhanyagol... Utoljára a születésnapján, január 14.én voltunk úgy együtt most meg már május van... Már nem szeret? Más csaj tetszett meg neki? Megcsal? De akkor miért nem mondja el? Megértem... engem már megunt 2 és fél év együtt járás után. Nem verném ki a balhét... csak egy kicsit. Csajból vagyok és rosszul esik ha nem törődnek velem, ja és még képes vagyok magamtól kitalálni dolgokat, mint most, hogy megcsal, de csak fáradt, állítólag... Elvetettem az összes gondolatot azzal kapcsolatban, hogy JongIn megcsal. Felálltam az ágyról majd bementem a fürdőbe a hálóingemért azaz szerelmem régi pólójáért. Amint beléptem láttam, hogy JongIn zuhanyzik, de a kabin ajtaja nincs elhúzva. Teljes meztelenséggel állt ott és ahogy a víz cseppek végig folytak bronz bőrén egyszerűen nem bírtam magam visszafogni. Mivel az előbb vesztünk össze nem tehettem semmit csak ajkamba haraptam és miközben átöltöztem a pizsamámba feltűnés nélkül legeltettem szemeim azon a tökéletes emberen aki épp zuhanyzik. Sóhajtottam egy nagyot majd kikapcsoltam a melltartómat. A szemem sarkából láttam, hogy JongIn egy huncut mosolyra húzza ajkait. Legszívesebben odamennék hozzá és bocsánatot kérnék csak, hogy egész este csókolgathassam azokat vastag ajkakat. Magamra kaptam a hálóingemet majd fogat mostam. Imádom, hogy még a tükörből is lehetett látni ahogyan zuhanyzik. Kilépett a kabinból, de nem csavarta maga köré a törölközőt egyből hanem egy kicsit állt egy helyben. A tükörből láttam, hogy JongIn szemei fenekemre tévednek és beszívja alsó ajkát. Ezen egy kicsit elmosolyodtam. Kész lettem a fog mosással és JongIn drága még mindig meztelenül állt a fürdőszoba kellős közepén. Végignéztem rajta amikor szemeim hímtagjához értek elmosolyodtam majd egy lépést tettem felé ahogy partnerem is. Ő is végigvezette tekintetét testemen és, mint aki átlát falatnyi ruhámon úgy húzódik ajka egyre szélesebbre. A hálóingnek mondható póló éppen, hogy csak a fenekemig ért. Szemeibe néztem és azokban látni lehetett a vágyat amit most visszafojt. Rámosolyogtam majd hátra léptem egyet és kimentem a helyiségből. Befeküdtem az ágyba majd nem soká csatlakozott JongIn is. Meleg volt, még este is ezért csak egy vékony takaróval takaróztunk be.
Az ágy közvetlenül az ajtó mellett volt a falnál. Én aludtam belül, JongIn pedig kívül. Az ágy mellett egy könyvespolc, mellette egy nagy fehér, bőr kanapé. Azzal szemben 2 íróasztal. Az asztal és a kanapé között van egy nagyon nagy ablak, ami csodálatos kilátást ad a tájra meg este a városra, nappal pedig sok-sok fényt enged be. Az ággyal szemben van egy nagy televízió amit alig használunk hisz a nappaliban szoktuk nézni.
Mielőtt szerelmem leoltotta volna a lámpát, felé fordultam és még utoljára végig néztem rajta. A szemem megakadt hímtagja környékén, ami egy kisebb sátrat állított fel magának. Ezen egy kicsi el kuncogtam magam. Lehet meghallottam mert felém fordult. Alvást színleltem majd leoltotta a lámpát. Ezután tényleg aludni készültem, de egyszer csak megéreztem valamit. JongIn mozogni kezdett, egy kicsit megállt majd megint végül egy halk nyögést hallottam. Már éppen készültem volna leszidni, hogy hagyjon aludni, de ekkor meg sem tudtam mozdulni. Teljesen lefagytam miután rájöttem mi is történt az előbb.
- Jó éjt kicsim! – suttogtam ajkaimra majd nyomott rá egy hosszú puszit és elaludt.
Reggel a Nap első sugaraival keltem. Felültem és csak bámultam ki a fejemből. Még mindig nem tudom felfogni, hogy JongIn mit is csinált este. Nekem ez túl sok volt, szem tanúja vagyis fül tanúja voltam JongIn maszturbálásának. Ez hülyeség... „Biztosan csak álmodtam.” – gondoltam ezt mielőtt észrevettem volna a takarón egy foltot. Kipattantam az ágyból, ki akartam szaladni a szobából, hogy megmossam az arcomat vagy megpróbáljam elfelejteni a dolgot, de az ajtó megállított. Csukva volt és lefejeltem a kemény fából készült táblát.
- Viki... kicsim jól vagy? – ugrott mellém JongIn.
- Ne érj hozzám. – mondtam majd kinyitottam az ajtót és a fürdőszobába zárkóztam.
- Viki... most mit tettem? Ha még mindig az esti veszekedésünk a baj, akkor sajnálom! – mondta.
- Nem az a bajom! De jó, hogy azért is bocsánatot kérsz. – mondtam.
- Akkor mi a baj? – kérdezte.
- Mi a baj? Még kérdezed? – kérdeztem idegesen majd kinyitottam az ajtót.
- Nem értelek Viki... – mondta.
- Este... maszturbáltál. Fent voltam és mindent hallottam. – mondtam.
- Ez ennyire a baj? – kérdezte. – Te nem szoktál?
- Nem, nem szoktam, mert van egy pasim, aki „kielégít”. Mindegy nem az a baj, hogy maszturbáltál. Hanem, hogy előtte visszautasítottál. – mondtam. – Hozzám nem volt erőd, de ahhoz volt?
- Most ne, hogy már belehalj abba, hogy visszautasítottalak. – mondta idegesen.
- Ebbe nem halok bele, de már több, mint 3 hónapja visszautasítasz. Ez tudod milyen rossz nekem? – kérdeztem már én is idegesen.
- Könyörgöm fáradt vagyok! – mondta.
- Mondd meg őszintén, hogy nem szeretsz és hagyjuk békén egymást! – mondtam.
Indultam volna a lépcső felé, de JongIn visszahúzott a szobába és az ágyra dobott. Rám mászott majd ajkaimhoz hajolt és vadul csókolni kezdte azokat. Annyira erős volt, hogy felszakította a számon a bőrt és vérezni kezdett. Éreztem, hogy a nyakam irányába folyik. JongIn lenyaltam majd megcsókolt. Letépte rólam a bugyit majd ágyékát nőiességemhez nyomta. Próbáltam volna ellökni magamtól, de kezeimet erősen nyomta az ágyhoz.
- JongIn hagyj békén! – mondtam. Nem hallgatott rám csak nyakamat csókolta. – Kérlek!
- Nem! Megmutatom, hogy igen is szeretlek! – mondta.
- Nem kell. Hiszek neked. Kérlek engedj el! – mondtam majd erősen megszorította a csuklómat amitől könnyezni kezdtem. – Ez fáj!
Egyáltalán nem hallgatott rám. Még akkor sem engedett el amikor már sírtam. Nem hiszem el! Szeretnék JongInnel szeretkezni, de nem így...
- Kim JongIn! Engedj el, de rögtön! – kiabáltam.
Ekkor elengedett, ellöktem magamtól majd berohantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót majd vártam, hogy JongIn elmenjen otthonról. Eddig nem féltem tőle, de most már igen. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer képes lenne megerőszakolni. Ha nem kiabálok rá biztos megtette volna.
Már napok, hetek teltek el, hogy JongInnel nem is beszélünk. Már nem félek tőle. Semmilyen kapcsolatom nincs vele. Nem beszélünk, nem mosolygunk egymásra semmi... Mintha nem is ismernénk csak együtt lakunk és együtt alszunk. Hihetetlen, hogy amit tett akkor JongIn nem keltett bennem semmi negatív érzelmet. Ennek ellenére ugyanúgy szeretem. Még most is úgy gondolom, hogy nekem ő az igazi. Reggelente felkelek, reggelit csinálok, zuhanyzok addig JongIn is felkel megreggelizik és mire én kész vagyok a fürdőszobai teendőimmel szerelmem már otthon sincs. Fáj, hogy ennyire távolság tartóak vagyunk egymással. 6 hete nem mutatunk egymás iránt semmi érdeklődést. A kapcsolatunk zátonyra futott... eljött a vége nincs visszaút... Sajnálom, hogy több, mint 2 és fél évet boldogságban éltünk és a kapcsolatunk egyik napról a másikra megromlott. Ma este megpróbálom rendbe hozni a kapcsolatunkat! Nem érdekel! Akkor is próbálkozni fogok ha JongIn nem is akar kibékülni!
Felkaptam egy minishortot és egy sport melltartót majd lementem a konyhába és főzni kezdtem. Nem vagyok valami konyha tündér, de azért megpróbálkozok valamit összehozni. Hamar megcsináltam JongIn kedvencét majd a desszerten gondolkodtam. Az órára néztem és még volt 4 órám megcsinálni. Gyorsan magamra kaptam egy bemelegítő nadrágot és elmentem a boltba. Vettem vanília, eper, puncs és csokoládé fagylaltot mellé még egy kis epret. Haza mentem és ledöbbentem mikor láttam, hogy fél óra múlva jön JongIn. Megmelegítettem a vacsorát, amit már megfőztem majd tálaltam. Gyorsan átöltöztem egy farmer minishortba és egy kék atlétába. Amint kész lettem hallottam a kulcs csomójának csörgését és a zár kattanását. Az előszobába siettem majd láttam JongIn aranyos arcát.
- Szia! – mosolyogtam rá. Nem válaszolt. Miért is ne? Nem kell válaszolni ha köszönnek az embernek... – Remélem éhes vagy! A kedvencedet főztem.
- Kösz nem kell! – rúgta le cipőjét majd a lépcső felé vette az irányt és bement a szobába.
Szuper! Ezért készülődhettem majdnem egész délután... Leültem a nappaliba a kanapéra majd felhúztam a lábamat, átöleltem a térdemet és sírni kezdtem. Miért csinálja ezt velem?
Ezen a kapcsolaton már nem lehet segíteni! ...
Elpakoltam majd megfogtam egy doboz fagyit, visszaültem a nappaliba, bebugyoláltam magam egy takaróba majd néztem valami filmet. Miért is ne romantikus volt és én elbőgtem magam... Mintha tudná a tévé milyen a hangulatom. Amint vége lett a filmek és én kisírtam szemeimet, visszaraktam a mélyhűtőbe a megmaradt fagyit majd felmentem és lezuhanyoztam. Most este igazán meleg volt ezért csak egy bugyiba és egy sport melltartóba aludtam. JongIn már az ágyban feküdt amikor én kész lettem. Lekapcsolta az éjjeli lámpát majd hátat fordított nekem. Megvárt volna amíg én is ágyba kerülök? Ha igen akkor ez nagyon kedves tőle... Uram Isten mintha még csak most ismertem volna meg és nekem tetszik, csak ő nem foglalkozik velem. Nem tudtam mit csinálni, nem jött álom a szememre, így unalomból ujjaimat fel s le húztam a hasamon. Ha jobban belegondolunk nem szeretkeztem már 4 és fél hónapja... Bal kezem mellemre csusszant míg a jobb nőiességemhez. Bevezettem bugyimba majd csikómhoz. Simogatni kezdtem ami halk nyögéseket váltott ki belőlem. Ujjaim akaratlanul is hüvelyembe vándoroltak. Bal kezem sport melltartóm alákúszott... Nyílásomban mozgatni kezdtem 2 később 3 ujjamat, ami hangos nyögéseket váltott ki belőlem. Ha JongInnek szabad volt, akkor nekem is az. Lerúgtam magamról a bugyimat majd gyorsabban mozgattam ujjaimat. Lehunytam szemeimet majd az utolsó szenvedélyes együtt létünkre gondoltam. Egyszer csak megéreztem egy meleg kezet az enyémen. Kihúzta ujjaimat majd az övére váltotta fel. Felnyögtem majd kinyitottam szemeimet. Nem soká éreztem egy másik meztelen mellkast az enyémhez nyomódni. Pár perc múlva egy kemény, vastag és hosszú dolog nyomódott nőiességemhez.
- Miért csináltuk ezt egymással? – tette fel halkan JongIn a kérdést.
- Nhhheemm... tuhh... tudom... – sóhajtottam.
- Én se... – mondta majd belém hatolt.
Hangosat nyögtem mikor megéreztem ezt a kitöltő érzést. Régen voltunk ilyen pozícióba. Várt egy kicsit, hogy megszokjam majd mikor készen álltam bólintottam egyet és mozogni kezdett. Egyáltalán nem volt olyan, mint amikor meg akarta mutatni mennyire is szeret. Ebbe a JongInbe szerettem bele és én ezt fogom szeretni akármennyire is ideges, fáradt vagy erőszakos... Ajkaival az enyémekre tapadt majd gyengéden rájuk harapott.
- Szeretlek! – nyögtem mikor elérte azt a bizonyos pontot.
- Tudom! – nyomott egy puszit homlokomra.
JongIn gyorsított a tempón én pedig próbáltam minél több hangos nyögést visszafojtani.
- Viki... kicsim ne fogd vissza magad! – súgta fülembe.
- Jóhh mhhajd mhhegpróhhbálom... – mondtam.
Szerelmem lökött egy nagyot csípőjén. Ennyi kellet nekem ahhoz, hogy elérjem a gyönyör kapuját.
- JongIn! – szerelmem nevét nyögve élveztem el.
- Viki... Ez az! Imádlak! – nyögte.
Pár másodperc múlva hallottam egy igazán férfias nyögést JongIn torkából felszakadni. Nyomott még párat erőtlenül közben szenvedélyesen csókolta ajkaimat.
- Végre visszatértél hozzám! – túrtam szőke hajába.
- Én vagyok a te elveszett báránykád, aki szerencsésen megtalált. – mosolygott majd nyomott egy puszit ajkaimra.
Kihúzódott belőlem majd levette az óvszert amit utána egyből ki is dobott a kukába. Visszabújt mellém majd betakaróztunk. Hozzábújtam majd apró puszikkal hintettem izzadt mellkasára.
- Ezért még kapni fogsz. – suttogta.
- Miért? – kérdeztem.
- Amiért felkeltettél. – kuncogott.
- Azt ne mondd, nem örültél annak, hogy így keltettelek fel. – mosolyogtam.
- Azt egy szóval se mondtam. – nevetett halkan. – Tényleg a kedvencemet főzted?
- Igen. Ehettél volna belőle, ha nem utasítasz vissza. – mondtam.
- Mi az, hogy ehettem volna? – kérdezte.
- Mérges voltam rád amiért én próbáltam volna békülni, de te meg nem és odaadtam a két kutyámnak... – mondtam. – Sajnálom...!
- Egy közös vacsorával akartál volna békülni? – kérdezte.
- Igen. – mondtam. – Csak a desszert maradt meg.
- Abból kaphatok? – kérdezte.
- Most? Hajnali fél 1 órakor? – kérdeztem.
- Igen. – mondta.
- Akkor gyere! – mondtam.
Kikeltünk az ágyból, felvettük a köntöseinket majd lementünk a konyhába és elkészítettem az egyszerű kis nassolni valót. Felmentünk a szobába, visszafeküdtünk az ágyba majd megettük. Egy ideig hosszasan csókolgattuk egymást majd leoltottunk az éjjeli lámpát és összebújva elaludtunk.
Ezen a kapcsolaton igenis lehetett és lehet segíteni! ...
Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn írok. Nagyon nagyon tetszett. Sőt imádtam. :3 Köszönöm szépen :)
VálaszTörlésSemmi baj, hogy még csak most írtál. Örülök, hogy kaptam visszajelzést, és örülök, hogy tetszett!! :)
Törlés